2018. január 28., vasárnap

Könyvértékelő - J. L. Armentrout - Obszidián 💎

   Nem gyakori az, hogy ki sem nyitom még a könyvet, de már érzem, hogy szerelembe esek majd vele. Nem gyakori az, hogy már az első oldalnál úgy magába szippantson egy világ, hogy már a napokat számoljam az ösztöndíjig, hogy rendelhessem a következő részt. Nem gyakori az, hogy már csak hallomásból tudjam, egy Daemon Black nevű tökéletesség lesz életem egyik szerelme.




Minden ami belülről fakad:

Írásmód:

   Hát, mit is mondjak. Nagyjából teljesen hibátlan... *szigorú blogger fej* egye kutya. Számomra ez a könyv teljesen hibátlan!
   Tele szellemes riposztokkal, ezáltal azt kell mondjam a humora az egyik legjobb benne. Tökéletes a szerelmi szál, a helyszín is csodaszép, a karakterek zseniálisak, a történet maga imádni való, nem csak izgalmas de izgató is, feszültséggel teli, akció dús, lebilincselő, magával sodró. Iszonyatosan beleéltem magam, mert amilyen valószerűtlen, olyan valósnak tűnik. A fantasy-sci-fi szál nagyon tetszik, egy kis romantikával megspékelve nem hittem, hogy lehet ilyen jó bármi. Minden tulajdonsággal rendelkezik, ami alapján kedvencnek jelöltem. Fogalmam sincs miért nem olvastam el eddig. 
   Armentrout stílusa úgy látom így első könyv után is, hogy elég jellegzetes. Kedvenc íróvá jelölés már repül is.
   A fordítást is érdemes megemlíteni, mert szerintem szuper munka!

Belső építészet - a minőség is számít!:

   Még soha nem volt gondom Könyvmolyképzős kötettel, ezzel sem, természetesen. A lapok minősége talán a legjobb ezidáig amivel találkoztam, a betűtípus hagyományos, fejezetcímek itt sincsenek, de ez esetben egyáltalán nem érdekelt, túlságosan lekötött a sorok falása. 

A történet az első:

   A fokozatos feszültségadagolás már az első lapoktól kezdve jelen van. A szereplők fokozatosan egyre több információt árulnak el, egyre több minden történik, és ezt imádom. A sci-fi - fantasy vonal - mint írtam is - szuper. Nekem nem volt újdonság, de aki még nem olvasta, vagy nem tudja, ezt a pár színes mondatot most ugorja át!
   Tetszik, hogy a földönkívüli dolgot teljesen máshogy közelíti meg, mint a szokásos. Olyan elegáns, de mégis menő módon. Csodálatos képességeik vannak, tetszik, ahogy képesek fénnyé változni. Imádnám, ha a szomszédságomban luxenek élnének! 
   A harc a 2 faj között nagyjából borítékolható volt, de klisének semmiképp nem mondanám, mert ez is más volt, mint amit megszokhattunk más regényekből. A lezáráson csak tátottam a szám, meglepő volt, de ugyanakkor cuki és drámai. Tökéletes elegy. És ugyanakkor szerintem frusztráló is! Mert nincs meg a második rész, és ideges vagyok...
   A Daemon szemszögéből megírt három fejezet a végén a legszebb befejezés, amit csak az írónő adhatott az olvasóinak. Igen, biztos kitaláltátok már, hogy Daemon tökéletesebb volt benne, mint valaha.

A karakterekről szakszerűen:

Daemon Black:

   Nem írhatom le elégszer, hogy fülig szerelmes lettem belé, és bármikor hozzámennék nagyjából egy hét ismeretség után. A kinézete alap, hogy észveszejtő (Green Eyes For President!), de nekem nagyon bejött a kissé bunkó, belső harcos, ezáltal enyhén személyiségzavaros énje is. Annyi, de annyi jó tulajdonsága van, és mivel az értékeléseim néha olyan szinten tele vannak melléknevekkel, hogy már lassan nekem is meg kell szokni, ezeket sem hagyom ki: védelmező, humoros, bunkó (pöcsfej), érzelmes, ragaszkodó, stb... Azt pedig még nem is említettem, mennyire tetszik a neve. 
   A kedvencem a regényből.

Katy Swartz:

   Kedves Katy! Üdv a kedvenc hősnőim oszlopos nagyjából kevesebb, mint tizedik tagjaként (hát, igen, ritka, akit én igazán megkedvelek), és rögtön ugorhatsz is úgy az első vagy második helyre (Hermione még küzd az első helyért). A könyvmolyok alapból előnyben vannak mindig, de ha viccesek és aranyosak, önfeláldozóak és nem akarom maradéktalanul kitépni az összes hajam miattuk, az külön jó. Katy miatt nem hogy nem akartam kopasz lenni, de nagyon kedveltem! 
   A második kedvenc!

Dee Black:

   Nagyon cuki karakter, akit muszáj volt megemlítenem, hisz kedveltem, és sokat lendített a történeten. 
   A harmadik kedvenc a kötetből!

A többiekről nagy vonalakban:

   Rengeteg ember volt, akit nem kedveltem, például az arumokat természetesen én magam nyírnám ki. De Ash-t és Simont se kímélném így az első rész után. 
   A többiek nem zavartak sok vizet.

Minden ami kívülről látszik:

A borító:

   Ahogy beltartalmában, úgy külsőleg sem csalódtam benne. Nagyon szép ez a zöld szín, a dombornyomott Obszidián felirat, és Pepe Tothról ne is beszéljünk. Az a srác tökéletes Daemon (bár Katy-t nem képzelem ilyen magasnak, mert a végén Daemon elmondja, hogy nagyjából a mellkasa közepéig ér, és a haja is világosabb, és szerintem alkatilag sem ilyen, de ez a legkevesebb), és nagyon jól néz ki amúgy is. Tetszik, ahogy a szemét kiemelték, a Vörös Pöttyös logó pedig feldob mindent. A kedvenc logóim közé tartozik.
   Nekem puha kötésben van meg, de nem bánom, annak ellenére, hogy mint a Behálózva értékelésemben is írtam, kemény borítás hívő vagyok. Olyan jól fog egymás mellett festeni a sorozat, ha majd teljes lesz!

Árkategória:

   Amit még imádok a kiadóban, hogy a könyveik nincsenek túlárazva és szinte mindig van valamilyen kedvezmény. A szállítás pedig már két könyvtől ingyenes, úgyhogy megéri vásárolni tőlük. Ez a könyv puha borítással 3000 Ft-ba kerül (én 2000 Ft-ért vettem egy piacon újonnan), és több, mint 400 oldalas. 

Még csak nem is kérdés, hogy 5/5 molybizbaszt adok rá, de ha lehetne hatost kapna.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése