Sziasztok!
Elég hosszú ideje nem posztoltam már. A rengeteg munka és egyéb dolgok mellett, épp arra maradt a legkevesebb időm, amit valóban szerettem, és szeretek csinálni. De a tavasz és a nyár nekem mindig ez a social médiából kiszakadós időszak, ősszel viszont ugyanúgy, mint mindig, gyakran fognak jönni a tartalmak. Köszönöm, hogy azóta is itt vagytok velem, és várjátok a kis szeleteit a világomnak.
Elnézést kérek a Könyvmolyképző Kiadótól is, hogy ennyit kellett várniuk erre az értékelésre, abszolút nem jellemző ez rám. Köszönöm a bizalmukat, hiszen nélkülük ez a poszt sem születhetett volna meg.
Tehát, most, hogy végre 15 fokkal kevesebb van odakint, és végre van motivációm, lelkesedésem és inspirációm, vágjunk is bele, poroljuk le a nosztalgiavonat kerekeit, és lessük meg, milyen is volt számomra az Alkonyat sorozat legújabb kiegészítő része, az Éjféli nap.
Írásmód:
Régebben imádtam Stephenie Meyer könyveit. Mikor óriási volt az Alkonyat hype, engem is megfertőzött, és mint sok tinédzsernek, Ő volt az irodalom csúcsa. Persze, ma már sok száz kiolvasott könyv után és egy kiforrott ízlés után egészen más szemmel nézi az ember a régi kedvenceit, de én változatlanul remek írónak tartom Őt. Érzelmekkel teli sorokkal kápráztatja el az olvasókat, pusztán szavak és betűk által formálja egyedivé minden karakterét, akik képesek önállóan is életre kelni. Mintha nem is ugyanazon világba csöppentem volna, mint anno, mikor Bella történetének voltam részese. Eltelt sok év, az emlékek fakultak, de én ezt még most is épp annyira imádom, mint mikor arról álmodoztam az iskolapadban, hogy Edward eljön értem, kőkemény, hideg testéhez von, aztán együtt létezünk majd az örökkévalóságban. (Most tegye mindenki a kezét a szívére és vallja be őszintén magának. Ugye, hogy te is azt hitted, hogy eljön érted és átváltoztat? Na ugye.)
A minőség is számít:
A többi KMK kötethez képest a lapok számomra kicsit vékonyabbaknak tűnnek, de ennek valószínűleg jó oka van. A kötet a maga több, mint 820 oldalával a megszokott lapokkal valószínűleg sokkal súlyosabb lett volna, ami olvasási szempontból egyrészt nem kellemes, másrészt a gerinc rövid távon megadta volna magát. Így viszont büszkén mondhatom, hogy bizony olvasás után is tökéletesen ép maradt a kezemben a könyv!
A történet az első:
Először mikor meghallottam, hogy ez a kötet meg fog íródni, nagyon meglepődtem. Egyrészt, mert mikor tiniként olvastam, valóban azt kívántam, hogy megismerhessem Edward gondolatait, valahogy akkor szívesebben jártam volna az ő fejében, mint Belláéban. De így egy kerek egész sorozattal a hátunk mögött és néhány nem épp csodás kiegészítő kötet után valamiért negatívan gondolkoztam, úgy véltem, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó. De jött egy lehetőség, és én mégis úgy gondoltam, hogy ennek a könyvnek adnom kell egy esélyt. Fel kell ülnöm a nosztalgiavonatra. És basszus... mennyire jól tettem!
Meg kell mondjam, nekem ez a kötet nemhogy elvett volna a sorozatból, nagyon sokat tett hozzá. Mintha egy teljesen új könyvet olvastam volna. Edward nagyon érdekes személyiség, úgy gondolom, hogy fiatalon cseppet sem értettem volna meg őt. Egy fiatal fiú testében rekedt, érett gondolkodású férfit ismerhettünk meg benne, aki rengeteg szenvedésen, önmarcangoláson és fájdalmon ment keresztül. Egy olyan személyiséget, aki maga sem hiszi el, hogy képes szeretni, és képes szeretve lenni. Épp ezért rengeteg a könyvben a belső monológ, a gondolkozás, aki pedig nem kedveli ezeket a típusú könyveket, annak sajnos nem biztos, hogy ez tetszeni fog. Engem, úgy vélem, az életem pont olyan szakaszában talált meg ez a kötet, amikor képes voltam befogadni a mondanivalóját, hiszen épp a könyv olvasása alatt vesztettem el egy súlyos betegségben a hűséges kis társamat, az én gyönyörű kiskutyámat, aki a mindenem volt. És a szívem szakadt meg...
Egy tipikus őszi könyv, amelyet bekuckózva egy forró teával jó olvasni, miközben odakint szakad az eső, tombol a szél, és az ember kicsit maga is képes megélni azt a világfájdalmat, amit ez a könyv közvetít felénk.
Azon kívül, hogy ez egy tényleg mély és... hát lehet nem szép szó, de depresszív könyv, nekem a sorozathoz több szempontból is hozzátett. Megkedveltem Bellát (picit)! Sosem volt szegény a kedvenc női karaktereim között, de így, Edward szemszögéből megértettem, mit is szeretett ő igazán rajta. Teljesen máshogy látni Bella személyiségét, kinézetét, világát így. A másik dolog, az a Cullen család életébe való mélyebb belelátás. Mindig az egyik kedvenc fiktív családom voltak, örülök, hogy megismerhettem őket még mélyebben, és találtam több okot is, ami miatt még Rosaliet is egészen megértettem.
A karakterekről külön most nem szeretnék beszélni, hiszen szinte mindenki ismeri már őket, és a főszereplőről, Edwardról már a történet szakaszában ejtettünk szót.
A borító:
Remekül illik a sorozathoz ez a borító, és imádom benne, hogy a gránátalma jelentése csak az olvasás után válik egyértelművé. Egyszerű, de nagyszerű.
Árkategória:
A könyv puha borítóval 5999 Ft-ba kerül teljes áron, ami egyre inkább az átlagos ár felé húz a jelenlegi növekvő könyvárak mellett az ezen vastagságú könyvek között, de sok helyen jelen pillanatban is akciós a kötet, így ha felkeltette az érdeklődéseteket, érdemes akcióvadászatot tartani!
Pár fontosabb adat:
Eredeti mű: Midnight Sun
Eredeti megjelenés éve: 2020
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 824
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9789635613717
Fordította: Sárai Vanda
Címkék: fantasy, barátság, család, énelbeszélő, férfi főszereplő, ifjúsági, iskola, vámpír, kortárs, kisváros, ősz, paranormális romantikus, romantikus, vérfarkas, urban fantasy
Fülszöveg:
Twilight forever!
Megérkezett! Stephenie Meyer diadalmasan visszatért a Twilight Saga világába ezzel a várva várt kötettel. Íme Edward és Bella ikonikus szerelmi története a vámpír szemszögéből.
A feledhetetlen történet Edward élményein keresztül friss, de tagadhatatlanul sötét csavart kap. Találkozása a gyönyörű és rejtélyes Bellával hosszú vámpíréletének legmeglepőbb, ugyanakkor leggyötrőbb élménye is. Miközben megismerjük Edward múltjának magával ragadó részleteit és belső életének összetettségét, megértjük azt is, hogy miért ez a találkozás lett élete legmeghatározóbb küzdelme. Mégis, hogyan követhetné a szívét, ha ezzel veszélybe sodorja szerelme életét?
Az új kötet oldalain Stephenie Meyer visszarepít bennünket abba a világba, ami világszerte olvasók millióit ejtette rabul. Hádész és Perszephoné mítoszából merítve pedig egy epikus regényt tár az olvasók elé a halhatatlan szerelem mély örömeiről és letaglózó következményeiről.
Teljes az élmény!
Összességében úgy vélem, hogy ennek a könyvnek, ha valaha Alkonyat rajongó voltál, adnod kell egy esélyt. Picit újra visszacsöppenhetsz a világba, kicsit kiegészítheted a tudásod.
5/4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése