Kung Fu Panda bevetésben - a könyvjelző akció 🐼

   Nem, nem és nem! Nem létezik olyan moly-univerzum, vagy alternatív molyvilág, melyben az embernek lehet elég könyvjelzője! Rájuk nézni majdnem akkora öröm, mint a könyvekre, legalábbis számomra. Most egy Dexter és egy Hobbit könyvjelzőt szeretnék beújítani, de addig is itt van nekünk Mr. Panda, aki bár nem Kung Fu, de azért egész veszélyes fejet tud vágni, nem gondoljátok?

Amire szükséged lesz:

• filcanyag (fehér, fekete, piros)
• cérna (piros, fehér)
• ragasztó (a Technokol Rapid tökéletesen bevált nekem)
• olló
• tű 
• hímzőfonal (fekete)
• vatta
• szalag (piros-fehér kockás, fekete-fehér kockás vagy fekete-piros kockás)
• ceruza vagy toll
• minden Kung Fu tudásod!

1. lépés

Rajzoljuk meg egy lapra ezt az igazán veszélyesnek tűnő pandát.

2. lépés

Vágjuk ki fehér filcből a teljes sziluettet.

3. lépés

Ha az egész alakot egyben felrajzoltuk az előző lépésben és ki is vágtuk, a papírból kivágott pandát elemeire vághatjuk! Helyezzük el a fehér sziluetten, hogy lássuk mi hova fog kerülni. Érdemes egyesével haladni, így biztos nem fog elcsúszni semmi. A fekete és piros részeket csak az egyik oldalra ragasztjuk.

4. lépés

A lépésenként haladás elvét követjük. Egy rész papírt leveszünk az alapról, kivágjuk fekete vagy a piros részből, majd rögtön ragasztjuk a papír rész helyére.

5. lépés

Ha felragasztottuk a részeket, kapunk egy ilyen Kung Fu Pandát.

6. lépés

Varrjuk le a ráragasztott részeket (bár a fekete nem nagyon látszik a képen, az is le van varrva természetesen).

7. lépés

Ragasszuk a szalagot a panda varrott oldalának hátuljára. Ha nagyon átüt az anyagon, egy kis vattát nyomkodhatunk a szalag alá, és úgy ragasszuk a varrott oldal hátuljára.

8. lépés

Rakjunk vattát a pandába.

9. lépés

A panda hátulját és az elejét varrjuk össze pelenkaöltéssel, fekete hímzőfonallal. Figyeljünk rá, hogy a szalag jól rögzüljön, és ne essen ki egy idő után. 

10. lépés

 Készítsünk 2 db szívet piros filcanyagból. Itt egy sablon hozzá:

11. lépés

 A szív egyik részébe ragasszuk a szalag végét, majd tegyünk bele vattát.

12. lépés

Varrjuk össze a szívet teljesen. Fekete hímzőfonallal, pelenkaöltéssel dolgozunk.

És kész is! Jó olvasást mindenkinek ezzel a kis cukisággal. Kung Fu-ra fel!

Könyvértékelő - Jeff Lindsay - Dexter dühödt démonai 🔪

   Azok közé az emberek közé tartozom, akik előbb látták a sorozatot, majd utána olvasták a könyvet. Bevallom, a sorozat első évada nem tudott megfogni, ellenben a könyv nagyon tetszett, és ez vesz rá, hogy folytassam a sorozatot, viszont csak a 2. kötet elolvasása után, mert a könyvet nem szeretném bespoilerezni magamnak.

   Dexter Morgan pár nap alatt az egyik kedvenc könyves sorozatgyilkosommá vált. Szerettem a humorát, a gondolkodásmódját, azt a társadalomtól elzárkózott, érzelemmentes embert, aki végül megtört. Tetszettek a gondolatai, külön köszönet az írónak, hogy az egész világ szinte a fejében játszódik le, így sokkal könnyebb Dex helyében lenni.
   Én és a krimi sajna nem nagyon állunk közel egymáshoz, talán az egyetlen nyomozó, akit valaha szerettem az Sherlock Holmes volt. De ez a fajta krimi szerintem marha jó, hogy költőien fejezzem ki magam. Valahogy a gyilkos szemszöge sokkal izgalmasabb számomra, mint a rendőrségé, és az okos, mindenre elszánt nyomozóé. 

   Imádtam a történetét! A gyilkosságok kegyetlenek voltak, de mégis olyan összeszedettek. És, bár nem élnék Dexter szavaival, miszerint "művészi" alkotás volt ez a darabolós gyilkos részéről, tény, hogy könyvekben történő gyilkosságok közül eddig ez volt a legizgalmasabb számomra. Szinte együtt izgultam a gyilkos személyének kiderültéért, annak ellenére, hogy már tudtam ki az a sorozatból. De a sorozat sokkal kevésbé összeszedett, mint a könyv. A sorozat nagyobb vonalakban járja végig az eseményeket, sok mindent kihagy és hiányzik belőle Dexter humora is (legalábbis a könyvben viccesebb volt), de ennek ellenére nem rossz könyvadaptáció. Dextert kicsit másképp képzelem el, de Deborah például a fejemben és a sorozatban is nagyjából stimmel, ugyanúgy ahogy LaGuerta is. Viszont a darabolós gyilkos kinézete egyáltalán nem hasonlít a könyvbelihez.  

   LaGuerta személye valahogy borzasztó idegesítő volt számomra, és néha Deb is... Ez a gif tökéletes válasz arra, amit néha én is éreztem:

   Azt hiszem már az első fejezetben megfogott magának a könyv, és lehetett volna benne egy kicsit több a Sötét Utas tetteiből, de remélem, a következő könyvben így lesz. 

Nem is ragozom tovább. Dex, zseniális karakter vagy.

A borító szerintem borzasztó jól néz ki, de nem is ez fogott meg ennyire elsőre a könyvben, hanem az alliteráló cím, és egy két olyan alliteráló mondat a könyvben is, hogy még a volt magyartanárom is fejet hajtana az író előtt. Mikor soroltam a könyvtárban a könyveket nem néztek hülyének... De ennyi D betűs könyv is csak ritka. Kár, hogy az utolsó rész címe Dexter halott, és még a borító sem illik a sorozatba. Lehetett volna Döglött Dexter vagy valami hasonló. Jó, ez kicsit durva lett volna, de legalább D betűs.

Én a Dexter dühödt démonainak most megszavazok egy...
5/5-ös értékelést!

Könyvértékelő - Tammara Webber - Easy - Egyszeregy ✖️

   

   A szerelem nem mindig olyan, mint az egyszeregy, sőt néha kétszerkettő. De ezt a könyvet megszeretni olyan, mint az egyszeregy, Szerelembe esni Lucasszal? Egyszeregy. 

   Sajnos mostanában sokkal kevesebb időm marad olvasásra (jelenleg a Dexter dühödt démonait olvasom Jeff Lindsaytől, és alig várom, hogy megírhassam az értékelést róla *-*), mint szeretném, és sok időt szántam a mangáknak is, amikkel lemaradtam egy kicsit. De az Easy-t nem tudtam nem befalni. Nagyon nagyon jó kis könyv volt.

   Rögtön az eleje borzasztó izgalmasan kezdődik, és nagyon figyelemfelkeltő, cseppet sem érzem klisésnek a megismerkedés körülményeit. Buck az egyik legborzasztóbb könyves karakter, akivel eddig találkoztam. Voldemortot kedveltem... de Buck hozzá képest... a leggyűlöletesebb emberfajta. Nem is ragoznám tovább. Blee. (Mily értelmes megnyilvánulás volt ez tőlem. 😂)

   Jacqueline, a főhősnő, (akinek a névkiejtésével legalább öt percet szenvedtem) egy remek és számomra egy cseppet sem idegesítő hősnő. Tudott racionálisan gondolkozni, végre egy olyan döntéseket hozó karakter, akit nem csak a szíve vitt, de az esze is. Két lábbal állt a földön. De Lucasnak én sem tudtam volna ellenállni, valljuk be őszintén. 

   Bemutatnám nektek Landon Lucas Maxfieldet, molyospasi-háremem legújabb tagját. Szobatiszta, jól nevelt, aranyos, makulátlan fejszőre van, a mosolyától viszont a legtöbb nőstény el szokott alélni, társaságában fokozott elővigyázatosság szükséges. Általában csendes, de nem fél kiállni azért, akit szeret. Egy szóval: TÖKÉLETES. Az emo stílusú pasik (a Lucas félék) kimondottan bejövősek. 

   Erin egy tipikus barátnő, aki minden könyvben kell, hogy legyen a főhősnő mellett. Még nem sűrűn találkoztam olyan könyvvel, ahol ne lett volna egy Erin. A józan ész, aki tanácsokat ad, amikor a hősnő eszét elveszi a rózsaszín köd, Vagy éppen aki a bajba sodor. Aki mindig ott van ha kell. És majdnem minden alkalommal pont olyan tökéletes, mint a kulcsfigura, hacsak nem néz ki sokkal jobban, mint a főhős, legalábbis a főszereplő meglátása szerint. A legjobb barátnő karaktere mindig pont ugyanannyira tartja magát csinosnak. Ez Erinre is tökéletesen illik.

   Heller egy remek tanár. Sokkal több ilyenre lenne szükség az oktatásban. Bár valószínűleg a tantárgyától rövid úton sokkot kapnék, meghalnék, aztán megbuknék. 

   Kennedy. Nos Kennedy. Volt amikor végtelenül édes volt. Volt, amikor egy szívlapáttal csaptam volna homlokon. Volt, amikor olyan nyálas volt, hogy féltem, meg kell törölgetnem a lapokat, mert átáznak. Volt amikor teljesen normális volt. Nagyon kicsapongó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Nem szerettem, nem utáltam.

   Bár Benji nem kapott lényeges szerepet, a beszólásain néha nagyokat tudtam nevetni.

A történetet nem is részletezném. Imádtam minden sorát, sok embernek el kellene olvasnia. Mély tartalom, jó karakterek, remek romantikus sztori, a zene szeretete, egyetemi évek, macskaimádóknak is egy kiskedvenc, Francis, szexi férfi főszereplő, jó történetvezetés, jó fordítás, minimális erotika. Könnyű, mint az egyszeregy.

A borító úgyszólván nem a szívem csücske. Megtaláltam neten ezt a képsorozatot, és annyi, de annyi jobb kép van benne, mint ez, amit a borítójául kapott. Előnytelen a kép, a 2 karakter jóval idősebbnek tűnik a koránál, főleg Jackie. 

   Volt szerencsém keménytablás változatot olvasni. A keménytáblás könyvek mindig is a szívem csücskei lesznek, már tapintani is olyan jó őket, no meg kevésbé sérülékenyek, mint puhatáblás társaik.

Nekem ezzel a képpel és betűtípussal sokkal jobban bejött volna:

De ez természetesen nem von le az értékéből.

5/5