A szerelem nem mindig olyan, mint az egyszeregy, sőt néha kétszerkettő. De ezt a könyvet megszeretni olyan, mint az egyszeregy, Szerelembe esni Lucasszal? Egyszeregy.
Sajnos mostanában sokkal kevesebb időm marad olvasásra (jelenleg a Dexter dühödt démonait olvasom Jeff Lindsaytől, és alig várom, hogy megírhassam az értékelést róla *-*), mint szeretném, és sok időt szántam a mangáknak is, amikkel lemaradtam egy kicsit. De az Easy-t nem tudtam nem befalni. Nagyon nagyon jó kis könyv volt.
Rögtön az eleje borzasztó izgalmasan kezdődik, és nagyon figyelemfelkeltő, cseppet sem érzem klisésnek a megismerkedés körülményeit. Buck az egyik legborzasztóbb könyves karakter, akivel eddig találkoztam. Voldemortot kedveltem... de Buck hozzá képest... a leggyűlöletesebb emberfajta. Nem is ragoznám tovább. Blee. (Mily értelmes megnyilvánulás volt ez tőlem. 😂)
Jacqueline, a főhősnő, (akinek a névkiejtésével legalább öt percet szenvedtem) egy remek és számomra egy cseppet sem idegesítő hősnő. Tudott racionálisan gondolkozni, végre egy olyan döntéseket hozó karakter, akit nem csak a szíve vitt, de az esze is. Két lábbal állt a földön. De Lucasnak én sem tudtam volna ellenállni, valljuk be őszintén.
Bemutatnám nektek Landon Lucas Maxfieldet, molyospasi-háremem legújabb tagját. Szobatiszta, jól nevelt, aranyos, makulátlan fejszőre van, a mosolyától viszont a legtöbb nőstény el szokott alélni, társaságában fokozott elővigyázatosság szükséges. Általában csendes, de nem fél kiállni azért, akit szeret. Egy szóval: TÖKÉLETES. Az emo stílusú pasik (a Lucas félék) kimondottan bejövősek.
Erin egy tipikus barátnő, aki minden könyvben kell, hogy legyen a főhősnő mellett. Még nem sűrűn találkoztam olyan könyvvel, ahol ne lett volna egy Erin. A józan ész, aki tanácsokat ad, amikor a hősnő eszét elveszi a rózsaszín köd, Vagy éppen aki a bajba sodor. Aki mindig ott van ha kell. És majdnem minden alkalommal pont olyan tökéletes, mint a kulcsfigura, hacsak nem néz ki sokkal jobban, mint a főhős, legalábbis a főszereplő meglátása szerint. A legjobb barátnő karaktere mindig pont ugyanannyira tartja magát csinosnak. Ez Erinre is tökéletesen illik.
Heller egy remek tanár. Sokkal több ilyenre lenne szükség az oktatásban. Bár valószínűleg a tantárgyától rövid úton sokkot kapnék, meghalnék, aztán megbuknék.
Kennedy. Nos Kennedy. Volt amikor végtelenül édes volt. Volt, amikor egy szívlapáttal csaptam volna homlokon. Volt, amikor olyan nyálas volt, hogy féltem, meg kell törölgetnem a lapokat, mert átáznak. Volt amikor teljesen normális volt. Nagyon kicsapongó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Nem szerettem, nem utáltam.
Bár Benji nem kapott lényeges szerepet, a beszólásain néha nagyokat tudtam nevetni.
A történetet nem is részletezném. Imádtam minden sorát, sok embernek el kellene olvasnia. Mély tartalom, jó karakterek, remek romantikus sztori, a zene szeretete, egyetemi évek, macskaimádóknak is egy kiskedvenc, Francis, szexi férfi főszereplő, jó történetvezetés, jó fordítás, minimális erotika. Könnyű, mint az egyszeregy.
A borító úgyszólván nem a szívem csücske. Megtaláltam neten ezt a képsorozatot, és annyi, de annyi jobb kép van benne, mint ez, amit a borítójául kapott. Előnytelen a kép, a 2 karakter jóval idősebbnek tűnik a koránál, főleg Jackie.
Volt szerencsém keménytablás változatot olvasni. A keménytáblás könyvek mindig is a szívem csücskei lesznek, már tapintani is olyan jó őket, no meg kevésbé sérülékenyek, mint puhatáblás társaik.
Nekem ezzel a képpel és betűtípussal sokkal jobban bejött volna:
De ez természetesen nem von le az értékéből.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése