Egy nap alatt kivégeztem, így bátran mondhatom, hogy egy könnyed nyári regény, igazi limonádétörténet, ami ráfókuszál a szokásos, klisés iskolai helyzetekre, klikkekre, tinidolgokra. Az írónő írásmódjával nem volt bajom, az egyáltalán nem zavart. A történet néhány részletétől megindult az enyhe kopaszodásom, de még azzal sem akadtak bajok. A szereplők borítottak ki teljesen.
Ez a könyv el volt kissé amerikaiasodva (már ha van ilyen szó 🤔), nem hiszem, hogy ilyenek magyar sulikban előfordulnak. Jó persze, néhány szitu biztos, de nem mind. Olyan volt az egész, mint egy rossz Lindsay Lohan film. Bajos csajok magyar köntösben. Vagyis magyar nevekkel. Mondjuk ez sem mindig igaz, mert a becenevek többsége is angol nyelvű volt. Az angol mondatokkal nem is törődtem már a végén, de az elején nagyon zavart. "Good luck", "See you soon" és társai... nyeeeeeee! 👎
Néhány szereplőt kimondottan megkedveltem. Például Ákos nagyon szimpatikus volt, ahogy Ági és Emma is (nem vagyok hajlandó Ginny Weasleynek hívni...), Flóra pedig semleges maradt a számomra, ugyanis úgy érzem, hogy bár ő a főszereplő, mégis kevesebbet tudtam meg róla, mint Zsaniról. Ők azok akik tiniként viselkedtek (mondjuk), de a többiek........... hát, no comment. Vagyis kommentelem, mert szép kerek értékelést szerettem volna írni, de csak nem megy...
Zsani, aki tizenéves, úgy öltözik, mint egy 28 éves, és úgy viselkedik, mint egy 2 éves. Nem szerettem szegényt.
Geri, aki 13 éves, úgy káromkodik, mint a kocsis, bulizik, csajozik, keményen drogozik (de legalábbis szállítja) az egyetemista barátaival, és persze ez Flórát egyáltalán nem zavarja, mert jaaaaaaaaaj Márk de cuki, és milyen jól csókolt, de amúgy egy szemétláda, és úristen de cukiiiiiii.
Én 13 évesen a Disneyn vártam a mesét és kint játszottam a barátaimmal, nem szeszkazán voltam... Vagy ki tudja, mit csináltam éjszakánként? 😬 Szerintem én már túl idős vagyok ehhez a könyvhöz. 😭 Pedig a tiniregények a kedvenceim...
Van egy apafiguránk, aki jószerével sem nevezhető apának. Miután az anyjuk meghalt, még inkább a gyerekei mellett kellett volna maradnia, nem széthúzni a családot, és rájuk se sz*rni, csak szánni 10 percet ugyanarra a 2 kérdésre.
Még be szerettem volna ide szúrni a címadó D.A.C. klubot. Beszúrtam. Ötletnek jó, de annyira a végén alakul meg, hogy még nincs sok jelentősége.
Most így leírva érzem csak át, mennyi hibát találtam (számomra) a könyvben. Erősen bevezetésszagú volt, és mivel még négy részt kihoztam a könyvtárból, reménykedem, hogy jobb lesz.
Kinek ajánlom?
- a fiatalabb korosztálynak
- akik szeretik a könnyed, gyors olvasásokat
- a sulis regények szerelmeseinek
- mindenkinek, aki a fent leírt szereplőtípusokat el tudja viselni (hős vagy, barátom)
A borítóval megleptem magamat, mert bár egyenként is cuki, együtt ez a csíkos borítósorozat nagyon tetszik. Főleg ezek a színek jönnek be nagyon, üde és nyárias vonalat képviselnek.
Ezen a borítón a karkötőket szerettem nagyon, azok most is tetszenek, pedig nem divat már. És a színek is kimondottan aranyosak. Az ikonikussá vált csókjelenet nagyon emlékeztet egy animére, de nem tudom melyikre... 🤔
Én ennek most...
5/3-t adok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése