Számomra ez a könyve kenterbe verte az összes általam elolvasott horror (főleg Stephen King) könyveket, és ezennel számomra John lett a horror nagymestere. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, amit csak az igazán jó horrorfilm nézése közben szoktam érezni. Éreztem, hogy megborzongat, hogy izgulok, és titkon kissé rettegek is. Szeretek félni. Kell, hogy érezzem, ha horrorral állok kapcsolatban. Ha nem érzem, az a könyv vagy film nem jó, hanem gyenge. Minden megvolt ebben a könyvben, amit keresek. (Nem hiába vártam tűkön ülve a megjelenést!)
A Rekviem egy halott lányért előtt már megjelent a sorozat egy tagja, a Hontalan lelkek. Ha még nem olvastátok, mindenképp tudom ajánlani, mert az is hasonlóan remek!
De vizsgáljuk is meg ezt a regényt tüzetesebben!
Minden, ami belülről fakad:
Írásmód:
Egy olyan íróról van szó, aki remekül bánik a szavakkal. Egyszerre képes olyan világot alkotni, amiben szerepet kapnak gyűlölni való karakterek, és olyanok is, akiket nem lehet nem kedvelni. Képes az összes szőrszálat felállítani a hátadon, miközben elsüt egy olyan viccet vagy alkot egy olyan élethelyzetet, hogy a könnyed potyog a nevetéstől vagy épp a szomorúságtól. A jelenetek minden esetben remekül megkomponált helyszínen zajlanak, minden szín illik a cselekményhez. Látszik, hogy hihetetlen munka és valószínűleg nem kevés utánajárás van a dolgok mögött.
Belső építészet - a minőség is számít:
Ugyanúgy néz ki, mint a Hontalan lelkek, amit imádtam, de ami miatt talán kissé csalódottabb vagyok, az a minőség. Én a lapokat sokkal vékonyabbnak és a borítót is kevésbé merevnek érzékelem, bár a két könyv nem ugyanannál a kiadónál jelent meg, mégis méretben és stílusban is ugyanaz, úgyhogy ez egy pozitívum.
A történet az első:
Igen érdekes témákat feszeget. Semmiképp sem szeretném most itt értékelésben kiemelni ezeket, mert nagyon is olvasásra érdemes könyv, és akinek esetleg egy kis kedvet adnék az elolvasásához, nem szeretnék neki semmit lespoilerezni.
DE aki szereti a démonokat, az erősen vizuális könyveket (ugyanis egy komplett horrorfilm fog a fejedben lejátszódni, miközben olvasod, és olyan eleven lesz, mint még soha semmi. Egyébként iszonyúan örülnék, ha valaha megfilmesítenék!), annak nagyon ajánlom!
A stílusát úgy tudnám leginkább jellemezni, mint a "tipikusan amerikai". Ami bár úgy tűnik, mintha negatívum lenne, de nekem ez is pozitívum. Sokan gyűlölik az amerikai stílust, de a kedvenc horrorfilmjeim szinte mindegyike az USA érdeme. És ez nem csak a horrorfilmre, de az összes filmre igaz. Valljuk be, azért a filmgyártáshoz értenek!
A karakterekről szakszerűen:
Gerald:
Sajnos van egy furcsa szokásom. Imádom az összes horrorkaraktert. Mindig ők a kedvenceim, most is Gerald volt a legjobb! Igazából imádom ahogy kinéz és kicsit sajnálom is! Szörnyű, amit tettek vele... és az is hasonlóan iszonyú, amit ő tesz, de ő csak megtorolja a sérelmeket. Valószínű sokan így tennének, ha tehetnék.
Csipet csapat (Roxy, Robin, Shelly):
Csak nagy vonalakban említem meg őket, mert kedveltem ezt a csapatot. A kedvenc Roxy volt, Shelly semleges, és Robin, aki a semleges és a rohadt idegesítő között ingadozott.
Donald Hewitt:
Fú, hogy a pusztulat szárítsa ki a rizsföldjét!
Minden ami kívülről látszik:
A borító:
Állkoppanós. Szerintem zseniális, instant szerelem. Hogy őszinte legyek a Hontalan lelkeket is egy kisboltban találtam meg és akkor is a borítóba lettem elsőnek szerelmes, majd azután a tartalmába is. Mint most.
Árkategória:
Szerintem bőven megéri 2700 forintért ez a kötet, ráadásul kisboltokban fellelhető 1490 forintért, úgyhogy tessék szétnézni mindenhol, mert lehet hogy a következő könyves álompasid is egy akciós polcon csücsül valahol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése