Könyvértékelő - Martin Kay - Eastern 🤠

   Az Eastern személyében egy igazán különleges, egyedi kötetet tisztelhetünk: egyszerre a jövő, egyszerre a múlt, egyszerre régies, és egyszerre modern, egyszerre posztapokaliptikus és egyszerre valós, ráadásul magyar író tollából. A mai bejegyzésben ezt a könyvet fogjuk kivesézni!

Minden, ami belülről fakad:

Írásmód:

   Számomra két hiba volt ebben a regényben, az egyiket az írásmód fül alatt tudnám megemlíteni. Az elején tetszett a stílus, viszont pár fejezet után azt éreztem, hogy nagyon nehéz beleszoknom ebbe a sok részletbe, annak ellenére, hogy ez a stílus kifejezetten tetszik, eddig még nem tapasztaltam, részletes, segít, hogy beleélje magát az ember a történetbe, hogy teljesen ott tudjon lenni, viszont bele kell szokni. Miután megszoktam körülbelül 100 oldal után, már nagyon szerettem, nem volt furcsa, és észrevettem, milyen szépen fogalmaz Martin. Sok benne a régi szó, viszont teljesen érthetőek, nem volt benne olyan, amit ne hallottam volna már, viszont a fiatalabb korosztály (kb. 15 és a felett ajánlom, az erőszakos jelenetek miatt) egyszer kétszer biztosan furcsán néz majd például az ibrik szó láttán. Ez a könyv egy kiváló darab nekik, hiszen ha szókincset szeretne az ember fia, lánya bővíteni, jobbat keresve se találhatna.

   

Belső építészet - a minőség is számít:

   A lapok a legjobb minőségű darabok közé tartoznak, vastagabb, csodás, nem átlátszó, a betűtípus nagyon szép, elütési hiba, ha volt is én nem találtam, a tördelés és a szerkesztés remek, összességében egy igen igényes darabot kap az ember, ha az Eastern vásárlására adja a fejét. 
   Amit viszont külön szeretnék kiemelni, azok a grafikák. Aki ismer, az tudja, hogy nekem a grafikával tarkított könyvek a gyengéim, és ez az egyik legszebb darab közöttük. A grafikákat Megyeri Manó készítette, akinek minden egyes alkotásától leesett az állam. Bagoázt például olyan szintű részletességgel és hitelességgel adta át az olvasónak, hogy az valami elképesztő. Remekül ragadta meg a karakterek jellegét, a könyv hangulatát, nagyon nagyon sokat emelt a művön. Érdemes utánanézni a munkáinak, szenzációsan alkot, vetekszik rengeteg mangakával, sőt, rengeteget felülmúl. Cowboy kalapom emelem előtte.

A történet az első:

   Tényleg egyedi, ehhez a könyvhöz hasonlóval a magyar piacon biztosan nem fogsz találkozni. Érezni benne azt a vadnyugati életérzést a homokos dűnékkel, a kaktuszokkal, az öltözködéssel, a beszéddel, a lóháton lovagolós táborozós jelenetekkel, a csatajelenetekkel, viszont mégis modern. Ebbe a vadnyugati világba hoz Yuko, Saori és a Nakamura család egy kis keleties fűszert, bejön a képbe a japán vonal, főleg a visszaemlékezéseknél érzem ezt. És imádom. Viszont a pontot az i-re a magyar érzet is felteszi, elég ha említem Vajkot, Pest-Budát, vagy azt a jelenetet, mikor Yuko a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt kezdi el énekelni. A posztapokaliptikus szál hozzátesz egy nagyon rejtélyes érzést is, és a második hiányossága szerintem a könyvnek pontosan ez volt. Felvet egy igen érdekes dolgot a Titánokkal, a Föld pusztulásával, valamilyen háborúról mesél, de tulajdonképpen nagyon keveset tudunk meg róla, pedig engem hihetetlenül felcsigáz ez a dolog, remélem a második kötet tartogat nekünk róla sok sok információt!

   Ha ezeket a sorokat elolvastad, akkor láthatod, hogy valóban egy igen sokszínű könyvről van szó, aminek a középpontjában a bosszú áll. A harcjelenetek mindegyike szerintem iszonyatosan izgalmas volt, az érzelmeket kiválóan sikerült közvetíteni, sikerült őket a karakterekkel megélni, a veszteség fájdalmát és a romantikus érzelmeket is. Ha a romantikus vonalát nézzük a könyvnek, akkor szerintem idegőrlőre sikeredett, és ezzel nem mondok semmi negatívumot. Én nem éreztem gyorsnak a kettejük közötti kapocs kialakulását, számomra pont, hogy a lassú víz partot mos kategóriába sorolandó abszolút. Egy csókot nagyon vártam, és a szememet forgattam mindig, mikor a már majdnem csókjelenetet megszakította Vajk, vagy valaki más... kifejezetten idegőrlő... Pedig hihetetlen édesek, de biztos vagyok benne, hogy ez a második kötetben megváltozik, ezt pedig a befejezés miatt tudni lehet.

   Létezik az a fajta befejezés, amikor bár van folytatás, de úgy érzed, a történet teljes mértékben lezárt. Létezik az a fajta befejezés, aminél már sejtheted a folytatást. És létezik a brutál-giga-mega-hyper-beast-függővég, mint amit Martin is tett a regénye végére. Mikor megláttam, hogy "Vége az első kötetnek!" azt hittem falnak megyek. Zseniálisan zárta le a regényt, igazából én sem tudtam volna felcsigázóbb, folytatásért remegősebb befejezést elképzelni. Ezek után egészen biztosan el szeretném majd olvasni a második részt is, amit már alig várok! A kis mangaszerű befejezés is remek lett, az is nagyon kíváncsivá tett. Szívesen elolvasnék egy mangát Megyeri Manó illusztrálásában Martin Kay történetével.

   Még szeretném a visszaemlékezéseket egy picit megemlíteni. Nagyon tetszett, nem volt erőltetett, pont jókor szúrta be az író, főleg Yuko hosszabb, egy fejezetnyi visszaemlékezése tetszett nagyon, az ő múltja érdekel egyébként a legjobban.

A karakterekről szakszerűen:

   A fülszöveg humoros történetet ígér, amit az alább említett 2 karakter abszolút biztosít számunkra. A kettejük állandó civakodása hihetetlen módon feldobja a regényt, nagyon jókat lehet nevetni egy két beszóláson, komikusabb jeleneten. 

Yuko:

   Mindig is azt tartottam és tartom most is, hogy az irodalom szerénykedik a talpraesett hősnőkben. Martin viszont teremtett egy újabbat, akinek egyenes útja van a kedvenc hősnős listámra. Sokaknak talán nem szimpatikus ez a forrófejű, szabad szájú leányzó, viszont én nagyon bírtam. 

Vajk:
   Nagyon helyes és szimpatikus srác, aki szintén tele van bosszúvággyal, akárcsak Yuko. Remélem a második részben megtudunk még dolgokat a múltjáról úgy érzem ebben a kötetben leginkább Yuko-t sikerült megismerni.

A borító:

   Tökéletesen el lett találva. Fantasztikusak a színek, a betűtípus nagyon szép, olyan, mintha csak ebbe a világba született volna. Tökéletes elrendezés, szerintem csodálatosan sikerült. A gerincet külön ki szeretném emelni, ugyanis igen hangsúlyos lett, a polcomon rögtön feltűnik, pláne ha majd a második kötet is megjelenik, és egymás mellé teszem őket, egészen biztosan elképesztő hatása lesz. 

   Hamarosan érkezem egy Borítószemle résszel, ami ezúttal magyar íróink regényeiről fog szólni, és egy kis háttérinformáció: az Eastern is helyet kapott benne.

Árkategória:

   Egyáltalán nincs túlárazva, 3490 Ft egy ilyen vastagságú és minőségű kötetért egy átlag ár, és nagyon is megéri megvenni, ha egy kis szórakozásra vágysz. A Líránál most 20% kedvezménnyel beszerezhető. Ajánlom a kalandos könyvek szerelmeseinek!

Pár fontosabb adat:

Kiadó: Twister Media

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 400 

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155631672

Illusztrálta: Megyeri Manó

Fülszöveg:

   A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

   Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

   Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban. Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

Összességében az olvasási élményem pozitív volt, ezért a regénynek 4,5 csillagot szeretnék adni! Ti olvastátok? Nektek hogy tetszett?