Könyvértékelő - J. A. Redmerski - A soha határa 🚘

"A véletlen csak alkalmazkodik a sorshoz."

  Bátran állítom, hogy most olvastam ki életem legjobb Ulpius-os könyvét.

  Keserűen fájdalmas, édesen romantikus, és hihetetlenül lebilincselő.

  Már a kezdet is egyszerűen csodálatos volt, az, ahogy Camryn (nagyon tetszik ez a név *-*) átment egy hatalmas karakterfejlődésen, ahogy kitört az ő szürke kis hétköznapjaiból... Teljesen megvett magának. De ott tudtam meg, hogy kedvenc lesz, mikor megismerkedtünk Andrew Parrish-sel, Te szent Ég, micsoda karakter! Imádtam a humorát, minden egyes tetoválását, és azt a mocskos száját és perverz fantáziáját is. Mint mindig, most is megkérdeztem magamtól: Ilyen pasik miért nem létezhetnek itt, a Föld nevű bolygón? Kedves könyves álompasik, miért vagytok csak fikciók? Bárcsak...

  Amilyen lágy és kis romantikus könyvnek indult, az utolsó néhány oldal annál brutálisabbat ütött. Nagyon zokogtam Andrew-ért, és nem szeretnék spoilerezni. Ezt mindenkinek el kell olvasnia! Az epilógus volt az, amiért iszonyú hálás voltam Redmerskinek, mert ha nem írja meg, most elveszve lennék valahol Valak társaságában a Démonok között 2.-ből vagy esetleg depresszióval küzdve menekülnék valamelyik American Horror Story epizódban. Köszönöm, hogy csak a szívembe szúrtad a kést, de nem forgattad meg. És köszönöm ezt az élményt. Soha nem fogom elfelejteni. ♥

UI.: Muszáj megemlítenem a borítót, (amit mostantól minden bejegyzésben meg fogok említeni). Nem nevezném kimondottan figyelemfelkeltőnek, de igazából nagyon kellemes. Inkább olyan egyszerűnek mondanám, nem az *ICAN'TBREATHEIWANTITIFEELIT* - féle fangörcsös borító.

Értékelés:

5/5