Ha szoktátok olvasni ezt a blogot, bizonyára láthattátok és olvashattátok már, hogy én hatalmas rajongója vagyok a horror és a thriller műfajának. Nagyon szeretem, mert számomra mindig tartogat izgalmat, újdonságot és egy csomó rejtélyt és számtalan lehetőséget, hogy egy adott regényen gondolkozhassak. Viszont mivel elég sokat olvasok és nézek ezekben a műfajokban, őszintén és hideg szívvel, kritikusan tudom már megszemlélni azt amit nézek vagy épp olvasok, és kiforrott véleményem van már arról, milyen az ízlésem. Filmekben például gyűlölöm ha sikoltoznak, ha egy történet klisés és unom. Könyvben utálom a klisét és a monotonitást. És sajnos ez most abszolút ebbe a kategóriába tartozott számomra.
Minden, ami belülről fakad
Írásmód:
A regény egy hatalmas pozitívuma maga az írásmód volt. Abszolút nem lehet érezni, hogy a regény eredetileg 1973-ban jelent meg. Fiatalos, lendületes, néhány mozzanaton kívül és néhány kellék vagy elem kivételével én ha nem tudom, simán elhiszem, hogy a regény tavaly jelent meg. Én nem rajongok a régies írásmódért, így nagyon örültem neki, hogy ennyire nekem való volt.
Belső építészet - a minőség is számít:
Mindig is meg voltam elégedve az Animus kiadványaival. A lapok enyhén sárgás tónusúak, de csodás, nem áttetsző vastagabb darabok, nem fognak elszakadni, ha egy kicsit megfújja a szél. A betű mérete nagyobb, aminek iszonyatosan örültem, ugyanis mivel szemüveges vagyok, fontos, hogy olvasás közben ne fájjon a szemem és a fejem, és ezt tökéletesen tudtam olvasni, viszonylag gyorsan sikerült haladnom vele. Tetszett a betűtípus és a tördelés is, de találkoztam pár elütéssel, például egy elég epikus pillanatot sikerült elrontani a Maghalt. mondat/szó elütésével, sőt, a tizenötödik fejezet címe sem volt kiírva. Ezen kívül semmi baj nem volt vele. A mérete iszonyú praktikus.
A történet az első
Ez volt az első olvasási élményem az írótól, de sajnos engem nem talált ez a regény meg. Nem fogok kertelni, az az igazság, hogy végtelenül unalmas. Annak ellenére, hogy pár cselekmény azért történik a regényben, végig úgy éreztem, hogy nem történt semmi. A regény középpontjában Alex és Colin áll, akik Philadelphiából szeretnének eljutni San Francisco-ig, az új otthonukig, ahol Courtney, Alex szerelme és Colin nővére várja már őket haza. Ám utazás közben nyomukba szegeződik egy kisbusz, aminek tulajdonosa nem éppen békés szándékkal követi a két fiút.
A regény azon kívül, hogy számomra semmi feszültséget nem tartogatott, még a két karakter sorsáért sem aggódtam túlságosan. És ennek az oka nem más, mint, hogy iszonyatosan kiszámítható. A kiszámíthatóság nem jó. Elég volt pusztán a fülszöveget elolvasni, hogy tudjam, mi fog történni, és igazam is lett. Nem volt meg az az érzés, hogy lett volna csúcs, nem volt tetőpont, végig ugyanazon a szinten maradt, nem volt semmi izgalom benne, semmi meglepetés. Minden úgy történt, ahogy sejtettem, hogy fog.
Ne is beszéljünk a regény másik hatalmas hibájáról, a kliséről. Végig ott motoszkált bennem az az érzés, hogy én ezt láttam már. Filmen. Nem tudom, hol, mikor, de hogy nagyon hasonló történetekből annyi van már a piacon, mint égen a csillag, az biztos. Semmiben sem tudott egyedi lenni. Semmiben sem tudott más lenni. Egy fikarcnyi újdonságot és élményt sem adott ez most nekem, nem fogom úgy emlegetni, hogy na igen, na ez, ez egy jó könyv volt. Ráadásul a fő "csattanó" az én ízlésemnek kissé korán derült ki.
Viszont, ami fontos, hogy hihetetlenül gyorsan lehetett vele haladni, annak ellenére, hogy nem tetszett egyáltalán. Nem tudom a testem milyen párhuzamos univerzumba került, de úgy olvastam, mint a gép. Ez ilyen Koontz féle varázslat?
Mindenképpen szeretnék még olvasni Koontztól, még vár rám a Shadow Street 77., illetve nagyon szeretném megvenni a Virrasztókat, tehát nem akarok 1 könyv alapján ítélni. Ahogy olvasom, ez az első könyveinek egyike, és hát még több, mint 100 van neki, szóval nagy hülyeség lenne a részemről. Annak ellenére, hogy ez nem tetszett, mindenképp hamarosan nekiugrok a Shadow Street 77-nek. Ha az se tetszik, akkor már hunyorogni fogok, hogy gyanús, hogy ő nem nekem való.
A karakterekről szakszerűen
Most átfogóan fogok a karakterekről picit beszélni, nem egyesével, ahogy szoktam. Ennek oka nem más, minthogy nem nagyon van jellem, amit jellemezzek. Adott Colin és Alex, akik kb. egy és ugyanazok, nem igazán van önálló személyiségük, ráadásul ami van is, azt is olyan szinten hangsúlyozza az író, hogy az már-már irritáló.
Courtney. Akinek a belső értékeit olyan nagyon nem is hangsúlyozza senki, de megtudjuk, hogy jól néz ki. Szinte semmi szerepe a regényben a cselekmények elindulásának okozatán kívül.
A gyilkosról - akinek a személyét elég hamar megismerjük - meg úgy nagyon nem is lehet mit mondani. Olyan, mint egy gyilkos. Az a tipikus klisé amcsi horrorfilmes mészáros, akit az értelmező kéziszótárban a gyilkos szó mellé szoktak tenni. Annyira jelentéktelen! Pedig neki kellett volna lennie a fő izgalomnak!
És le is zárult szereplőink sora. 1-2 mellékszereplő pár mondat erejéig még megjelenik a könyvben, de senki más. Nem is mondom, hogy kellett volna, bőven elegen voltak így is.
A borító
Gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, nem tetszett. Nem vészes, abszolút nem a borzalmas kategória, de nem lesz a kedvencem. A kép egészen hűen illik a történethez, de picit gagyi. A színvilágát nagyon szeretem, a betűtípus kifejezetten tetszik, és a fenti képen is látszik a könyvek mennyire jól passzolnak egymáshoz, együtt nagyon szépek, de külön külön nem mondanám ugyanezt.
Árkategória
Eredeti áron 1690, teljesen elfogadható ár érte, de ha olcsóbb alternatívát kerestek, Coopokban 500-ért fellelhető, én is ott vettem.
Pár fontosabb adat
Eredeti cím: Shattered
Eredeti megjelenés éve: 1973
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 272
ISBN: 9789639715271
Fordította: Balázs Ildikó
Címkék: Amerika, gyilkosság, krimi, thriller
Fülszöveg
A Thunderbird Philadelphiából indult. Az úti cél: a nyugati part. Alex és a tizenegy éves Colin gondtalan autózásra számított új otthonukig, San Franciscóig, ahol már vár rájuk Courtney, Alex menyasszonya, Colin nővére. Ám egyszer csak feltűnik mögöttük egy kisbusz. S ők akármit tesznek, bárhová rejtőznek, az makacsul követi őket. Hogy miért, az csakhamar kiderül: valaki az életükre tör. Sejtelmük sincs, miért, kinek állhatnak az útjában, miért válik rémálommá a kellemesnek ígérkező utazás. Az eredetileg álnéven, 1973-ban megjelent könyv igazi csemege a Koontz-rajongók számára, ugyanis ez a világhírű thriller író egyik első munkája.
Sajnos a regény engem most nem vett meg magának, ezért nem tudok neki 2 csillagnál jobbat adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése