Könyvértékelő - Agatha Christie - Gyilkosság az Orient expresszen 🚆

   A mai is egy értékelés és egyben könyvajánló lesz, ugyanis egy igen aktív olvasói időszakom van, csak az értékelésekkel vagyok picit lemaradva. Igyekszem behozni a lemaradásokat, ugyanis sok izgalmas könyvértékelővel érkezem, ebben a hónapban is! Remélem várjátok, és akik a könyves tartalmak miatt követik az oldalt, most örülnek picit. Akik pedig a DIY tartalomra várnak, ne aggódjanak, a következő bejegyzés ismét könyvjelzős alkotás lesz, de a nyárra még vannak ötleteim, nem is kevés, többek között egy új sorozat is elindul! Úgyhogy legyetek türelemmel, igyekszem, alkotok! 
   De ne is beszéljünk másról, beszéljünk az aktuális témánkról, amely egy számomra nagyon érdekes, és régen várt könyvről szól, a krimi királynőjétől. Ez pedig nem más, mint ahogy a címből is kiderült, a Gyilkosság az Orient expresszen!

Minden, ami belülről fakad:

Írásmód:

   Olvastam már Agatha könyvet (kettőt is, amelyeket el tudtok olvasni ide és ide kattintva), így számomra nem volt meglepetés. Szeretem, ahogy ír, minden krimijét meglepően jól és élvezetesen építi fel. Egyeseknek talán vontatott lehet, de Agatha a meglepetést, a fő csattantót a végére tartogatja, az eddigi tapasztalataim alapján majdnem minden esetben. Ami kiváló döntés, hiszen ez visz arra, hogy az egész köteten átrágjam magam. A nyomozás részét a legapróbb részletekbe menően kifejti, amit imádok, ugyanis a nyomozóval gondolkozhatok a gyilkos személyén. Mindenre odafigyel, minden apró részletet leír, és annak ellenére, hogy mindent tudsz, és gyakorlatilag az orrod előtt lebeg a megoldás, képes a részleteket is megcsavarni, és szerintem, annak ellenére, hogy sokszor tényleg nem igazán pörögnek az események, hiszen Poirot is gondolkozik, egyszerűen nem tudom letenni, nem tudom megunni. Ebben rejlik a csoda. Nem tudom, hogy képes valaki ennyire mindent részletezni, és közben izgalmassá, szövevényessé, csavarossá tenni, de basszus! Le a kalappal előtte! Nem véletlenül ez az egyik leghíresebb regénye!

   A könyv nagyon régi, eredetileg 1934-ben jelent meg. És mégis képes olyan lendülettel írni, hogy az a fiataloknak is befogadható legyen. Vannak sokan, köztük én is, aki nem kedveli a kifejezett régies írásmódot, de ez nagyon élvezhető. Így, ha valaki tartana tőle, hogy nagyon régies szavakat használ, vagy érthetetlen lesz neki, ne aggódjon, olvassatok bátran Agathát. Nem fogjátok megbánni! Nem véletlenül illettem már én is és még sokan előttem a krimi királynője címmel. 

   A hozzáállásom Poirothoz is egészen sokat javult. Egyre kevésbé zavart a francia szöveg, bár az elején Google Fordítóval kimondattam a mondatokat, a végén egészen belejöttem, és bár ha egy francia meghallotta volna a fejemben hogy is mondtam ki a mondatokat, valószínűleg szörnyet halt volna abban a pillanatban. De belelendültem, nem zavart már. Összességében ezzel a kötettel az írásmódjában is abszolút elégedett voltam.

Belső építészet - a minőség is számít:

   A félreértés elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy ebben az értékelésben, sőt, mindegyikben, arról a kiadásról lesz szó, amelyet a fenti, csatolt képen láttok. Csak arról a kötetről tudok minőségbeli véleményt mondani, amelyet fizikai formában is a kezeimben fogok, megérintek. Így van ez most is, a mai értékelésem a Helikon kiadásáról fog szólni, amely egyébként az egyik személyes kedvencem, de erről bővebben majd a borítónál.

   A belső minőség csodás. De tényleg. A lapok ismét csak azt tudom mondani, hogy vastag, nem áttetsző darabok, kellemes tapintással. A betűtípus jó, a mérete miatt kellemesen olvasható volt, átlagos. Imádtam a kis kalapos bajszos Poirot sziluettet a fejezetek elején. Összességében ez a kiadás szerintem csodaszép, én nagyon meg vagyok elégedve vele.

A történet az első:

   A történetét szerintem sokatoknak nem kell bemutatni, hiszen egy régi, de méltán híres regényről van szó, és nem is túl régen, 2017-ben egy film is készült belőle, amely a regény elolvasása után, hát... a regény előtt imádtam, a regény után látom minden hibáját, maradjunk ennyiben. Talán meg kellene toldanom az adaptált könyvek értékelőjét egy Filmadaptáció ponttal, ugyanis tudnék mesélni. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei értékelés még vár, de a filmre olyan dühös lettem, hogy azóta is írom. Nem tudom, ti mit szólnátok hozzá, lehet kipróbáljuk, és meglesem majd a reakciótokat. Minden esetre most annyit a filmről, hogy nem volt rossz. Tényleg nem. De kalandfilmet formáltak belőle, voltak dolgok amelyeket megváltoztattak, de szerencsére sokban hű maradt. De amit nem értek az Poirot. Nagyon jó karakter lett, a szinkront imádtam hozzá és a színészt is, de miért kellett az a döglött mókus az orra alá? Na, de mindegy is, kanyarodjunk vissza a regényhez, ami mint, hát sok esetben, ezúttal is magasan jobb volt, mint a film.

   Annak aki esetleg nem ismeri a történetet, szeretnék kicsit mesélni róla, szokásosan, spoiler mentesen. Hátha kedvet kaptok hozzá.

    A regény helyszínéül a címadó Orient expressz szolgál, amelyen a sok sok utas mellett ott utazik a zseniális detektív Hercule Poirot is. Egyik éjszaka egy szörnyű gyilkosság történik, amely során az egyik utas Mr. Ratchett életét veszíti, tizenkét késszúrással gyilkolták meg. Bonyolult és szövevényes ügy, amelyben mindenki gyanús. A gyilkos nem hagyhatta el a hóvihar miatt a vonatot. Van bennük valami közös? Hisz mind olyan mások... Vajon ki tehette? Ki más tudná jobban felgöngyölíteni az ügyet, ha nem Poirot és az ő kis szürke agysejtjei? 

   Bátran mondhatom, hogy megérte várni rá, ugyanis tényleg szuper! Nem egy hagyományos krimi, nem hagyományos történettel és végképp nem hagyományos végkimenetellel. Mivel a filmet előbb láttam, és tisztában voltam a történettel, még így is okozott meglepetéseket, és ugyanolyan izgalommal olvastam, mintha nem ismerném az előzményeket. A nyomozás folyamata és leírása kiválóan van megoldva, az írónő az olvasó elé tárja a bizonyítékokat, és hagyja, hogy gondolkozzunk Poirot-val. Szép folytonosság jellemzi a történetet, amelyben épp megfelelő arányban fordulnak elő a belső monológok és a párbeszédek, amelyek izgalmasak, remekül megírtak, és helyenként humorosak, és a cselekmények kellemes, olvasható és érthető tempóban folynak. Imádtam a történetet, főleg, hogy teljesen más volt, mint amit megszoktam. Ráadásul egy olyan krimi, ahol a meggyilkolt megérdemelte halálát, valljuk be nagyon ritka.

   A helyszín nagyon tetszett, meg volt a maga misztikuma, és a szerepe a gyilkosságban, szerintem különleges, még nem találkoztam hasonlóval. 

  De nem is szeretnék sokat róla beszélni, ugyanis mindenfajta spoilert el szeretnék kerülni, megéri nektek is elolvasni. Aki szereti a krimit, annak különösen. 

A karakterekről szakszerűen:

   A karakterekről ezúttal sem, ahogy gyakorlatilag egyik kriminél sem szeretnék beszélni. Nem azért, mert nem tudnék, ó, lenne mit írnom, de nem teszem. Félek attól, hogy esetleg mégis elragadnak az érzelmek, és kitaláljátok, hogy ki vagy kik tette/tették. De talán általánosságban a karakterábrázolásokról tudok kicsit mesélni.

   Azt hiszem ennek a könyvnek a varázsa nem csak a történetében rejlik, hanem a karaktereiben. Összekavarodás nélkül, túlzások és furcsaságok nélkül ennyi karaktert kezelni nagy tudásra vall. Mikor írok, a karaktereim is önálló életet élnek a fejemben, és sokszor makacsok, azt csinálják, amit ők akarnak. Nagyon nehéz a karakteralkotás, a jó jellem fél siker. Egy jó történetű könyvet egy rossz mesélő és rossz szereplő annyira tönkre tud tenni, hogy sokszor olvashatatlanná teszi, és elrontja az élményt. Egy szereplőnek hiszem azt, hogy okosnak kell lenni. Egy buta ember tettei sok ember számára elviselhetetlenek, és bevallom, a rossz és irreálisan hülye döntésektől néha falra tudok mászni. Persze nem baj, ha hoz rossz döntéseket, mind hozunk. De nem mindig, és nem akkora baromságokat, hogy a hajam tépjem utána. Ha nem is nagyon, de kicsit azt hiszem kell, hogy legyen humora. Egy kis nevetés, egy kis csipkelődés sosem árt. Kell, hogy legyen véleménye, hogy legyenek értékei. Kell, hogy legyen személyisége. Nem szeretem azokat a karaktereket, akik olyanok, mint egy doboz tej. Bemegyek a boltba és 8 karton sorakozik belőlük a polcon, és ha egy másik boltba megyek, ott is pont ugyanazt kapom. Legyen benne valami egyedi, mind jellemében és jó, ha kinézetében is van egy kis extra. Egy jó karakternek nagyon sok követelménynek kell megfelelni, és Poirot a felsoroltak közül szerintem mindben jeleskedik. Kiváló karakteralkotás a krimi királynőjétől.

   Ám nem csak Poirot-ról érdemes beszélni, hiszen nagyon sok jellemet vonultat fel a regény. A különböző nemzetiségű, bőrszínű, személyiségű szereplők mindannyian annyira szuperül lettek megírva! Közel 300 oldal alatt mindbe sikerült picit belelátni, nem túl mélyen, pont eléggé és ugyanannyira! És ez nagyon ritka! Nem volt hiányérzetem, nem éreztem azt sem, hogy túl sok lett volna, olyan pont jó. Nagyon érdekes volt, nem találtam benne hibát számomra.

A borító:

   Ritka esetek egyike, de a filmes borító az egyik legjobb mint közül.! Most is a képen látható példányról fogok beszélni, de azért meg kell említenem, hogy még két borító nyerte el a tetszésem ezen kívül, de a prímát toronymagasan ez viszi. Haladjunk csak szép sorban. 

   Elsőként is a színvilág. Összeillő, nem harsány, csodaszép. Gyönyörű mélykék, visszaadja azt a hangulatot, amelyet a mű olvasása közben éreztem. Hideg, téli, gyönyörűséges.

   A cím betűtípusa kiváló választás, ahogy külön tetszik, hogy Poirot szerepel az elején. Nem teljesen felismerhetően, olyan sejtelmesen. Tökéletes!

   Az írónő nevének leírása minden regényen nagyon tetszik. Gondolom ez az ő kézírása volt, és basszus, annyira szépen írt! Ráadásul ez esetben még dombornyomott is! A borító minden részletével teljesen elégedett vagyok!

Árkategória:

   Eredeti áron 2800 Ft, ami szerintem teljesen megéri. Ha viszont akciósan szeretnétek megkaparintani, több helyen is van 2100 Ft körül, régebbi kiadások pedig ennél is olcsóbban. A moly adatlapján fel vannak tüntetve az akciók, érdemes átböngészni.

Pár fontosabb adat:

Eredeti mű: Murder on the Orient Express

Eredeti megjelenés éve: 1934

Kiadó: Helikon

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 264

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789632279244

Fordította: Katona Tamás

Címkék: detektívtörténet, krimi, rejtély, thriller, vasút, utazás, gyilkosság, klasszikus, angol/brit szerző

Fülszöveg:

   Kevéssel éjfél után hófúvás kényszeríti megállásra az Orient expresszt. Az évnek ebben a szakában meglepő, hogy „telt házzal megy” a híres luxosvonat, mintha mindenki egyszerre akarna utazni rajta. A nem várt akadály türelmetlenséget, nyugtalanságot vált ki az utasokból, köztük a magánúton lévő zseniális detektívből, Hercule Poirot-ból is. Reggelre azonban mindezt egy tragédia tetézi meg. Holtan találják ugyanis a szerelvény egy amerikai utasát, méghozzá nem is akárhogyan – fülkéjében fekve, testén tucatnyi szúrással. Miután az is világossá válik, hogy gyilkosság történt, és az elkövető még nem hagyhatta el a vonatot, az utazóközönségen úrrá lesz a rémület… A segítség ki mástól érkezne, mint a nagy bajszú kis belgától, aki nem tagadja meg magát, beveti felbecsülhetetlen értékű szürkeállományát – és kivételesen két megoldással rukkol elő, így téve pontot e csöppet sem szokványos bűntény végére.

Nos, a kis szürkeállományom segítségével arra az elhatározásra jutottam, hogyha a szimatom nem csal (már pedig nem szokott), helyes következtetésre jutottam. Az esetet felderítettem, és azt hiszem tudom is... egy ötágú csillag eme nyomozás eredménye, amelyet én ünnepélyesen át is nyújtanék ennek a kötetnek.