Biztosan ti is észrevettétek, hogy igencsak megszaporodtak az értékelések az oldalon abba a bizonyos nyomozós műfajba tartozó könyvekről.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy az általam oly kevéssé szeretett műfaj, a krimi egyre közelebb kerül hozzám. Már sokkal jobban élvezem, mint eddig, jobban leköt és izgatottan vártam este, hogy reggel legyen és újra olvashassam tovább. Tipikus példája lettem annak, hogy mindent meg lehet szeretni, csak többet kell vele foglalkozni és olyan köteteket kell keresni, ami közelebb áll az emberhez. Én ezt az érzést végre megtaláltam egy ilyen műfajú könyvben, ez pedig nem volt más, mint Agatha Christie Az ABC gyilkosságok című műve. (Ugyanez igaz a régi könyvekre, a nyelvezetük miatt nem rajongok értük, ez viszont csak úgy sodort magával.)
Engem személy szerint százszor jobban lekötött, mint a Tíz kicsi néger, és bár ez a második könyvem az írónőtől, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nagyon vágyom egy A ponyva királyai sorozatba illő Gyilkosság az Orient expresszenre, amint meglátom, biztosan le fogok csapni rá.
Minden, ami belülről fakad:
Írásmód:
Igen, itt még mindig akadnak kisebb problémáim a regénnyel, ami nem is igazán az írónő hibája, hanem a saját hiányosságaimból fakad. Maga a történet lendületesnek mondható, sodort magával, élveztem az olvasást, és ezt a lendületet szakította meg egy egy francia mondat. Nem beszélek ezen a nyelven, de valószínűleg sokkal jobb lett volna, ha tudnék, hiszen akkor nem kellett volna állandóan megállni a folyamatos olvasásban. Külön pacsi, hogy a láblécben megtalálhatóak a mondatok és szavak fordításai (Még nem is a jelentéssel volt baj, mert ki lehet következtetni, de a kiejtés... ahogy esik úgy puffan, legtöbbször nem érdekelt, hogyan is kellene olvasnom, csak folytattam, de volt, amikor Gugli barátomhoz fordultam.). Tudom, hogy ez hozzá tartozik Poirot zseniális karakteréhez, de azért néha borzasztó zavaró volt nekem, főleg, hogy szinte minden oldalon előfordul.
Viszont volt egy, ami számomra hatalmas pozitívum, az pedig az, hogy az, hogy bár a regény eredetileg 1936-ban jelent meg, hihetetlen modern ahhoz képest. Persze van benne olyan rész ami utal az akkori életmódra, társadalmi helyzetre, de a szövegkörnyezet miatt simán elmehetne egy kortárs könyvnek is.
Belső építészet - a minőség is számít:
Teljesen ugyanolyan, mint a Tíz kicsi néger, ezért külön dicséret jár a kiadónak.
Már akkor is leírtam, hogy a lapok könnyen sárgulnak, ez itt is igaz, de nem bánom, a sárga lapok mindig hozzáadnak egy kis plusz érzést az olvasáshoz. Tudom, hogy egy régit, de örök klasszikust tartok a kezeim között. A könyv 40 év múlva is könyv; vagy esetünkben 82 év ez az idő, bár a kiadás, amivel én gyűjtöm, mindössze 10 éves.
Egyébként semmi más probléma nincs vele, a mérete is táskabarát, de nem zsebkönyv.
A történet az első:
Sokkal jobban tetszett, mint a Tíz kicsi néger. Izgalmas a történet, mint a cím is utal rá, a gyilkosságok az ABC betűinek sorrendjében történik a regényben. Ez az elképzelés nagyon ötletes, a helyszínek kifejezetten tetszettek. Nem is sikerült kitalálnom ki lesz a tettes, viszont abban biztos voltam, hogy nem az, akire Agatha minden áron a gyanút akarta terelni. Túlságosan hamar árulta volna el, én pedig hatalmasat csalódtam volna benne, ha tényleg ő az. A formátum nagyon érdekes volt, talán ez is volt az, ami miatt jobbnak éreztem a fent említett regénynél. Néha naplószerű, de mégis olyan, mintha ott lenne az olvasó, hiszen Hastings feljegyzéseiben járunk, így sokkal személyesebbé válik. Máskor pedig külső szemlélőként látjuk az eseményeket. Nekem a személyes írásmód jobban bejött, de embere válogatja.
A csavarok. A regény nem szerénykedik benne, rengeteg izgalmas fordulat vár az olvasóra. Igazából én minden egyes levél érkezését tűkön ülve vártam, szerintem a legjobb fejezetek azok voltak, amiben Poirot megkapja a leveleket illetve nyomoz. A vége pedig iszonyú izgalmas, nagyon tetszenek ezek az ok és okozat magyarázó részek, amiben megtudjuk ki tette és miért. Most is igaz: senki sem az, akinek látszik; ebben a regényben sem.
A karakterekről szakszerűen:
A krimiértékeléseknél ez egy kritikus pont, hiszen nem tudom úgy jellemezni az esetünkben gonosz karaktert, ahogy általában szoktam. Nem mondhatom, hogy gyűlöltem, hiszen megölt X embert, mert ennél rosszabb spoiler nem létezik, és nem mondhatom azt sem, hogy kedveltem, hiszen nem igaz. Ugyanakkor ki sem hagyhatom a felsorolásból, mert pillanatok alatt nyilvánvalóvá válik, ki a tettes. Nehéz dolog ez, de azért szeretnék mégis ide írni. Ha nem is a kis mellékszereplőket, de legalább a fő karakterekről írok nektek egy kis véleményt, azzal nem követek el szerintem semmi olyat, ami utalna a végkimenetelre. Ez esetben kettő ilyen van, akiről beszélnék:
Hercule Poirot:
Egyértelmű, ki volt a kedvencem a regényben. A modora zseniális, kissé lekezelő, magabiztos, enyhén beképzelt is, de van mire. Szeretem a csavaros eszű nyomozókat, és talán ő a 2. kedvencem az ilyen típusú hősökből (természetesen az első hely Sherlock Holmes-é, nem is lehet kérdés). Remélem még sok regényben viszontláthatom ezt a belga detektívet, az ő szürke kis agysejtjeit és a francia mondatait, amiket továbbra sem fogok tudni kiejteni. No meg a bajuszát. A bajusz fontos.
Arthur Hastings:
Elég érdekes látásmódja van, nem mondom, hogy mindig egyetértettem vele, de azért voltak jó pillanatai. Nem volt a kedvencem, de egyelőre még nincs akkora rálátásom a jellemére, hogy bővebben tudjak róla véleményt mondani.
A borító:
Nem rossz, főleg A ponyva királyai sorozat többi tagjával összeillően nem lesz majd rossz (ha megtalálom mindet), már most a Tíz kicsi négerrel együtt is felemelő érzés ránézni. Viszont a tavaly megjelent kék írógépes-Helikonos az abszolút kedvencem.
Árkategória:
Eredeti áron 990 Ft (ennyi van a regény hátuljára írva, de szinte mindenhol drágábban találni, általában 2000 körül), ennyit teljesen megér, viszont én a Coopban találtam az ötszázas polcon, érdemes ilyen helyeken is szétnézni, mert lehet találni. Ha nem is gyakran, de szokott lenni, legalábbis felénk.
Pár fontosabb adat: (az adatok a képen szereplő borítóval megjelent kötetre vonatkoznak):
Eredeti mű: The ABC Murders
Kiadó: Európa / Népszabadság/ Alexandra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 286
ISBN: 9789630791045
Fordította: Vermes Magda
Címkék: 1930-as évek, krimi, Anglia, filmadaptáció, detektívtörténet
Fülszöveg:
A ndroverben Alice Ascher az áldozat…
B exhillben a bájos Betty Barnard…
C hurstonban Sir Carmichael Clarke-ra csap le ABC, a titokzatos gyilkos!
D e ki lesz a következő?…
E setleg mégis megakadályozza a bűnténysorozatot Hercule Poirot, a zseniális magándetektív?
G yilkosság a trafikban, a tengerparton, a parkban és a moziban…
H ány betűje van az ABC-nek?
I deje volna már, hogy a rendőrség tegyen valamit!
J öhet-e még ezek után újabb meglepetés?
K i keríti kézre a titokzatos ABC-t?
L egyen nyugodt a Nyájas Olvasó:
M ég mielőtt az ABC elfogy,
N yugvópontra ér a nyomozás is!
O lyan eredménnyel, amilyet senki más nem produkál, mint
P oirot, a zseniális magándetektív!
Ha a fent emlegetett Christie regényre 4 csillagot adtam, akkor erre muszáj megadnom az ötöt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése