Könyvértékelő - Hidasi Judit - Elveszve 👶

   Ritkán mondom azt, ha értékelést írok, hogy erről a könyvről beszélnünk KELL. Ezt a könyvet mindenkinek ismernie KELL, ugyanis hihetetlen kevés figyelmet kap ahhoz képest, hogy ez a könyv maga a csoda. Rég volt már, hogy egy mű ekkora hatást gyakoroljon rám. Nem voltak könnyeim, csak a határtalan döbbenet. Nem voltak szavaim, csak a sokk. Nem voltak gondolatok, pusztán az a tény, miszerint Hidasi Judit ebben a másodpercben landol a kedvenc írónőim listáján, az Elveszve pedig a kedvenc könyveimén. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ha sikerül elolvasnom 2018-ban, ez lett volna számomra az ÉV KÖNYVE, és az a helyzet, hogy bár túlzás ezt így Február elején kijelenteni, de ha a hamarosan megjelenő második rész nem múlja felül, az Elveszve nálam nagyon nagy esélyes a 2019 könyve címre is. Nagyon remélem, hogy az hamarosan lesz anyagi keretem a könyv előrendelésére, ugyanis ez egy akkora KELL, mint a ház. Azt hiszitek túlzok? Nem. Egyáltalán nem.

Minden, ami belülről fakad:

Írásmód:

   Elképesztő. Fiatalos, lendületes, tökös, minden érzelmet úgy ad át, mintha én élném meg. Zseniálisan váltakoztatja a múlt és a jelen történéseit, imádtam az egyik fejezet a múlt az egyik fejezet a jelen kialakítást. Ilyennel még nem találkoztam, de nagyon tetszett. A jelen utalt a múltra, a múlt megmagyarázta, mit, miért. Egyszerre ismerhettük meg a régi személyiségét Dórának, hogy hogyan gondolkozott akkor, és egyszerre éltük át a jelen kor fájdalmát, élni akarását. Összességében azt gondolom, hogy Judit csodálatosan fogalmaz, szépen bánik a szavakkal, fiatalos, befogadható, gyorsan lehet haladni a regénnyel!

Belső építészet - a minőség is számít:

    Az Álomgyár kiadványaival alapjáraton meg vagyok elégedve, ezzel kapcsolatban sem tudok mondani kivetnivalót. A vékonyabb lapok jellemzik a könyvet, de egyáltalán nem a rossz minőségű fajtából. Kissé átlátszóbb, viszont erős, jó a tapintása. Szerintem szuper minősége van, nem fog szétesni, ha többször is forgatja az ember. 

A történet az első:

    Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy megrázó. Még az is teljes mértékben át tudja érezni, akinek nincs gyermeke. A történet középpontjában Dóra áll, akinek az élete boldog és teljes volt, szerető férjjel, egy egy csodálatos kisfiúval Matyival. Egy nap azonban örökre megváltozik az élete, mikor a kisfiát elrabolják a játszótérről. Dóra önmagát hibáztatja egy régi cikk miatt, ami sosem látott napvilágot, az italba menekül, de kisfia keresését soha nem adta fel, minden napját a játszótéren tölti. Férje elhagyja, az egyetlen, aki mindig mellette állt, Puskás András, a nyomozás vezetője volt. Úgy tűnik, az ügy halott, amíg egy nap eltűnik még egy kisfiú a játszótérről... A regény maga a keresés, a fájdalom, a veszteség, és a millió érzelem körül forog. Bővelkedik az izgalomban, a fordulatokban. Sokkal többet kaptam ettől a regénytől, mint hittem.

   Ritka jól összerakott regény. Azt tanácsolom, hogy ha az Elveszve olvasása előtt állsz, figyelj oda mindenre. Minden fél mondatra, minden gesztusra, minden helyszínre. Ebben a könyvben mindennek jelentősége van. Olyan helyeken futnak össze a szálak, ahol nem is gondolná az ember, olyan események jelentenek fontos fordulópontot, amire akár egy fél mondat is utal. Olyan szintű logika és átgondolás van e mögött a regény mögött, amilyet én krimitől még nem tapasztaltam. Lassan indul be a történet, viszont amikor lassú, akkor sem érzed, hogy unnád, végig benned van az érzés. A feszültség. A könyv alaphangulata a feszültség, az az ideghúrokat pattanásig feszítő fajta, ami leginkább a végére teljesedik ki. Hogy őszinte legyek nem is nagyon akartam kitalálni, hogy ki áll a dolgok mögött, de a végére, úgy az utolsó 100-110 oldalon már tudtam, ki lesz az, és szerintem sokak vannak így vele. Viszont amikor azt hiszed, hogy mindent tudsz, Judit tesz egy akkora kupac csavart a fejedre, hogy legszívesebben lefordulnál a székről, és magzatpózban a könyvet ölelve meredj magad elé évekig és gondolkozz, mégis mi a Jóisten volt ez. 
    Ilyen hatással bíró befejezéssel is régen találkoztam. Adrenalin, a szíved ott dobog a torkodban, és mikor vége az utolsó fejezetnek is, és túl vagy a határtalan pofára esésen és a gyomrod felkavarodásán, és még a borítón szereplő kulcsmondatra sem tudsz már olyan szemmel nézni mint azelőtt, azért az Epilógusba még szúr egy fél mondatot, hogy legszívesebben kapkodnál a 2. kötet után, de sajnos még nincs merre. Értelmet nyer minden, értelmet nyer a sorozat címe, értelmet nyernek a nyomok, az események. Tele vagy mindennel, majd üressé válsz. Én most vagyok ebben a fázisban. Úgy érzem, bármilyen könyvbe is fogok ez után, semmi nem lesz ennyire jó, semmi nem lesz elég ennyire. 
   Megértettem  a címet. Megértettem a kétértelműségét. Számomra nem csak Matyi és Zalán tényleges, fizikai "elveszését", Dóra érzelmi elveszését jelképezi a cím, hanem azt is, hogy én, mint olvasó mennyire elvesztem ebben a történetben, és egészen addig, amíg nem kaparintom meg magamnak a folytatást, nem is fogok egészen túl lenni rajta. Nem tartok szünetet, rögtön belevágok egy új olvasmányba, de attól még a szívem kis szegletében ott lesz ez a piros csoda. Nem lehetek elég hálás Juditnak ezért az élményért, és a kiadónak sem, hogy biztosította számomra ezt a könyvet, és ezzel egy életre szóló élményt nyújtott nekem. Köszönöm. 💟

A karakterekről szakszerűen:

   Ahogy krimi regényeknél szoktam, itt sem szeretném értékelni a tettest, hiszen nem tudnék úgy általánosságban írni róla, hogy ne jutna eszembe, hogy mennyire gyűlölöm. Legyen elég annyi, hogy szerintem megérdemelte a sorsát. Csúnya, hogy ezt mondom, de mindent megérdemelt mind a kettő. Kíváncsi vagyok arra, hogy aki olvasta, hogyan gondolja. Gyertek beszélgetni a kommentszekcióba, szigorúan spoiler mentesen! 

Dóra:

   Elképesztő ez a nő. Olyan, akár egy torony, ami ledől és újraépíti magát, és erősebb lesz mint valaha. Hihetetlen kitartás rejlik benne, én személy szerint fogalmam sincs, mit tettem volna a helyében. Egy hibás döntéséért sem tudom hibáztatni, hiszen az ember cselekszik néha rosszul ha valami rossz történik vele. Dóra viszont ennek ellenére egy okos nő, akit tényleg sikerült megkedvelnem a regény alatt, és teljes mértékben együtt éreztem vele.

Puskás András:
   Kedvelhető figura, akiről picit sajnálom, hogy nem tudtunk meg többet, de így is azért csepegtetett az írónő pár információmorzsát, ami alapján felvázolható egy iszonyatos múlt, és rengeteg harc és fájdalom. Nagyon kíváncsi vagyok a Keresésben mit tudhatunk majd meg a karakterről, biztos vagyok benne, hogy szem nem marad majd szárazon.

A borító:

   Erről sem tudok rosszat mondani. A csodálatos piros szín igazán figyelemfelhívó, ha egy boltban jársz, egészen biztosan kiemelkedik a többi közül. Tetszik, hogy ahogy a hinta kötelei és a fa része kidomborodik a felszínen, talán egy picit a palacsintás-kávés képen vissza is tudtam adni ezt az érzést. A betűtípus kifejezetten tetszik. Összességében nekem nagyon bejött, és a Keresés lila borítója is lélegzetelállító lett, olyan szép árnyalatokat sikerült kiválasztani, amik tényleg szemet gyönyörködtetőek.

Árkategória:

   Bármennyit megér nekem ez az élmény, de, hogy konkrét összegekről beszéljünk, a regény eredeti áron 3700 Ft, de most akár 30%-os akcióval 2589 Ft-ért is megkaparinthatjátok a Book24-en!

Pár fontosabb adat:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 336

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155875366

Címkék: gyermekrablás, nyomozás

Fülszöveg:

   Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. 

   Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is. 

    A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása. 

    Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét? 

Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.

Nem is kérdéses, hogy megadom az 5 csillagot, ha lehetne tizet adnék... de sajnos a skála csak ötig tart... pedig ha valami, ez a könyv megérdemelné, hogy skálát bővítsünk miatta.