2018. szeptember 10., hétfő

Könyvértékelő - Amanda Stevens - Örök kísértés ⚱️


   Mostanában egyre jobban rajongok a molyos kihívásokért, hiszen általuk olyan regényeket ismerhetek meg, amelyeket lehet, hogy nem, vagy nem most olvasnék el, pedig iszonyatosan tetszenek! Ezt a kis könyvecskét is egy ilyen kihívás keretein belül ismertem meg, egy őszi krimi kihívásról van szó, ahol ő volt az egyik választottam. Hatalmas csalódás volt! Természetesen pozitívan! 😙


Minden, ami belülről fakad:

Írásmód:

  Semmi baj nem volt vele, szépen fogalmazott az írónő, a tájleírások tökéletesen átadták, a szöveg pedig tökéletesen fokozta a hangulatot, és adta át azt az idegborzoló érzést, ami a könyv alapja. Egy komplett film játszódott le a fejemben, miközben olvastam, és az én fejemben egy remek kis misztikus film volt. Kedvelem az olyan könyveket, amik tornáznak a képzelőerőmön, sokkal jobb élmény az olvasás, jobban bele tudom élni magam a történetbe.

Belső építészet - a minőség is számít:

   Vékony, de nem átlátszó, hófehér, jó minőségű lapok, amik simák, jó a tapintásuk és nem szakadnak el az első fuvallattól. Jó kis súlyban van a könyv a méretéhez és a vastagságához képest. Minőségi darabnak találom. Mondjuk a kiadó regényeivel még sosem volt baj, pedig van itthon elég sok belőle.

A történet az első:

   Mint tudjátok, magát a krimit nem kedvelem igazán, de ha romantikával és misztikummal van keverve, úgy látszik, nagyon is meg tudom kedvelni. Nézzük a három szálat külön külön, hisz igazán úgy érdemes, mert a maga nemében mind igazán erős.

Romantikus szál: 

   Meglepő de ez tetszett legkevésbé, pedig ha valaki, én aztán fröcsögősen, nyálasan romantikus vagyok. Nem érzem úgy, hogy ki alakult volna itt igazi szerelem, és Amelia az én ízlésemnek kissé korán "szeretett" bele Devlinbe. Kellett hozzá... úgy öt másodperc? Ráadásul nekem kifejezetten nem tetszett, hogy minden második fejezet Devlin tökéletes arcáról szólt, no meg azok a mélynek szánt elemzések a szeme alatti karikákról különböző fényviszonyokban... drágám, könyörgöm, temetőrestaurátor vagy, vagy kozmetikus?
   Egyébként a vége felé már kezdett jó lenni, kezdett aranyos is lenni, de majd meglátjuk mi sül ki ebből.

Krimi szál:

   Meglepő, de remek. Kifejezetten tetszett az események folyamata, rengeteg izgalmas dolgot megtudtunk közben. Persze bővelkedik kalandos részekben, abból sosincs hiány. Tetszett a kutatás és a megoldás része is. Ez az a fajta krimi, ami igazán nekem való.

Paranormális és misztikus szál:

   Szellem, démon és miegyéb sötét lény, és persze a horror lekötelezett csodálójaként természetesen ez a rész volt a kedvencem. A temetőrestaurátori és egyben bloggeri munka először is nagyon nagyon érdekesen hangzik, egy rövid ideig nagyon szívesen kipróbálnám, hiszen van egy kísérteties, rettenetes, de mély és csendes, nyugodt hangulata a temetőknek. 
   Egy csomó plusz információt megismer az ember a sírfeliratokról, a jelek jelentéséről, egészen érdekes belecsöppenni egy olvasás erejéig ebbe a világba. 
   A szellemek elképzelése nagyon klassz volt, ez az energiavámpír lélek dolog kifejezetten izgalmas. Az árnyakra borzasztó kíváncsi leszek a következő kötetekben, illetve Apó titkára szintén. Nagy reményeket fűzök A birodalomhoz és A prófétához.
   Még egy pozitívum: olyan csavarok vannak benne, hogy néha csak a fejemet kapkodtam, főleg a vége felé indulnak be az igazán durva események. Szóval ha kedveled a fordulatos, izgalmas, nyomozós paranormális regényeket egy csepp romantikával fűszerezve, akkor ez a regény neked való!

A karakterekről szakszerűen:

Amelia Gray:

   Amellett, hogy a szerelemben milyen naiv, egészen kedvelhető karakter. A szakmájában remek, imádtam olvasni, amiket a temetőkről mesélt. Nem mondom, hogy kedvenc, de nem is volt negatív. 

John Devlin:

   Furcsa karakter. Egy részről nyilván vonzó, hogy ennyire rejtélyes a fickó, és a regény dobál úgy oda apró információmorzsákat a háttértörténetéből, de mintha éhezőt próbálnál pár falat kenyérrel megetetni; lesz valami a gyomrában, de nem elég ahhoz, hogy jól lakjon. Kicsit idegennek éreztem. Egyik pillanatban sötét karika a szem alatt effektus, aztán nem bírja magát türtőztetni, és a halálosan szerelmes kategória. Mondom, ha a romantikus része kicsit később és lassabban kezdődik, egy öt csillagos regényről beszélünk. 

   Amit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, azok a nevek. Eszméletlen szép és különleges nevekkel találkozni a regény során, olyanokkal, amik nem jönnek veled szemben az utcán minden nap. A kedvencem a Lynrose és a Rhapsody volt.

A borító:

   Szépek a színei, nagyon tetszik, ahogy a matt borítón lévő fényes borostyánágak és levelek megcsillannak a fényben. Kifejezetten szép. 

Árkategória:

   Eredeti áron 3500 Ft, nem vészes, de nem is a legolcsóbb. Én egy hatalmas akció keretein belül vettem évekkel ezelőtt a Tesco-ban 300 Ft-ért sok más Athenaeum kötettel együtt. Legolcsóbban a Líránál 2792 Ft-ért láttam, illetve magánszemélyeknél 400 Ft-tól is kapható a regény. 

Pár fontosabb adat:



Eredeti mű: The Restorer (Ebből hogyan sikerült az Örök kísértést összehozni? Ami amúgy illik rá, de akkor is.)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Magyarországi megjelenés éve: 2013

Oldalszám: 366

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789632932415

Fordította: Szlovacsek Ilona 

Címkék: fantasy, krimi, misztikus, paranormális, romantikus, szellemek, thriller, urban fantasy


Szerintem bőven megérdemli a 4 csillagot, alig várom, hogy A birodalomba is belekezdhessek!


A mai nap pedig meglett a 3000 oldalmegtekintés is, nagyon köszönöm nektek, hogy immár ennyien olvastátok a bejegyzéseimet, ilyenkor érzem azt, hogy érdemes csinálni, ha másoknak örömet okozok az írásaimmal!
Remélem még sokan leszünk ezen a kis blogon, hiszen mindig új ötletekkel és könyvekkel várlak majd titeket!
💖

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése