2017. május 29., hétfő

Könyvértékelő - Darren Shan - Zom-B 💀



   Darren Shan lassan öt éve az egyik kedvenc íróm, hisz a történeteiben eddig még nem sikerült csalódnom, jól ír(t), egyedi, és sok sok könyve van, így nem kell sokáig nélkülöznöm sem őt. Nagyon nagyon rég el szerettem volna kezdeni a Zom-B sorozatot tőle, de bár vártam volna még... 

   Olyan mintha nem is ő írta volna, a történet nem rossz, de inkább semmilyen. Az első felét nagyjából végiguntam és szörnyülködtem, mert másról sem szól, csak a rasszizmusról. Ezt a témaérintést nem néztem volna ki Darrenből... csalódtam benne. A második fele a zombik mészárlása, ami végre izgalmas. Mondjuk az eleje az jól kezdődött. Azt mondtam az első pár oldalban, hogy ez igen! Aztán mivé lett...

  Írásmód: hatalmas csalódás - ismét. Darrentől szokatlan szókapcsolatok, furcsa mondatok, millió de millió szóismétlés (Agyvelő. Sosem olvastam ennyiszer, hogy agyvelő. És azt mondtam már, hogy agyvelő? Nem? Akkor most mondom, hogy agyvelő.), amit sem könyvekben, sem sehol nem szeretek. Én is igyekszem, hogy minél kevesebb legyen belőle az értékeléseimben vagy az írásaimban, mert szerintem szörnyen zavaró. Lehet, hogy ezek a fatális hibák csak a fordítás miatt vannak, de eddig még nem olvastam ennyi rosszat Móra könyvben.

  A karakterek kimondottan idegesítettek, nem volt a történetben egy értelmes szereplő sem. Legalábbis számomra. Mindenki vagy gusztustalanul viselkedett a másikkal, vagy rasszista volt, vagy hisztizett, vagy üvöltött, vagy verekedett. És kész. Semmi értékelhető (a Nagyszemű fickó érdekes volt legalább). De a zombik klasszak azért. 
  Ha már karaktereknél tartunk, nem értem, hogy lehet még egy ilyen gáz karakter egy könyvben, mint B apja. B-ről ne is beszéljünk. Mi a fenéért kellett eltitkolni, hogy lány? Eskü háromszor olvastam el, mikor kislányomnak szólította az apja, nem hittem el, átlapoztam a könyvet utána párszor. Sose utalt semmi rá, hogy nő lenne, a viselkedése alapján és néha a leírások alapján 100% férfinek hittem, kinézetre pedig Connie Springer (Attack on Titan) 2.0.
  A másik (sokadik) zavaró dolog... miért kell öccázhuszoncsilliószor felsorolni az iskola összes diákjának az értelmetlen becenevét, amiből egyik sem vicces (csak a Baszarick) és sok szerintem sértő is. 

  Erősen hiányérzetet hagyott bennem, de a vége jól sikerült. Olyan bevezető hangulata van az egésznek, ami remélhetőleg az Alvilágban megszűnik, mert lehetőségek azok vannak benne. El fogom olvasni a többit is, de csak mert a 2. rész fülszövege többet ígér ennél a horror-szappanoperánál, mint amit ebben kaptunk. Aztán lehet, hogy egy baromi jó sorozat lesz a végére. Ki tudja? Hisz a Rémségek cirkuszáért sem voltam oda. 

  A borító meglepően menő. A formátuma szép, a lapok jó minőségűek, a rajzok iszonyú menők. Úristen, és láttátok már a Family borítóját???? Rég láttam ilyen menőt. Mind színekben, mind... mindenben! Mikor megláttam a Familyt fangörlingem támadt.





  Nagy jóindulattal adok ennek a könyvnek egy...



5/3 - t.

2017. május 8., hétfő

Könyvértékelő - Király Márk - Harminc nappal a világvége előtt ☄️

   Köszönöm. Köszönöm Nektek, kedves magyar írók. Köszönöm, hogy mostanában állandóan megmutatjátok, miért is nem kell csalódnom bennetek. És neked is köszönöm Márk, hogy ilyen remek kis könyvet alkottál.

  Egyszerűen letehetetlen kötet. Az író remekül bánik a szavakkal, és imádtam, hogy ilyen szókimondó, de ha kellett érzelmes, vicces, tragikus, gyászos. Annyi de annyi minden! 

   Imádtam a témát, már csak azért is, mert annyira bele tudtam élni magam, hogy valóságosnak éreztem. Mintha most, ebben a pillanatban kinéznék az ablakon, és látnám közeledni magam felé az égi pokolgépet. Amúgy is rég foglalkoztat az apokalipszis gondolata. Az én álláspontom szerint biztos, hogy el fog jönni, de kétlem, hogy megélem majd. 

Azon is elgondolkoztam, én mit tennék. Aztán rájöttem, hogy fogalmam sincs. Talán azt, amit ők. Talán öngyilkos lennék. Talán semmit. De nem is ez a lényeg. Ülj le. Gondolkozz. Te mit tennél? 


Mindenesetre érdekes téma, amit az író remekül feldolgozott.

Amilyen abszurd, olyan aktuális. Az író belevon a könyvébe a jelenlegi politikai helyzetből elemeket, társadalmi problémákat. Tényleg olyan érzés volt, mintha én magam lettem volna ott. És borzasztóan gyorsan peregtek az ujjaim között az oldalak. Akárcsak a Föld, a könyv is brutálisan gyorsan közeledett a vége felé. A vége igazi sírós "világvége" hangulatú. És nem bántam volna, ha a legeslegeslegutolsó pillanatot, a becsapódást is "érezzük". De mégsem bánom.

Hoztam nektek pár kedvcsináló idézetet a könyvből, hogy átérezhessétek ti is a hangulatot. 















Talán egyetlen negatívumként (bár ez sem igazán negatívum) a bortót tudom felhozni. Belül ragyogott, de kívül nem volt a kedvencem. Az anime-szerű megoldás egyáltalán nem tetszik, de az újabb valamivel jobb.



Én inkább a világvégére tettem volna a hangsúlyt. Készítettem párat az én ízlésem szerint, de csak ezt találtam elég érdekesnek ahhoz, hogy meg is mutassam. 




Kiknek ajánlom a könyvet?



  • akik szeretik a letehetetlen regényeket
  • akik nem félnek az ismeretlentől
  • akik szeretnek nevetni
  • akik szeretik a rejtélyeket
  • akik szeretnek félni
  • akik nem bánják, ha egy regény szókimondó
  • aki egy jó könyvet akar olvasni
Bátran ajánlom mindenkinek a felnőttebb korosztályból.
Ennek a könyvnek egyértelműen:


5/5
...-t adok.

BTW: az írónak jelenik meg még két könyve, izgalmasnak tűnő, remek, megkapó címekkel. Megvegyem, vagy megvegyem, ez nem is kérdés! Az egyik, a Sohasem tudtam, hogyan akarok meghalni augusztus 28.-án érkezik, a másik, a Hogyan legyél sikeres sorozatgyilkos pedig december 4.-én. Kedves pénztárcám. Nyugodj békében.

Ez úton is köszönöm az előolvasási lehetőséget az Ulpius Baráti Körnek. 💓