 |
| by Túry Gergely Forrás: hvg.hu |
A könyvei erőt adnak elsősorban a fiataloknak, és másodsorban azt veszem észre, hogy egyre több, már nem tini nőnek, sőt! Férfi rajongókkal is találkoztam már. Hihetetlenül széles olvasói kört képes megfogni. Modern, és valós,életszerű problémákkal foglalkozik, ugyanakkor sokszor mélyebb dolgokról is ír. Remek meglátásai vannak. Remélem egyszer találkozhatok majd vele. Valahol.
Tegnap kezdtem, és még tegnap be is fejeztem a könyvet, abszolút lehetetlenség letenni. Ami ugyanakkor aggasztó is, hisz ez az utolsó előtti kötet, és valljuk be... mi lesz velünk Nagy Márk nélkül??? Ráadásul még fél év a következő kötetig? Fél év Márk nélkül? Kegyetlenség.
Viszont az plusz pont, hogy szerintem Márk ebben a kötetben verte ki a cukiságfaktort. A higgadt, kevésbé egoista (ami azért hiányzott is) Márk egy szinten van a kiscicás videókkal, ha nem előtte. Minden lánynak kijár egy Márk. Karácsonyra meg lehet dobni eggyel, becsomagolva a fa alá. Hogy ne legyen drága ajándék, még ruha sem kell rá. Engedékeny típus vagyok.
A véleményem nem változott a Késtél óta. Teljes szívemből utálom Gerit. Hogy lehet valaki ennyire hataloméhes? Még olcsón is úszta meg, kíváncsi lettem volna, ha Körte nekiesik, hány darabban fogják elvinni.
Baloghot eddig se szerettem, de most már még jobban sikerült megutálnom. Ha Baloghnak nem adnának enni, csak pénzkötegeket, szerintem vígan eléldegélne. Annak a férfinak az agya helyén is pénz van.
Az egyetlen ember, aki iránt a véleményem változott, az Pabló. Sikerült nagyon megkedvelnem, eszméletlen rendes srác, vicces, és kit érdekel, hogy alacsony? De tetszik, ahogy ő viccnek veszi az egészet. És igaza van. Ha ezzel foglalkozna, rengeteg fájdalmas percet okozna magának, nagyon jól teszi, hogy megkíméli magát tőle. A magasság nem számít. A súly sem. Hisz mindenki úgy tökéletes, ahogy van. ☺♥
És hála Istennek a többi szereplő iránti véleményem nem változott, viszont Sanyit, a sofőrt (bár szinte semmi szerepet nem kapott) megkedveltem. Ahogy Körte ordibálja, hogy "Sanyi! Sanyiii! Megyünk a Tescóba!"... Már a hangsúlyt is elég elképzelni hozzá, hogy jót nevessen az ember.
Mindenkit imádtam szinte, és azt hiszem a történet is most sikerült a legerősebbre. Végre egy kötet, amit végig kísért a Márxi szerelem, és ha Laura szétszedi őket, akkor sírni fogok. (Bár utolsó kötet jön, csak nem teszi. Nem teszi. ...Ugye?)
Kíváncsi vagyok a karrierjük és Beki tanulmányai hogyan fognak alakulni. Lenne egy elképzelésem, ami ideális happy end lenne, de nem merem leírni, nehogy másképp alakuljanak a dolgok.
A Laura védjegyévé vált brutális függővég szerintem nem volt olyan erős, mint például... az összes többiben, itt inkább a kövi kötetes betekintők nyírják ki a Márkereket. De szerintem az írónőtől zseniális húzás, hisz így el fogjuk olvasni a következő kötetet (mondjuk Laura könyveit így is el fogjuk), és addig is találgatunk.
Számomra hiba volt, hogy egy két poén már az előző kötetekben is el volt sütve. A Nagy Márk elől megszólításban szerintem el lehetne hagyni a Nagy vezetéknevet, mert egy idő után zavaró. De ennyi. ☺ Nagyon jól sikerült. Büszke vagyok rá, hogy ilyen íróink vannak.
Különösen tetszett ez a balatoni hangulat, ami egy kicsit visszavitt minket a nyárba.
A borítók sokkal jobban tetszenek az L&L-es verzióban (legalábbis a Bexisek), gazdagabban van díszítve, és imádom a mintákat. Tetszik, hogy a borítók nem térnek el egymástól (akinek a régi borítós van meg, azoktól sem), szép egységesek, és az oldalán a hangjegyek, amik jelzik, hogy a sorozat hányadik tagjáról van szó, nagyon ötletesek, és a polcon is jól mutat. És mind közül ez a legszebb.
Egyértelműen...
5/5
... adok.
