2020. december 27., vasárnap

Könyvértékelő | Marissa Meyer - Scarlet 🐺

 Sziasztok!

   Ma ismét egy könyvajánlóval érkeztem hozzátok, ezúttal egy bámulatos sorozat második részét hoztam el nektek. Ahogy a címből is láthatjátok, ma nem másról lesz szó, mint a Holdbéli krónikák 2. részéről, a Scarletről! A kötetért hálával tartozom a Könyvmolyképző Kiadónak!
   A Cindert még jóval azelőtt olvastam, hogy a KMK-nál megjelent volna, és az a helyzet, hogy azt a könyvet a mai napig az egyik kedvencemként tartom számon. Iszonyatosan szeretem a világot, ezt az új vonalat, amit egy csodás mesébe költött az írónő, a letehetetlen, izgalmakkal teli kötet telis tele volt egyediséggel, szerelemmel, romantikával, fájdalommal, érzelmekkel, bosszúvággyal, ármánykodással... és egyszerűen faltam a sorait. Mélységesen elszomorodtam, mikor abbamaradtak a magyar nyelvű kiadások... majd pedig örömtáncot lejtettem, mikor a KMK felkarolta ezt a csodás sorozatot! Immár a 3. része, a Cress is elérhető, úgyhogy maradjatok velem a Scarlet értékelésben, majd pedig ha kedvet kaptatok a sorozathoz, irány a márkabolt, és csapjatok le egy fantasztikus sorozatra, nem fogjátok megbánni!

 
Minden, ami belülről fakad:
Írásmód:
   Fantasztikus kötet volt ez, amely egyszerűen olvastatta magát, pörgős volt, izgalmas, letehetetlen, minden egyes fejezet tartogatott valami újabb és újabb csavart. Épp ezért szerettem az írásmódját, a váltott szemszöget pedig különösen. Gyönyörű volt, ahogy Scarlet és Cinder szála egybefutott, finoman, könnyen, egyáltalán nem erőltetetten, hogy végül egy fantasztikus folyamban, együtt haladjanak tovább. Már csak a szerkezeti felépítése miatt is élvezet volt ezt a könyvet olvasni! Talán egy-két fejezetben kicsit több volt a névismétlés, de elfelejthető, a történet túl jó ahhoz, hogy ezen fennakadjunk!

A minőség is számít:
   Tudjátok... mint mindig! A lapokat szeretem, a betűtípus szerintem nagyon szép, megfelelő méretű, kényelmesen olvasható. De amit ezúttal kifejezetten szeretnék kiemelni az nem más mint a fejezetek betűtípusa, ami elképesztően szép, remek a harmónia a cím betűtípusával, illetve az iniciálék, amik valahogy mindig adnak valami pluszt a kötethez! Van bennük valami régi, valami varázslatos, nem gondoljátok? 

A történet az első:
   Hogyha nem ismernétek a Holdbéli krónikák sorozatot, szeretnék nektek picit mesélni róla. Nos ezek a kötetek alapvetően ifjúsági regények, nem kevés fűszerrel, hiszen azon kívül, hogy felfedezhetünk bennük sci-fi, romatikus, disztópia, fantasy, steampunk és cyberpunk jegyeket, mindegyik kötet más-más, régi kedvenc mesénkre épül. A Cinderben megismerkedhetünk Lihn Cinder történetével, akit "örökbefogadtak" és együtt él a gonosz mostohaanyjával és annak 2 gyermekével. A két testvér mindent megkap, míg Cinderrel mostohán bánik. Egyik nap úgy hozza az élet, hogy megismerkedik a szőke herceggel, Kai-jal, aki elrabolja a szívét... nos ismerős a történet? Nem? Akkor esetleg egy kis csavarral? Mi lenne ha azt mondanám, hogy egy ikonikus jelenetben Cinder elveszíti a lábát a lépcsőn, miközben a herceg elől rohan? Nos, hogy is tudja valaki elveszteni a lábát? Itt jön a sci-fi vonal, ugyanis Cinder félig ember (talán...) félig robot! Bizony, egy kiborg! Van itt minden földi jó, egy remek leányzó mostoha életkörülményein át, egy pusztító vírusig, egy jóképű hercegen át, egy bosszúszomjas királynőig, egy nem hétköznapi Hamupipőke (CINDERella, úgy is mondhatnám) sztoriban! Az első rész is egy rendkívül összetett, okos, csavaros, izgalmas regény, amit nagyon kíváncsi voltam, hogyan lesz népes az írónő felülmúlni. Nos, azt nem mondhatom, hogy sokkkkal sokkkkkal jobb, mint az első rész, de úgy fogalmazhatok, hogy ugyanolyan jó. Hozta a szintet amit elvártam tőle!
    Mint említettem mindegyik rész egy egy mesére alapozódik. Ahogy a Scarlet névből és a borítóból is láthatjátok, ez a történet a Piroska és a Farkas történetére épül. A főszereplőnk Scarlet egy teljesen átlagos életet él egy farmon a nagymamájával, azonban egy nap -  az élet furcsa fintora - megismerkedik egy jóképű idegennel, akit csak Farkas néven ismernek. Természetesen a két főszereplő különböző veszélyes kalandokba keveredik, ahogy az igazság nyomába erednek... A mesét ismerve nem számíthatunk túl jó eseményekre, igaz? A Farkas vajon megeszi a nagymamát? Nos mindenképp megéri kideríteni, ugyanis ez a könyv elképesztően zseniális. Fordulatos, izgalmas, letehetetlen, és még úgy is, hogy egy teljesen más történetre "alapoz", újszerű és egyedi. Ez az a történet, ami garantáltan nem fog szembejönni veled minden második ifjúsági sztoriban!
   Ezeket a köteteket kiválónak tartom arra, hogy bevezessenek a sci-fi világába. Ha esetleg nem tudod, hogyan is vágj bele a műfajba, akkor nagyon tudom neked ajánlani. Hiszen könnyen adagolja a sience fiction-t és csak finoman ismertet meg a dolgokkal, nem túl sok, és bárki számára könnyen befogadható. Kacsingat, de nem merül el túl mélyen a dolgokban, viszont van itt robotika, űrutazás, technológia és egy kis tudomány is. 
   Összességében tehát szerintem a Scarlet: egy letehetetlen, iszonyú fordulatos, egyedi történet, ami méltó folytatásává válhatott a Cindernek. Minden egyes fejezet tartogatott valami új meglepetést. A történet maga komoly, megható és feszült, mégis aranyos jelenetekkel. Imádtam, ahogy a Cinder és a Scarlet szálak egybe futottak, majd egyesültek, szerettem, hogy az új karakterek ellenére a régieket sem engedte el az írónő. Fantasztikus ez a világ, teljesen magával ragadja az embert. Tipikusan az a sztori, ami folytatásért kiabál! Ami egyébként már meg is jelent Cress címmel és nem másra, mint az Aranyhajra épül! 

A karakterekről szakszerűen:
Scarlet Benoit: 
   Őszintén mondom nektek, hogy oda voltam érte! Nagyon harcias, makacs, tettre kész és bátor nő, aki remekül kiegészítette Farkast!

Ze'ev Kesley (Farkas): 
   Egy kétajtós macsó szekrény, aki mindig morog mint egy bolhás vén kutya, és mellé még makacs is, mint egy öszvér. Egy vadállat, aki mégis félénk, sötét és titkokkal teli. Árnyalt karakter, igen komplex személyiség, egészen elkezdtem a végén és az elején kedvelni. A sztori közepén persze megutáltam kicsit! 😁

Carswell Thorne: 
   Hogy én mennyire imádtam! Talán ő volt a kedvencem a történetből ezúttal. Iszonyú jó humorú, víg kedélyű pasi, akit megfűszerezett Meyer egy jó adag egomániával, beképzeltséggel, és megkaptuk a legviccesebb, legszerethetőbb karaktert a világban. Imádtam, belőle kell még!

Lihn Cinder: 
   Nos, Cinder az egyik kedvenc női karakterem a regényben. Végtelenül erős, izgalmas és összetett személyiség, aki kapott egy igazán megragadó szálat szerencsére ebben a kötetben is. A története egyre mélyebb és egyre sötétebb, roppant módon kíváncsi vagyok rá, hova fut majd ki!

Levana Blackburn: 
   Mint említettem, minden egyes karakter ebben a műben jól átfontolt, sokrétűen árnyalt és mély. Nincs ez máshogy a gonosszal sem. Levanával valahogy úgy állok, mint Voldemorttal. Annyira összetett, kidolgozott és velejéig romlott, hogy mint karaktert nagyon értékelem. A tettei nyilván kicsinyesek, telve végtelen rosszindulattal és bosszúval, de mint egy szereplő, aki izgalmat ad a regény cselekményéhez... nos ebben Ő nem szűkölködik! Mindig valami ármánykodáson töri a fejét, ezzel szolgáltatva újabb csavarokat az olvasó számára!

Kai: 
   Amennyire rokonszenves volt az első kötetben, annyira hiányzott most. De még úgy is, hogy viszonylag számomra keveset szerepelt most, sikerült olyan döntést meghoznia, ami mégis óriási, szinte sorsfordító. Ezzel talán kompenzálva a szereplései arányát! Alapvetően kedvelem... de elég fiatal és nagyon sok dolgot fog ő még bánni...

Iko: 
   Ki más is maradhatott volna utoljára, de nem a legvégére, ha nem mindenki kedvence, Iko? Annyira aranyos és ártatlan kis tudat, aki remélem kap egy szép befejezést majd a történet végén egy szép testtel és szerelemmel! Megérdemli, sok kellemes percet köszönhetünk neki!

A borító:
   Nemcsak önmagában szépséges, de egymáshoz is nagyon jól illenek a kötetek, és remekül passzol az adott karakterhez és a feldolgozott meséhez is. A betűtípus fantasztikus, ez a sötét stílus is jól illik a sztori komolyságához. Nekem nagyon tetszenek, de az első talán a kedvencem az összes kötet közül!

Árkategória: 
   A regény eredeti ára 3799 Ft, de folyamatos akciók vannak az márkabolt oldalán, állandó 16%-os kedvezménnyel, úgyhogy én a helyetekben ott csapnék le rá, nem beszélve arról, hogy ezzel támogatjátok a kiadót is, ami a jelen helyzetben egy fantasztikus dolog!

Pár fontosabb adat (a képen látható kiadáshoz, az Alexandra gondozásában is megjelent 2014-ben):


Eredeti mű: Scarlet

Eredeti megjelenés éve: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 470

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789634575740

Fordította: Bujdosó István és Szabó Krisztina

Címkék: Ázsia, cyberpunk, disztópia, fantasy, Franciaország, ifjúsági, jövőben játszódik, kaland, kortárs, népmese-adaptáció, robot, romantikus, sci-fi, sorozat része, steampunk, urban fantasy, űrutazás, utazás




Fülszöveg: 
   Még a jövőben is óvakodj a farkastól…
   Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
   Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
   Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…

Ennek a kötetnek nem lehet kevesebb csillagot adni 5-nél, így hát én is így teszek!

2020. november 9., hétfő

Könyvértékelő | Colleen Hoover - November 9. 🍁

   Elérkezett november 9.-e, mi mással is köszönthetnénk méltóbban, mint Colleen Hoover November 9. című könyvével? Ez a mű volt életem 3. CoHo könyve, és egészen biztosan nem az utolsó, azonban azt kell mondjam, nem ez lesz a kedvenc regényem tőle. Nem tartom rossz könyvnek, azonban jóval többet vártam tőle, mint amit kaptam.
   A könyvet ez úton is köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak! 💛



Minden, ami belülről fakad:
Írásmód:
   Az írásmódot szerettem. Könnyed olvasmány, ami csak úgy olvastatja magát, hamar végezni lehet vele. A koncepciót is szerettem, nagyon érdekesnek és egyedinek találom azt a formátumot, ami szerint pusztán egyetlen nap történéseit mutatja be a könyv, csupán különböző években. Szeretem Colleen Hoover romantikus könyveiben, hogy mindig csempész bele valami egyediséget, valamit amiben tud más lenni a sok sablonos rom-kom mellett, valami olyat hozzáadni a műfajhoz ami után azt mondjuk; ez egy igazi Hoover élmény volt. Ebben a formátum volt az extra fűszer.

A minőség is számít:
   A véleményem nem változott e könyv esetében sem, ugyanolyan fantasztikusak a lapok mint eddig, ugyanolyan kellemes olvasási élményt nyújt a kiadó, mint minden alkalommal, amikor az ő könyveiket tartom a kezeim között.

A történet az első:

   A történetet nagyjából kettő részre tudnám osztani. Az első része nagyjából 200-250 oldalig tart, én ezt úgy jellemezném, mint a romantikus rész. Ez a rész egy olyan történetet ölel fel, amelyet nem tudok más szóval illetni, mint az átlagos. Kapunk egy mégsem teljesen hétköznapi romantikus történetet 2 sérült fiatalról, akik egymásba szeretnek, egy iszonyat különleges formátumban. A téma nagyon tetszett, a mondanivaló is, hiszen a gyásztól kezdve a család fontosságán át, az elfogadásig és a bántalmazásig minden olyan problémát felölel, ami súlyos társadalmi probléma, és igenis foglalkozni kell vele. Azonban picit unalmasnak találtam, és sajnos ez a része valahogy kevesebbet adott, mint amire számítottam tőle. Az óriási hype miatt nagyon magasak voltak az elvárásaim vele kapcsolatban, így nagyon furcsán hatott rám ez a nem olyan egyszerű, de azért nem is túl extra szerelmi sztori. Majd jött a második része.

   CoHo általában a befejezéseken akkorát csavar, mint ide Lacháza, ez ebben az esetben sem volt másképp. Az első rész nyugodt hangvételét egy szempillantás alatt elfeledtette velem, hirtelen besűrűsödtek az események, a hangulatom pedig felült a hullámvasútra, és nyugalomból szélsebesen váltott át csalódottságba, majd dühbe, aztán szomorúságba. Az a helyzet, hogy a vége szokás szerint darabokra törte a szívem, ugyanakkor a szereplőinkre még mindig nagyon dühös voltam. Benben nagyot csalódtam, rengeteg döntése volt, amit nem értettem, nem tartottam logikusnak, és úgy összességében nem értettem velük egyet, és volt amit etikusnak sem tartottam. Fallon kapcsán ugyanez volt a helyzet. Néha nagyon dühös voltam rá a döntései miatt... Legszívesebben rájuk ordítottam volna, hogy térj már észhez, ember! A vége viszont szokás szerint millió darabra törte a szívem, és ezek ellenére is úgy hullottak a könnyeim, mint a záporeső. Imádtam a könyv a könyvben megoldást is, döbbenetes és mindent megmagyarázó dolog volt ez, ami után kellemesebb szájízzel fejeztem be, és talán kicsit enyhültem Ben felé is. 

   Összességében vegyes érzéseim voltak a művel kapcsolatban , de nem éltem meg negatív olvasási élményként. Egy erősen közepes regény volt ez nekem, ami a vége miatt inkább a 4, mint a 3 csillag felé hajlik, de azért tartom, hogy sosem lesz ez a kedvencem az írónőtől, hiszen mindkét tőle olvasott könyvet (Hopeless, Verity) sokkal de sokkal jobban szerettem ennél. Viszont az is változatlan, hogy nagyon szeretném megismerni a többi munkáját is, itt vár rám a polcon a Confess és az It Ends With Us is, amikhez szintén nagy reményeket fűzök! Illetve azt tudom mondani, hogy adjatok neki esélyt, hiszen rengeteg ember imádta, molyon 637 ember véleménye alapján is 93%-on áll, ami brutál magas. Nem vagyunk egyformák, minden embernek más és más a könyv üzenete, így nyilván minden ember máshogyan is értékeli azt. 


A karakterekről szakszerűen:
Fallon O'Neil: 
   Nagyon sajnáltam, és nagyon együtt éreztem vele, azonban sok döntésével a megértés ellenére sem tudtam egyetérteni. Alapvetően nem egy antipatikus karakter, de sosem lesz helye a kedvenc női karaktereim között, akiknek a sora amúgy sem túl hosszú! 

Benton James Kessler: 
   Nem fogom soha megszeretni. Okozott egy-két csalódást, néha nagyon tarkón csaptam volna egy szívlapáttal, de azért nem is utáltam. Nem feltétlen fogok visszagondolni rá fiction boyfriend érzelmekkel álmatlan óráimon. Ennek ellenére mint író, nagyon ügyesnek tartom, az írása iszonyatosan szép volt, érzelmes, szívbe markoló. 

Donovan O'Neil:
   Valaki hozza azt a szívlapátot... 

A borító:
   A színvilága szerelem. Igyekeztem a képemmel azt az érzést visszaadni amit kelt bennem. Mintha egy avarkupac közepén hevernék egy csodás, napsütéses őszi napon, ahol körbevesz minden csodás őszi árnyalat, én pedig forró teát szürcsölgetve a kedvenc könyvemmel élvezem, ahogy simogat a napfény. Gyönyörű ez a könyv úgy, ahogy van! 

Árkategória:
   Ő 3499 Ft-os darabáron lehet a tiétek, azonban a KMK webáruházban most van rá 16% kedvezmény és zajlik jelenleg a szeretetcsomagos akció is! Szóval ha még ez a darab nincs a CoHo gyűjteményetekben, megéri lecsapni rá! 

Pár fontosabb adat:




Eredeti mű: November 

Eredeti megjelenés éve: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 368 

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789633734933

Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Címkék: barátság, chick lit, énregény, kortárs, lélektani, LA, New Adult, NY, ősz, pszichés betegség, romantikus, váltott szemszög





Fülszöveg: 

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

   A Lánnyal.

   Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

   Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

   Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

   Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

   Hagyd, hogy elvarázsoljon!


Így hát én az 5 csillagból, most ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy 3,5 csillagot adok ennek a kötetnek!




2020. október 28., szerda

Receptek a Tchiboval | Sós karamellás latte törökmogyorós-kakaós keksszel ☕

    Ebben a hónapban a Trnd csapatának hála együtt tesztelhetek a Tchiboval egy csodás kávés projektben! A projekt alatt megismerkedhettünk a Tchibo Cafissimo Easy kávéfőzővel és 6 hozzá tartozó kapszulával! A gépről és a kapszulákról hosszabb véleményt ebben a posztban olvashattok, a mai bejegyzésben azonban kifejezetten egy kapszulához, a Tchibo Cafissimo Espresso Caramelhez hoztam egy receptet, kiegészítve egy isteni kekszrecepttel, amely alapja a kakaó és a törökmogyoró! 


Sós karamellás latte

Hozzávalók: 
  • 150 ml tej
  • 1 kapszula Tchibo Cafissimo Espresso Caramel
  • 2 csipet só
  • 2 tk karamellszósz

Elkészítése: 
  1.  A langyos vagy meleg tejet habosítsuk fel és töltsük egy magas falú üvegpohárba.
  2. Főzzük le a karamellás kávét, majd adjunk hozzá 1 tk karamellaszószt vagy öntetet és 1 csipet sót.
  3. Az eszpresszót öntsük a pohár oldalán lassan folyatva a habos tej tetejére.
  4. Ezt a kis kávékompozíciót díszítsük bátran karamellaöntettel, 1 csipet sóval, esetleg csokoládédarabokkal, csokidíszekkel. Én még egy kevés tejszínhabbal is megbolondítottam a mennyei italt.

Törökmogyorós-kakaós keksz

Hozzávalók:
  • 20 dkg liszt
  • 10 dkg vaj
  • 85 g porcukor
  • fél cs. sütőpor
  • 1 tojás
  • 1 tk. vaníliakivonat/aroma
  • 1 csipet só
  • 1-2 ek. kakaópor
  • mogyoró ízlés szerint

Elkészítése:
  1. A mogyorót feltörjük, serpenyőben lepirítjuk, apróra vágjuk. 
  2. A száraz alapanyagokat összekeverjük (liszt, porcukor, sütőpor, só, kakaópor).
  3. A vajat elmorzsoljuk a lisztes részben.
  4. Hozzáadjuk a tojást és az aromát, jól összegyúrjuk. Hozzáadjuk utána a mogyorót is. 
  5. 1 órán át fóliába csomagolva a hűtőben pihentetjük.
  6. 30 g-os golyókat formázunk, ellapítjuk.
  7. 180°C-ra előmelegített sütőben (sütőpapírral bélelt tepsiben) 10 perc (maximum 12) alatt készre sütjük!
A kettő együtt fogyasztva egy fantasztikus tízórai vagy uzsonna lehet! Jó étvágyat kívánok hozzá!

2020. október 27., kedd

Könyvértékelő - Colleen Hoover - Verity ✍

 Az október a borzongás hónapja, így nem is hozhattam volna nektek mást, mint egy vérfagyasztó thrillert! A mai bejegyzésben azt a könyvet fogom részletesen kivesézni, amiről most mindenki beszél, Colleen Hoover legújabb (Magyarországon megjelent) könyvét, az írónő első ez irányú alkotását, a Verity-t! A kötetért hálával tartozom a Könyvmolyképző Kiadónak!



Minden, ami belülről fakad:
Írásmód:
   Ez volt a második könyvem az írónőtől (ezen hamarosan változtatok), és azt kell mondjam, mindkettőt imádtam. Nekem nagyon tetszenek Colleen Hoover könyvei, teljes mértékben meg tudom érteni azt az őrületet, ami körülötte folyik. Remek volt a könyv felépítése, minden egyes újabb fejezettel sikerült a végletekig fokoznia az izgalmat, egyetlen egy pillanatra sem vált a történet unalmassá, gyakorlatilag olvastatja magát. Kifejezetten tetszett benne, hogy nem túl hosszú a kötet, ám az írónőnek ennyi is bőven elég volt egy olyan történethez, ahol a karakterek árnyaltak, a háttérsztori mély és kidolgozott, a történet csavaros, kerek egész, és jól lezárt. Nagyon szerettem a könyvet írásmód szempontjából, szeretem ahogy ír, a Hopeless-t is imádtam… úgy hiszem én és Colleen Hoover bizony nagyon jó barátnők leszünk a továbbiakban.
 
A minőség is számít:
   Mindig is szerettem a kiadó könyveinek a minőségét. A lapok kifejezetten a kedvenceim között vannak, még sosem volt belső minőségbeli problémám velük. Kimondottan szeretem, hogy a betűk jól olvashatóak, köszönhetően a méretnek és a típusnak is, ez pedig számomra szemüvegesként mindig egy nagyon fontos szempont (órákon át is kényelmesen tudok-e folyamatosan olvasni?).
 
A történet az első:
   Ha egy kedvenc műfajt kellene mondanom, egyre inkább úgy gondolom, hogy a thrillert sorolnám az első helyre. Imádom a csavaros, borzongató történeteket, az izgalmat, ha egy könyv elgondolkodtat és megmozgat. Épp ezért, ha thrillert olvasok, akkor nekem ezeknek a kritériumoknak az adott könyvnek bizony meg kell felelni, vagy legalábbis pár feltételnek mindenképp teljesülnie kell ahhoz, hogy egy nagyon pozitív élménnyel fejezzem be az adott művet. Ami még óriási előny, ha a történet egyedi, klisé mentes. Ezen szempontok alapján 3 thriller van a kedvences listámon (amelyek nincsenek rangsorolva) és bizony a Verity azon nyomban felverekedte magát az előkelő dobogós helyek egyikére.

   A történet középpontjában Lowen áll, egy magába forduló, anyagi csőd szélén álló író, aki egy nap fantasztikus ajánlatot kap, és egyben egy óriási lehetőséget, amikor Jeremy Crawford felkéri Őt, hogy fejezze be balesetben megsérült felesége bestseller sorozatának utolsó részeit. Lowen a Crawford házba érve belecsöppen Verity életébe, egyre mélyebbre és mélyebbre ás a mocsokban, míg nem nincs menekvés többé…

   Elképesztően zseniális alkotásnak tartom. A hangulata borzongató, rideg, sötét, egy fantasztikus októberi olvasmány. Őszintén mondom, nagyon magasak voltak vele kapcsolatban az elvárásaim, ugyanis az egekig magasztalták, de mégis minden elvárásomnak eleget tett, sőt, ki merem jelenteni, hogy felül múlta azokat. A regény telis-tele van csavarokkal, titkokkal, romantikával, erotikával, rejtélyekkel, izgalommal, és mindez olyan köntösben, hogy képtelen voltam letenni, faltam a lapokat és rohantam a sztorival, mert többet és többet akartam kapni belőle. 
   Imádom a kemény történeteket. Vasgyomrúnak tartom magam, a horrorfilmek és a durva thrillerek a legjobb barátaim szoktak lenni. Én mindkét műfajban veteránnak tartom magam és elég otthonosan is mozgok benne. Azonban a könyvek valahogy mégis egészen máshogy hatnak rám, talán mélyebben beleélem magam a történetbe, és a főszereplő helyében mindig saját magamat látom. Épp ezért azt kell mondjam, hogy bizony volt egy két olyan jelenet, amit kifejezetten betegnek találtam, és a szőr is felállt tőle a hátamon. Az emberekbe vetett hitemet alapjáraton rengette meg a könyv, és képtelen volt az agyam feldolgozni, hogy ilyen ember, ilyen anya él, és létezik.

   Az egyetlen dolog, ami talán egy idő után már kissé zavaróan hatott az a sok erotikus jelenet volt. Azonban a szerepét is megértem, hiszen a főszereplő ez által is mélyebben beleszerethetett Jeremybe, amikor fizikailag nem volt rá lehetősége. Megértem, de ez nem jelenti azt, hogy nem viseltem volna el belőle kevesebbet.

   És most nézzük a legeslegkedvencebb részemet, a lezárást! Kaptam egy olyan fülest Instagramon, hogy ne is gondolkodjak a megoldáson, ha van is ötletem, azonnal felejtsem el, mert sosem fogok rájönni. Így is tettem, minden gyanakvásomat félretéve merültem bele a sztoriba, hagytam, hogy csak sodorjon magával a történet. Nem kombináltam. Aztán sikerült kisebb sokkot kapni a végén, majd lábon kihordani a szívinfarktust! Az a befejezés… iszonyatosan zseniális és hatalmas csavar, fordulat, nem is emlékszem, mikor lepődtem utoljára meg egy könyvön. Persze olvastam mostanában zseniális thrillereket, de ehhez foghatóan ütős csavart már rég nem láttam! Hirtelen minden értelmet nyer, az egész történetet új kontextusba helyezi, és minden egyes kis mozzanatot segít átértékelni az olvasóban. Megkérdőjeleződik minden. Mesteri játék az egész, egy olyan fogócska, ahol az igazságot sosem kaparinthatod meg… Nem mindig szeretem az olyan regényeket, ahol nekem kell tovább gondolnom a történetet, azonban itt furcsa módon egyáltalán nem zavart, hiszen nem is akartam kiszakadni a belőle. Még most, mikor pár nappal később ezt az értékelést írom nektek, eszembe jut néha. Örömmel gondolok vissza erre a könyvre, és biztosan gyakran elő fogom majd venni, hogyha egy kis borzongásra vágyom.

   Nagyon tudom nektek ajánlani, ha szeretitek a komoly történeteket, nem riadtok vissza a sokszor embert próbáló jelenetektől, nem zavarnak az erotikus jelenetek, ha szeretitek a letehetetlen regényeket, az óriási csavarokat és a fantasztikus befejezéseket! Szédületes ez a regény, én azt mondom, mindenképp megéri adni neki egy esélyt, úgy hiszem nem fogjátok megbánni!


A karakterekről szakszerűen:
Verity Crawford:
   Basszus ez a nő! Gyűlöltem, mélyen megvetettem, minden egyes sorától kivert a víz, de ő viszi a hátán az egész sztorit, mindezt úgy, hogy fizikailag alig van jelen! Jézusom, zseniális! Fantasztikus játékos, mesterien mozgatja a szálakat! Ha más miatt nem is, miatta el kell olvasnotok… nincs olyan jelző, amivel le tudnám írni azt, ahogyan Verityvel kapcsolatban érzek. Legalábbis publikus egész biztosan nincs!


Lowen Ashleigh:
   Nekem talán Ő volt a legfurcsább karakter, bár nyilvánvalóan teljesen más értelemben, mint Verity. Jó magam is az introvertált személyiségtípusba tartozom, és azt kell mondjam, nagyon nem tudtam megérteni jó néhány döntését az írással kapcsolatban például. Egészen biztosan vannak ilyen személyiségek, sőt, annak kifejezetten örülök, hogy minden karakter a regényben más és más, a női karakterek például nagyon is egyediek, azonban valahogy furcsa nekem, hogy egy ember ennyire háttérbe vonul és ennyire elhatárolódik például íróként a rajongókkal való kommunikációtól, és képes lenne csak úgy eldobni magától fantasztikus lehetőségeket.

Jeremy Crawford:
   Jeremy nem tartozik kifejezetten a kedvenceim közé, és nem azért, mert utáltam volna, vagy ne lett volna szimpatikus. Egyszerűen nem egy kimagasló karakter, egy teljesen hétköznapi fickó, nem hétköznapi élettel. Úgy is mondhatnám, hogy nincs benne semmi különleges.

A borító:
  Egyszerű, de nagyszerű. Kifejezetten tetszik ez az iszonyatosan mély, szinte koromfekete méregzöld ezzel a finom, zöldbe hajló sárgás árnyalattal, imádom a cím betűtípusát, hiszen hatásában mintha egy dedikálás lenne a könyvön. Sötét és komor, épp mint, a mű maga, ez a kusza motívum pedig remekül megtöri az egyszerűséget.

Árkategória:
  A könyvet 3599 Ft-os darabáron kaparinthatjátok meg, azonban érdemes figyelni a KMK Márkaboltot, mert gyakran vannak szuper kedvezmények!


Pár fontosabb adat:




Eredeti mű: Verity

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2020

Eredeti megjelenés éve: 2018

Oldalszám: 312

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789634577904

Fordította: Barthó Eszter

Címkék: anyaság, apaság, család, énregény, erotikus, New York, női főszereplő, pszicho-thriller, romantikus, thriller





Fülszöveg:

   Magával ​ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.

   Claire Contreras New York Times bestseller szerző.

   Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

   Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

   Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

   Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.

Mi mást is kaphatna az egyik kedvenc thrillerem, ha nem 5 csillagot?



2020. június 15., hétfő

A hazai az igazi | Túró Rudi torta 🎂

   Időnként imádok a tipikus magyar alapanyagokhoz nyúlni, és abból alkotni valami igazán hazait, valami magyar finomságot, így történt ez tegnap is, hiszen nem más készült a konyhámban, mint egy mennyei Túró Rudi torta. A frissítő citromos, tejszínes, túrós ízek mindig a nyár ízét idézik bennem, épp ezért leggyakrabban nyáron készítem ezt a fajta tortát, bár még nem próbáltam, szerintem kifejezetten finom lehet lekvárréteggel vagy mogyorókrém réteggel is! A következő Túró Rudi tortám sütésénél biztosan letesztelem valamelyiket és beszámolok nektek Instagramon




Hozzávalók (egy 16 szeletes tortához):

A piskótához:
  •  3 db tojás
  •  60 g kristálycukor
  •  57 g liszt 
  •  15 g olaj
  •  3 g sütőpor
  •  2 evőkanál kakaópor
  •  1 evőkanál vaníliás cukor

Túrókrém: 
  •  250 ml habtejszín
  •  5 db túrórúd
  •  75 dkg túró
  •  1 citrom héja
  •  1 evőkanál vaníliás cukor
  •  kristálycukor ízlés szerint 
Díszítés:
  •  1,5 tábla étcsokoládé
  •  Túró Rudi
  •  habtejszín

Elkészítése:

  1.  Első lépésként elkészítjük a kakaós piskótát. A tojásokat külön edénybe szétválasztjuk. A tojássárgájához adjuk az olajat. Egy külön tálba mérjük a cukrokat, és egy külön tálba a lisztet, a kakaót, a sütőport. A tojásfehérjét elkezdjük verni, és ha már fehéredik elkezdjük adagolni a cukrot, 3 részletben hozzáadjuk. Habbá verjük. Én úgy szoktam megnézni hogy jó-e, hogy ha kiveszem a habverőt belőle egy kis csúcsos sipkát húz a krémes habból, az állaga homogén, krémes, nem folyós, a színe hófehér, felülete fényes. A tojássárgákat is elkeverjük habverővel, és 2 részletben óvatosan beleforgatjuk a fehérjébe. Ez után 3 részletben beleforgatjuk a lisztes részt, amit előtte mindenképp szitáljunk át! Közben a sütőt melegítsük elő 165°C-ra, a sütés módja hőlégkeveréses. A masszát öntsük bele egy kerek tortaformába, és 25 perc alatt süssük készre! A 25 perc lejárta után végezzünk tűpróbát, hogy biztosan megsült-e. Hagyjuk kihűlni, de ne vágjuk ki a tortakarikából!
  2.  Miközben hűl a piskóta, készítsük el a túrókrémet. A túrót gyúrjuk össze a cukrokkal és a citrom lereszelt héjával. Érdemes kóstolni, hogy az ember a saját ízlésének megfelelően édesre készíthesse a túrókrémet. Verjük fel a tejszínhabot és forgassuk a túróba. Először egy kanál habbal fellazítjuk a túrót aztán pedig óvatosan beleforgatjuk, hogy ne nagyon törjön össze. Végül 5 darab túrórudat kisebb darabokra vágunk és azt is a krémbe forgatjuk.
  3.  Ha a piskóta kihűlt, a krémet rákanalazzuk (ne vágjuk ki a formából! és egy kenőkéssel elsimítjuk a tetejét.
  4.  A csokoládét egy evőkanál olajjal vagy kakaóvajjal megolvasztjuk gőz fölött vagy mikróban, és a krém tetején elosztatjuk. A hűtőbe tesszük amíg a csokoládé teljesen meg nem szilárdul a tetején.
  5.  Ha a csoki megszilárdult, egy meleg késsel kivágjuk a tortát a formából és óvatosan leemeljük róla a formát. 
  6.  A maradék tejszínhabot felverjük és a szélén körbenyomjuk díszítés gyanánt. Meg lehet szórni cukorgyöngyökkel, csokigyöngyökkel, és én feldobtam még pár rudidarabbal is!
Jó étvágyat kívánok!


2020. május 13., szerda

Könyvértékelő | Jenny Han - Utóirat: Még mindig szeretlek! & Örökkön örökké: Lara Jean 🎀

Sziasztok!

   Ma egy különleges könyvértékelővel érkeztem hozzátok, ugyanis egy bejegyzésben nem egy, hanem rögtön két könyv értékelését is megejtem! A címben szereplő regények A fiúknak, akiket valaha szerettem folytatásai, és ahogy az értékelésemben is, számomra teljesen külön kezelendő az első kötet a második és harmadiktól. Az elsőt imádtam. Rendkívül izgalmas volt, hiszen volt egy alapszituáció, amiből minden probléma kiindul, és tudtuk, hova tart a történet. Ezt sem a második, sem a harmadik kötetnél nem éreztem. Ha érdekel benneteket bővebb értékelés az első regényről, akkor azt az alábbi linkre kattintva elolvashatjátok! Most azonban vágjunk bele, és lessük meg, mi történt a folytatásokkal! Az elolvasását leginkább azoknak ajánlom, akik olvasták az első részt!




Minden, ami belülről fakad:

Írásmód:
   Pontosan ugyanaz jellemzi, mint az első kötetet. Rettenetesen édes, szirupos, nagyon kedves, idilli regény, azonban a 3. kötet végére felfedezhető a monotonitás, hiszen Lara Jean napjai szinte mindig pontosan ugyanúgy telnek. Reggelit készít, beül Peter kocsijába, letudja a sulit, hazamegy, tesz vesz, süt, felmegy aludni, Peter jó esetben felmászik hozzá 2,5 másodpercre, alszik és minden megy ugyanúgy tovább. Minden. Egyes. Nap. És ezzel nem is lenne probléma, hiszen pontosan ezért szerettem az első kötetet. Ebben a regényben ott az élet, egy teljesen hétköznapi, átlagos élet, amiben bárki szívesen élne néhanapján, hiszen boldog és idilli. Azonban tény, hogy ha olvasok, 3 köteten át nem ezt várom. Szeretem az izgalmat a hétköznapi helyzetekben is, szeretem ha pörögnek az események, ha mindig van fordulat és bonyodalom, ami miatt aggódhatok, és falom a lapokat, hogy megtudjam a megoldást. 

A minőség is számít:
   Nincs kivetnivalóm most sem. A Könyvmolyképző még mindig pontosan ugyanolyan kiváló minőségű könyveket nyom, mint anno, mikor az első kötetemet a kezembe vettem tőlük. (Ami egyébként, ahogy valószínűleg sokatoknak, az Alkonyat volt.)

A történet az első:

Utóirat: még mindig szeretlek!:

   Az Utóirat: Még mindig szeretlek! alapvetően két problémával foglalkozik. Az egyik Peter hűsége, a másik pedig egy majdnem szerelmi háromszög. 
   Kezdjük az első problémával. Ezzel kapcsolatban mindhárom fél hibázott. Peter hibája abban rejlett, hogy képtelen volt elengedni Gen-t. Ami nem is baj, nem feltétlen rossz dolog, ha valaki jóban marad az ex barátnővel, persze ez erősen szituáció és emberfüggő. De viszont nem kell a karjaiba rohanni egy könnycsepp után, és a titkolózás sem helyénvaló egy párkapcsolatban, főleg egy olyan titokkal kapcsolatban, ami magát a párkapcsolatot is negatívan befolyásolja. Lara Jean megértő szinte mindennel szemben, épp ezért biztos vagyok benne, hogy megtartotta volna Gen titkát is. Ha Peter ésszerűen viselkedik, akkor minden rendben lett volna, szerintem a fő probléma a kommunikációhiány volt ebben az esetben. Viszont ebben a kötetben valahogy iszonyatosan sértődékeny volt, amit nem kifejezetten értettem. A hozzáállása a videóhoz viszont nagyon korrekt volt, és egy részről szuper, hogy számíthatnak rá a barátai. 
   Gen egy furcsa karakter volt számomra. Minden tini regénybe kell egy olyan szereplő, aki össznépi utálatnak örvendhet, azonban Gen olyan ritkán szerepelt, és akkor is leginkább távolságtartóan viselkedett, hogy egyszerűen nem tudtam utálni. Sem szimpatizálni, sem elítélni nem tudtam, hiszen megvoltak az okai a viselkedésének. És ezt egyébként nagyra értékelem, ugyanis ha egy regényben egy karaktert csak azért kell utálni, mert mindenki utálja, és egyébként nem kapunk magyarázatot, attól bizony ideggörcsöt tudok kapni. Gen hibája a szituációban szintén az volt, hogy képtelen volt elengedni Petert. Persze ennyi időt nem lehet kitörölni csak úgy, ez érthető, de ez nem ok és nem mentség. 
   Lara Jean-ben picit magamat látom, igazából vannak dolgok amikben eléggé hasonlítunk. Kicsit csodálkozva tekint a világra, de van egy csomó jó tulajdonsága is. Vannak élethelyzetek, amikben meglehetősen reálisan tudott gondolkodni, azonban nem éreztem azt, hogy a korának megfelelően viselkedne. Néhány döntése igen gyermeteg, egy két szituációhoz nem tudott felnőni (egyébként azt hiszem ez Peterre is igaz). 
   Most pedig térjünk át a John Ambrose McClaren szituációra. Johnban egy igen értelmes, türelmes, kedves, intelligens fiút ismerhettünk meg. Annak ellenére, hogy nagyon szimpatikus volt nekem, egy másodpercre sem drukkoltam neki, mert Peter már rég befészkelte magát a szívembe. Kiváló barát lenne belőle, és azt hiszem remek társ is, csak nem itt és nem most.
   És most beszéljünk a többi elemről, negatív és pozitív apróságokról!
  • A kedvenc karakterem Stormy. Nagyon örülök, hogy behozták az idősek otthona szálat, jó hogy megmutatja a regény a különböző oldalakat a fiatalok számára.
  •  Imádom a tanító szándékot. Fontosnak tartom, hogy annak a korosztálynak, amelyiknek a regény szól, ilyen pozitív képet nyújtsanak, jó példával járjanak elöl, és ebben ez a sorozat szuper. Kihangsúlyozza a család, a kapcsolatok és a tanulás fontosságát, hangsúlyozza a régi értékeket, az emlékek fontosságát. Imádom ezt benne. 
  •  Ennyi sütögetéstől kicsit elkapott a diabétesz. Cukrász létemre azért sokalltam, legalább lehetett volna változatos, hiszen ebben rengeteg fahéjas süti sült, a 3. kötetben pedig kizárólag keksz. De ha már süt, akkor mellékeljenek a könyvhöz egy zacskó kekszet, mert megéhezik az ember közben.
  • Mindezek ellenére nem igazán érzem úgy, hogy annyi minden lett volna ebben a regényben. Az első fele gyakorlatilag ugyanazokat a köröket futja újra és újra, és a két alapproblémán és néhány éppen csak említésre méltó eseményen kívül nem nagyon történik benne semmi. A második felére összeszedi magát a történet.
  •  Ez, ahogy az első is, igencsak olvastatja magát, és minden hibája ellenére nagyon nehéz letenni.
  •  A második és a harmadik kötetben észrevettem, hogy random eltűnnek a karakterek. Néha beköszönnek, hogy szia, itt vagyunk! Jól vagyunk! De semmilyen különös szerepük nincs. Ebben a kötetben például ez Josh, az Örökkön örökké: Lara Jean-ben pedig Gen és egy-két jelenetet kivéve John volt, és a legmeglepőbb módon Margot, akiért nem rajongtam, de iszonyú keveset szerepelt.

Örökkön örökké: Lara Jean:

   A harmadik és egyben befejező résszel kapcsolatban is vegyes érzéseim vannak. Egyrészt ott kavarog bennem, hogy talán meg sem kellett volna írni, másrészt viszont őrületesen tombol bennem, hogy miért nincs folytatva? Ennek több oka is van, a legfőbb viszont az, hogy a fő szálak, amik ezt a regényt mozgatták egyszerűen nem lettek befejezve.  De nézzük is a főbb gondolatokat, amik eszembe jutottak a regény olvasása során:
  • A fő szál, a továbbtanulás a végletekig lett húzva, és végül is nem tudjuk meg soha már, hogy mi történik. Lara Jean és Peter is bekerül egy egy egyetemre, de hogy ott mi lesz velük, ez marad nyitott kérdés. 
  •  A szex is egy igen fontos kérdés ebben a regényben, de azt sem tudjuk meg, hogy Lara Jean hogyan éli meg a nagy elsőt. Engem például kifejezetten érdekelt volna, úgy hiszem, hogy emiatt és a 1. pontban leírtak miatt bőven megérdemelt volna a regény egy rövidke folytatást, amelyben tisztességes leírást kaphatott volna a könyv. Vagy esetleg egy picit hosszabb lehetett volna a lezárásokkal. De azt hiszem az írónő is érezte, hogy ebben a sorozatban ennyi volt.
  •  A két oldalanként való csokis keksz sütés iszonyatosan monotonná tette az egész regényt, tele van folyamatos ismétlésekkel.
  • Azt kell mondjam, úgy érzem, jellemfejlődés nem igazán történt a regényben. Sőt. Lara Jean maradt ugyanaz a kissé gyermeki, aranyos lány, aki hajlamos mindent IS túlgondolni. A végére azért voltak olyan tulajdonságai, amik idegesítővé váltak.
  • Változatlanul édes, és habos-babos könyv, ami azért segít elterelni a gondolatokat, és segít kikapcsolni.
  •  A New Yorki kirándulás zseni, több hasonló kellett volna bele. 
  • Ha Trina a szomszédban lakik, akkor miért költöztetőkkel költözik? 
  • Az egyetem kérdés sem volt túl reális sem túl jól kifejtve. Nem tudtuk meg, hogy milyen a képzés, csak azt hogy jó, meg hogy kinézetre beleszeretett az épületbe. Érdekesen festene, ha úgy választanánk iskolát, hogy milyen szép kút van az udvaron, amibe nem mellesleg belepisilnek a felsősök. Istenem de szeretnék én is ott lenni!
  • Chris szerepét tulajdonképp nem értem. A legjobb barátnő dolga, hogy mindig az ember mellett álljon, terelgesse vagy vele tartson ha valami idiótaságra készül az ember. Hogy helyrerakja az embert ha kicsúszik a lába alól a talaj, és mindig hallgató fülekre találjon az ember, ha valakinek beszéli akar. Én Chrisben semmit nem láttam ezek közül.
  •  Minden egyes komolyabb szál egyszerűen túl hamar le lett zárva. Túl sok minden történt, és semmi nem kapott kifejtést.
  • Peter anyjához lenne egy-két keresetlen szavam.
  • És van amit nem fogok megbocsátani az írónőnek soha. 
   Összességében szerintem az első könyv kiemelkedően jó, édes, aranyos, a második elmegy, és a harmadik tetszett a legkevésbé. Ez a sorozat a történet előrehaladtával egyszerűen elkopott.

A borító:

   Mindhárom eredeti borítót nagyon szeretem. Annyira illik hozzám! A színek remekül illenek egymáshoz, kellemes, harmonikus összkép jellemzi. Kifejezetten szeretem azt az idilli hangulatot amit ont magából, és tökéletesen passzol a történethez is. Különösen tetszenek a virágos apró részletek az utolsó borítón. Egyszerre hagyományos, picit talán hangulatban nekem a vintage-t idézi, összességében nem lehet betelni vele. Igazán csajos!

Árkategória: 

   A második kötet 3000, a 3. pedig 3300 forintos darabáron lehet a tiétek, azonban érdemes figyelni a márkaboltot, ugyanis sokszor van akció. Ebben a helyzetben különösen megéri támogatni egy-egy vásárlással a hazai kiadókat, ugyanis a fennmaradás a cél, hiszen mi is így juthatunk hozzá az új megjelenésekhez! 

Pár fontosabb adat:

Utóirat: Még mindig szeretlek!:


Eredeti mű: P.S. I Still Love You

Eredeti megjelenés éve: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2017, 2018, 2019

Oldalszám: 332

Kötés: puhatáblás, keménytáblás

ISBN: 9789634571407 (puhatáblás), 9789634571414 (keménytáblás)

Fordította: Benedek Dorottya

Címkék: énregény, 2010-es évek, ifjúsági, kortárs, középiskola, női főszereplő, romantikus, sorozat része





Fülszöveg:

   Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?
   A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.

Örökkön örökké: Lara Jean:



Eredeti mű: Always and Forever, Lara Jean

Eredeti megjelenés éve: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2018, 2019

Oldalszám: 336

Kötés: puhatáblás, keménytáblás

ISBN: 9789634574033 (puhatáblás), 9789634574040 (keménytáblás)

Fordította: Benedek Dorottya

Címkék: 2010-es évek, Amerika, énregény, humoros, ifjúsági, kortárs, középiskola, női főszereplő, párkapcsolat, romantikus, sorozat része, sajáthang




Fülszöveg:


   A legszerethetőbb történet fiatalokról, fiataloknak és lélekben fiataloknak!

   Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni.

   Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb!

   Legalábbis Lara Jean így gondolja… egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap.

   Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni?

   A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozat nem csak top helyezett a New York Times sikerlistáján, de már tévésorozatban is hódít!
   Íme a trilógia meglepetés lezárása!
   Lara Jean levélíró napjai folytatódnak ebben a magával ragadó történetben.

   Légy részese örömeinek!


Összességében azt hiszem ez a sorozat 4 csillagot kap tőlem. Az első 5, a második 4, a harmadik pedig 3,5 csillagot.