Könyvértékelő - Leiner Laura - Maradj velem 💑

   Én hatalmas Laura rajongónak vallom magam, majdnem minden megjelent könyvét olvastam már. Tűkön ülve vártam, hogy elolvashassam, hiszen az Ég veledet nagyon szerettem (értékelést róla itt találhattok), de be kell valljam, nagyon vegyesek az érzéseim ezúttal.

Minden ami belülről fakad:

Írásmód:

   Én szeretem, ahogy Laura ír. Lendületes, vicces, nagyon jó a történetvezetése, és az egyik olyan írónő, aki képes az ágyhoz szögezni, és olyan szinten lekötni, hogy fel se álljak akár egész nap. Ám az egyik hibája a regénynek szerintem most épp ebben lapult. Gyakoriak az ismétlések, amit már több regényében is észrevettem. Sok vicc nagyon sokszor jelen van a regényben. Ami elsőre vicces, én nem biztos, hogy kétszázadik alkalommal is nevetek rajta. Lóri az egyik kedvencem, és az első kötetben rommá nevettem az agyam a párnaplábnap beszólásain, de még egy kötet eltelt... és Lóri változatlanul a vádlijával van elfoglalva, ami az elején vicces, ám a végén unalmassá válik, ráadásul többször húztam el a számat rajta, mint nevettem. Lóri hihetetlen aranyos srác, több értékkel, mint amit kapott. Én nem csak a vádlijára vagyok kíváncsi! Ahogy a Csenge feje méretű szarvasbogarak is kezdenek hidegen hagyni, bár talán az annyira nem volt durva a regényben.

   A gyakori visszaemlékezések igazából nem tudom, hogy jót tettek-e a regénynek, vagy csak rosszabb lett tőle. Egy hatalmas érzelmi hullámvasúttá vált, és gyakorlatilag végig bömböltem. Nagyon érzékenyen érintett a téma, nem akarom az életemet elképzelni édesanyám nélkül, aki édesapámmal együtt a mindenem. Iszonyatosan rossz érzés fogott el folyamatosan, ráadásul folyamatosan megakasztott az olvasásban, hogy egyszer nagyon jól érzem magam, izgulok, majd két oldal elteltével nem látok a könnyektől. Viszont imádom, hogy ennyire tud hatni az olvasókra, pusztán szavak által. Mint láthatjátok, tényleg nagyon vegyes leszek ma.

Belső építészet - a minőség is számít:

   Szerintem szuper, ugyancsak azt tudom elmondani amit az Ég veled kapcsán is emlegettem. Az L&L kiadónál Laura könyvei nagyon jó minőségben tudnak megjelenni, kellemesen olvasható, ugyanis nem akar az ember kezei között szétroppanni. Jól olvasható, jó minőségű.

A történet az első:

   Furcsa ez a helyzet most, ugyanis nagyon ritkán értékelem blogon a sorozatok második kötetét, ám most célom, hogy MINDEN elolvasott könyvemet értékeljem, legyen az akár harmincadik, akár első rész. Így a történetet gondolom nem kell bemutatnom, hiszen valószínűleg nagyon sokan olvastátok már. De aki nem, annak tartok spoiler mentesen egy kis összefoglalót az Ég veled történetéből. 
   A főszerepben egy iskolai versenysorozat áll, amelyet röviden csak IOV-nek nevezünk. Ez egy nagyon különleges verseny, amely során különböző iskolákból érkezett csapatok mérik össze erejüket ravaszabbnál ravaszabb párbajokban. A verseny persze nem csak fizikailag és szellemileg embert próbáló, de érzelmek terén is. Feltűnik a szerelem, a gyász, a barátság, az összefogás, és még nagyon sok minden. Rendkívül jól át lehet a regénnyel élni minden érzelmet, élethelyzetet. Nem csak a fiatalabb korosztálynak ajánlom, talán ez Laura egyik, ha nem a legkomolyabb regénye. Sőt! A káromkodások miatt még talán 15 fölött ajánlom inkább!
   És ez most sem változott. A helyzet komolyodott az előző kötet óta, a feladatok nehezedtek, az érzelmek még mélyebbé váltak. Imádtam. Iszonyú izgalmas volt, a lapok szinte pörögtek az ujjaim között, és nagyon gyorsan sikerült is kiolvasnom. Egy tipikusan olyan regény, ami nem számít, hogy hány oldal, mindig ugyanolyan gyorsan olvasom ki. Letehetetlen. Amit pedig különösen szeretek benne, hogy annyira emberközeli. Mintha én magam lennék Hanna. Egyszerűen lapok és szavak által képes vagyok beleszeretni Kornélba, és mikor olvasom, kikapcsol a világ körülöttem. Én is ott vagyok a csapatokkal a kis faházakban, és ugyanakkora izgalommal várom a következő feladatot. Képes vagyok elgondolkozni, hogy hogyan döntenék, és én magam is képes vagyok szidni Zsombit a naivitásáért és Mátét a patkánykodásáért. Fizikailag érzem az erdőt, a medencét, a levegőt, Kornélt. És azt hiszem, ez a varázslat. Beleszerettem ebbe a regénybe, és cseppet sem bántam meg. Minden hibája ellenére még 21 évesen is képes elvarázsolni, és teljesen a magáénak tudni. Nem véletlenül lesz örökös helye Leiner Laurának a kedvenc íróim polcon.
   A végéről nem is tudom merjek-e beszélni. Aki olvasott már legalább egy részt bármelyik sorozatából, biztosan észrevette már, hogy képes akkora csavart tenni a végére, hogy az nem is emberi. Ez a Maradj velem esetében sem volt másképp. Mikor befejeztem kihordtam lábon 5 szívrohamot, 9 agyvérzést és háromszor kellett újraéleszteni! A befejezés ellenére nagyon de nagyon reménykedem egy olyan folytatásban, amelyet a fejemben elképzeltem és logikusnak is tartok, de majd meglátjuk. Addig is néha meghalok kicsit belé. Soká van az a szeptember! Ugyanis a folytatás szeptember 6.-án jelenik meg Emlékezz rám címmel! És már most érzem, hogy végig fogom bömbölni. 

A karakterekről szakszerűen:

Kornél: 

   Igen, képes vagyok beleszeretni Hanna által, a Hanna iránt tanúsított viselkedésébe, a személyiségébe, de még mindig keveset tudunk róla, annak ellenére, hogy egyre több minden derül ki róla. Jó, jó, de még mindig keveslem, a következő kötetnek ki kell elégítenie a Kornélos vágyaimat! Mindent tudni akarok róla! Mindent is.

Hanna:

   Változatlan véleménnyel vagyok róla. Intelligensnek látom, és egy női szereplő, aki láttán nem akarom agyonverni magam. Szimpatikus, érett, de a rengeteg visszaemlékezés általa nagyon szomorúvá tette a regényt, annak ellenére, hogy nagyon együtt érzek, és teljesen megértem, hogy így érez. Szerintem sikerül majd elengednie a harmadik kötetben, Kornél hatalmas segítség lesz neki. De már most is jó nyomon jár az egész család a béke felé. Érzem, hogy minden rendben lesz. ❤

Máté:

   Gyerekek, én teljes szívemből utálom. Megértem, hogy egy verseny, meg azt is, hogy egymás ellen vannak, de basszus, a patkányságnak is van egy szintje! Amit a végén tett, az nem megbocsátható, sportszerűtlen és undorító. Remélem utoléri az igazság és a büntetés is. Nagyon ráférne.

Lóri:

   A legjobb vádlijú karakter az egész regényben, a humora tette könnyebbé az első regényt is. De most már nagyon sok volt. Látom az értékeit, egy nagyon jó szívű srác, aki barátságos, hűséges és nem csak a gyúrásból és a feszes és kemény vádlikból áll. Párnaplábnap srácról is kellene még pár infó. Úgy minden.

Zsombi:

   Voltak nagyon nagy hülyeségei. De örülök neki, hogy sokat változott, és jó irányba. Egyre jobban kedvelem.

Bernadett:

   A másik kedvencem, nagyon szimpatikus, ahogy a barátaival bánik. Kemény, de érzékeny. Tökéletes kombináció, tökéletes barát.

Kocsis:

   Iszonyatosan édes, amit az iskoláért tesz, de nem reális szerintem. Ilyen igazgatót elképzelni nem tudok. És sajnos a folyamatos live is ismétlődő, monoton. Itt is el tudom mondani, hogy ami egyszer vicces, sokadjára már nem az.

Titanilla: 

   Ez a nő annyira fájdalmas, hogy arra szavak nincsenek. Változatlanul egy felszínes díszmadár, akinek 2 kötet óta egy értelmes pillanata volt. Én már rég kirúgtam volna a tanári teljesítménye miatt. A folyamatos libasága és magamutogatása szintén nagyon sokszor visszatérő elem.

A borító:

   Változatlanul imádom. Csodaszép a színe, nekem pedig a sziluettek hatalmas szerelmeim, erre pedig itt egy nagyon jó példát láthatunk. Élmény ránézni. Már a ferde szöveggel is egészen megbékéltem (OCD-woman). A betű típusát nagyon megszerettem, mintha filctollal lenne írva.

Árkategória:

   Eredeti áron 3500 Ft, ami szerintem elfogadható egy ilyen vastagságú és minőségű könyvért. De ha akciósan keresitek, a TKK-nál most nagyon jó áron, 2170 Ft-ért érhető el.

Pár fontosabb adat:

Eredeti megjelenés éve: 2018

Kiadó: L&L

Kiadás helye: Budakalász

Oldalszám: 462

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155653438

Címkék: barátság, család, énregény, gyász, humoros, ifjúsági, játék, kortárs, kamasz főszereplő, középiskola, magyar szerző, nyár, romantikus, Magyarország, női főszereplő

Fülszöveg:

   Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 
   A Maradj velem az Iskolák versenye-trilógia második része.

Akármennyire is szerettem, ennek a regénynek most csak 4 csillagot tudok adni, mert akadtak benne hibák, de attól még nagyon szerettem, és izgatottan várom a befejező részt is!

Te is lebegni fogsz! - Pennywise, a bohóc 🤡🎈 | Könyvjelzőalkotás Stephen Kinggel!

   Az az igazság, hogy az egyik fő ok, amiért szerettem volna egy ilyen könyvjelzős sorozatot az ez a könyvjelző! Nagy vágyam volt már egy horror darab, ugyanis aki ismer, az tudja, hogy hatalmas horror rajongó vagyok! És a most látható darab is az egyik kedvenc horrorkarakteremről, Pennywiseról a bohócról készült, persze a saját stílusomban. Odavagyok a bohócokért, így nem is volt kérdés, hogy egy ilyennek is készülnie kell! Nagyon szeretnék még a jövőben Jason Voorhees, Sikoly és Valak könyvjelzőket is, de egészen biztosan sok horrorfigurával találkozhattok majd nálam. Szeretném ezt a sorozatot olyanra készíteni, hogy mindenki megtalálhassa a kedvenc karaktereit, és a saját ízlésének való darabokat, a horrorrajongók is! 

Amire szükség lesz:

• tű
• filcanyag

          - alap: narancssárga

          - haj: vörös

          - lufi: piros

          - arc, gallér: fehér

          - szem: fehér, fekete, citromsárga

          - orr és száj: piros

          - ruha: szürke

          - gombok: piros

          - kesztyű: fehér

          - cipő: piros, fekete, fehér

• cérna: az előző pontokhoz írt színekhez passzoló cérnák, mind abban a színben, amelyet az egyes részek mellé írtam
• hímzőfonal: fekete, fehér
• olló
• ragasztó (a Technokol Rapidot javaslom)
• vázlat

          - tűfilc

          - ceruza

          - vonalzó

          - műszaki rajzlap

• alkoholos tűfilctoll (sima tűfilc is megteszi a kihímzendő részek bejelöléséhez, de az alkoholos vékonyabban fog és nem is fut el a szálakon még puha filcanyag esetében sem. Egyébként amiből lehet, és keményítettet használok, de ha az nincs, a puha is megteszi. A háttér, az alap viszont MINDENKÉPP keményített legyen! A puha nem lesz olyan tartós, és varrni is százszor nehezebb, ráadásul ki is bolyhosodhat már akár varrás közben is! Nem csak esztétikailag lesz nem szép, de a tartóssága és a minősége sem lesz ugyanolyan.)

1. lépés

A vázlat elkészítése. Mint látjátok a végeredmény nem teljesen olyan lett, mint a rajz. Ennek oka, hogy ez volt a 2. könyvjelzőtervem anno, és ma már teljesen máshogy csinálnék pár részletet, és csináltam is. A legszembeszökőbb a szemöldök, markánsabb, gonoszabb tekintetet adtam neki. A lufi zsinórja is hosszabb lett, a szemöldök fölé ér a piros mosoly. Változott minimálisan a ruha ráncolása is nadrágfronton.

2. lépés

Vágjuk ki az alapot. Én ismét úgy csináltam, hogy a hátulját a teljes varrás után készítettem el, és nem most vágtam ki.

3. lépés

Ragasszuk fel az összes elemet és rajzoljuk be filccel az összes kihímzendő területet. Én akkora lendületet kaptam, hogy fotózás nélkül elkezdtem varrni, azért lóg a cérna. Persze utána észbe kaptam! 😁

4. lépés

Varrjunk le mindent a filcekhez tartozó színű cérnával!

5. lépés

Jöhet a hímzés! Az erős kontúrokat fekete hímzőfonallal, a részleteket fekete cérnával készítettem el, és ne feledkezzünk el a szem fényéről sem.

6. lépés

Végül hímezzünk a hátuljára szöveget! Én a "We all float down here" feliratot választottam, de el tudom képzelni a "Want a balloon?" vagy ha valami hosszabbra vágytok esetleg a "They'll float," it growled, "they float, Georgie, and when you're down here with me, you'll float, too" felirat is megteszi, bár talán ez már sok is, de simán csak a "You'll float too" is jó lehet. De a lényeg, hogy válogassatok vagány szövegeket, idézeteket, amikből akár innen is szemezhettek, rengeteg jópofa idézet van itt a regényből.

7. lépés

Végső lépésként pedig ragasszuk egymáshoz a 2 részt és pelenkaöltéssel dolgozzuk el a széleket. Én ezúttal fekete keretet képzeltem el, de pirossal vagy citromsárgával esetleg szürkével is jól mutathat.

   És el is készült Pennywise, így készült Az lépésről lépésre! Nektek ki a kedvenc horrorkarakteretek? Kit szeretnétek biztosan látni ebben a sorozatban? Tippeket és ötleteket szívesen fogadok!

Anyagköltség: csak úgy, mint a többi, ő is teljesen megfizethető

Nehézségi fok: én közepes kategóriába sorolnám, nem összehasonlítható mondjuk egy horgolt figurával, ami abszolút a nehéz kategória!

Könyvértékelő - Agatha Christie - Gyilkosság az Orient expresszen 🚆

   A mai is egy értékelés és egyben könyvajánló lesz, ugyanis egy igen aktív olvasói időszakom van, csak az értékelésekkel vagyok picit lemaradva. Igyekszem behozni a lemaradásokat, ugyanis sok izgalmas könyvértékelővel érkezem, ebben a hónapban is! Remélem várjátok, és akik a könyves tartalmak miatt követik az oldalt, most örülnek picit. Akik pedig a DIY tartalomra várnak, ne aggódjanak, a következő bejegyzés ismét könyvjelzős alkotás lesz, de a nyárra még vannak ötleteim, nem is kevés, többek között egy új sorozat is elindul! Úgyhogy legyetek türelemmel, igyekszem, alkotok! 
   De ne is beszéljünk másról, beszéljünk az aktuális témánkról, amely egy számomra nagyon érdekes, és régen várt könyvről szól, a krimi királynőjétől. Ez pedig nem más, mint ahogy a címből is kiderült, a Gyilkosság az Orient expresszen!

Minden, ami belülről fakad:

Írásmód:

   Olvastam már Agatha könyvet (kettőt is, amelyeket el tudtok olvasni ide és ide kattintva), így számomra nem volt meglepetés. Szeretem, ahogy ír, minden krimijét meglepően jól és élvezetesen építi fel. Egyeseknek talán vontatott lehet, de Agatha a meglepetést, a fő csattantót a végére tartogatja, az eddigi tapasztalataim alapján majdnem minden esetben. Ami kiváló döntés, hiszen ez visz arra, hogy az egész köteten átrágjam magam. A nyomozás részét a legapróbb részletekbe menően kifejti, amit imádok, ugyanis a nyomozóval gondolkozhatok a gyilkos személyén. Mindenre odafigyel, minden apró részletet leír, és annak ellenére, hogy mindent tudsz, és gyakorlatilag az orrod előtt lebeg a megoldás, képes a részleteket is megcsavarni, és szerintem, annak ellenére, hogy sokszor tényleg nem igazán pörögnek az események, hiszen Poirot is gondolkozik, egyszerűen nem tudom letenni, nem tudom megunni. Ebben rejlik a csoda. Nem tudom, hogy képes valaki ennyire mindent részletezni, és közben izgalmassá, szövevényessé, csavarossá tenni, de basszus! Le a kalappal előtte! Nem véletlenül ez az egyik leghíresebb regénye!

   A könyv nagyon régi, eredetileg 1934-ben jelent meg. És mégis képes olyan lendülettel írni, hogy az a fiataloknak is befogadható legyen. Vannak sokan, köztük én is, aki nem kedveli a kifejezett régies írásmódot, de ez nagyon élvezhető. Így, ha valaki tartana tőle, hogy nagyon régies szavakat használ, vagy érthetetlen lesz neki, ne aggódjon, olvassatok bátran Agathát. Nem fogjátok megbánni! Nem véletlenül illettem már én is és még sokan előttem a krimi királynője címmel. 

   A hozzáállásom Poirothoz is egészen sokat javult. Egyre kevésbé zavart a francia szöveg, bár az elején Google Fordítóval kimondattam a mondatokat, a végén egészen belejöttem, és bár ha egy francia meghallotta volna a fejemben hogy is mondtam ki a mondatokat, valószínűleg szörnyet halt volna abban a pillanatban. De belelendültem, nem zavart már. Összességében ezzel a kötettel az írásmódjában is abszolút elégedett voltam.

Belső építészet - a minőség is számít:

   A félreértés elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy ebben az értékelésben, sőt, mindegyikben, arról a kiadásról lesz szó, amelyet a fenti, csatolt képen láttok. Csak arról a kötetről tudok minőségbeli véleményt mondani, amelyet fizikai formában is a kezeimben fogok, megérintek. Így van ez most is, a mai értékelésem a Helikon kiadásáról fog szólni, amely egyébként az egyik személyes kedvencem, de erről bővebben majd a borítónál.

   A belső minőség csodás. De tényleg. A lapok ismét csak azt tudom mondani, hogy vastag, nem áttetsző darabok, kellemes tapintással. A betűtípus jó, a mérete miatt kellemesen olvasható volt, átlagos. Imádtam a kis kalapos bajszos Poirot sziluettet a fejezetek elején. Összességében ez a kiadás szerintem csodaszép, én nagyon meg vagyok elégedve vele.

A történet az első:

   A történetét szerintem sokatoknak nem kell bemutatni, hiszen egy régi, de méltán híres regényről van szó, és nem is túl régen, 2017-ben egy film is készült belőle, amely a regény elolvasása után, hát... a regény előtt imádtam, a regény után látom minden hibáját, maradjunk ennyiben. Talán meg kellene toldanom az adaptált könyvek értékelőjét egy Filmadaptáció ponttal, ugyanis tudnék mesélni. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei értékelés még vár, de a filmre olyan dühös lettem, hogy azóta is írom. Nem tudom, ti mit szólnátok hozzá, lehet kipróbáljuk, és meglesem majd a reakciótokat. Minden esetre most annyit a filmről, hogy nem volt rossz. Tényleg nem. De kalandfilmet formáltak belőle, voltak dolgok amelyeket megváltoztattak, de szerencsére sokban hű maradt. De amit nem értek az Poirot. Nagyon jó karakter lett, a szinkront imádtam hozzá és a színészt is, de miért kellett az a döglött mókus az orra alá? Na, de mindegy is, kanyarodjunk vissza a regényhez, ami mint, hát sok esetben, ezúttal is magasan jobb volt, mint a film.

   Annak aki esetleg nem ismeri a történetet, szeretnék kicsit mesélni róla, szokásosan, spoiler mentesen. Hátha kedvet kaptok hozzá.

    A regény helyszínéül a címadó Orient expressz szolgál, amelyen a sok sok utas mellett ott utazik a zseniális detektív Hercule Poirot is. Egyik éjszaka egy szörnyű gyilkosság történik, amely során az egyik utas Mr. Ratchett életét veszíti, tizenkét késszúrással gyilkolták meg. Bonyolult és szövevényes ügy, amelyben mindenki gyanús. A gyilkos nem hagyhatta el a hóvihar miatt a vonatot. Van bennük valami közös? Hisz mind olyan mások... Vajon ki tehette? Ki más tudná jobban felgöngyölíteni az ügyet, ha nem Poirot és az ő kis szürke agysejtjei? 

   Bátran mondhatom, hogy megérte várni rá, ugyanis tényleg szuper! Nem egy hagyományos krimi, nem hagyományos történettel és végképp nem hagyományos végkimenetellel. Mivel a filmet előbb láttam, és tisztában voltam a történettel, még így is okozott meglepetéseket, és ugyanolyan izgalommal olvastam, mintha nem ismerném az előzményeket. A nyomozás folyamata és leírása kiválóan van megoldva, az írónő az olvasó elé tárja a bizonyítékokat, és hagyja, hogy gondolkozzunk Poirot-val. Szép folytonosság jellemzi a történetet, amelyben épp megfelelő arányban fordulnak elő a belső monológok és a párbeszédek, amelyek izgalmasak, remekül megírtak, és helyenként humorosak, és a cselekmények kellemes, olvasható és érthető tempóban folynak. Imádtam a történetet, főleg, hogy teljesen más volt, mint amit megszoktam. Ráadásul egy olyan krimi, ahol a meggyilkolt megérdemelte halálát, valljuk be nagyon ritka.

   A helyszín nagyon tetszett, meg volt a maga misztikuma, és a szerepe a gyilkosságban, szerintem különleges, még nem találkoztam hasonlóval. 

  De nem is szeretnék sokat róla beszélni, ugyanis mindenfajta spoilert el szeretnék kerülni, megéri nektek is elolvasni. Aki szereti a krimit, annak különösen. 

A karakterekről szakszerűen:

   A karakterekről ezúttal sem, ahogy gyakorlatilag egyik kriminél sem szeretnék beszélni. Nem azért, mert nem tudnék, ó, lenne mit írnom, de nem teszem. Félek attól, hogy esetleg mégis elragadnak az érzelmek, és kitaláljátok, hogy ki vagy kik tette/tették. De talán általánosságban a karakterábrázolásokról tudok kicsit mesélni.

   Azt hiszem ennek a könyvnek a varázsa nem csak a történetében rejlik, hanem a karaktereiben. Összekavarodás nélkül, túlzások és furcsaságok nélkül ennyi karaktert kezelni nagy tudásra vall. Mikor írok, a karaktereim is önálló életet élnek a fejemben, és sokszor makacsok, azt csinálják, amit ők akarnak. Nagyon nehéz a karakteralkotás, a jó jellem fél siker. Egy jó történetű könyvet egy rossz mesélő és rossz szereplő annyira tönkre tud tenni, hogy sokszor olvashatatlanná teszi, és elrontja az élményt. Egy szereplőnek hiszem azt, hogy okosnak kell lenni. Egy buta ember tettei sok ember számára elviselhetetlenek, és bevallom, a rossz és irreálisan hülye döntésektől néha falra tudok mászni. Persze nem baj, ha hoz rossz döntéseket, mind hozunk. De nem mindig, és nem akkora baromságokat, hogy a hajam tépjem utána. Ha nem is nagyon, de kicsit azt hiszem kell, hogy legyen humora. Egy kis nevetés, egy kis csipkelődés sosem árt. Kell, hogy legyen véleménye, hogy legyenek értékei. Kell, hogy legyen személyisége. Nem szeretem azokat a karaktereket, akik olyanok, mint egy doboz tej. Bemegyek a boltba és 8 karton sorakozik belőlük a polcon, és ha egy másik boltba megyek, ott is pont ugyanazt kapom. Legyen benne valami egyedi, mind jellemében és jó, ha kinézetében is van egy kis extra. Egy jó karakternek nagyon sok követelménynek kell megfelelni, és Poirot a felsoroltak közül szerintem mindben jeleskedik. Kiváló karakteralkotás a krimi királynőjétől.

   Ám nem csak Poirot-ról érdemes beszélni, hiszen nagyon sok jellemet vonultat fel a regény. A különböző nemzetiségű, bőrszínű, személyiségű szereplők mindannyian annyira szuperül lettek megírva! Közel 300 oldal alatt mindbe sikerült picit belelátni, nem túl mélyen, pont eléggé és ugyanannyira! És ez nagyon ritka! Nem volt hiányérzetem, nem éreztem azt sem, hogy túl sok lett volna, olyan pont jó. Nagyon érdekes volt, nem találtam benne hibát számomra.

A borító:

   Ritka esetek egyike, de a filmes borító az egyik legjobb mint közül.! Most is a képen látható példányról fogok beszélni, de azért meg kell említenem, hogy még két borító nyerte el a tetszésem ezen kívül, de a prímát toronymagasan ez viszi. Haladjunk csak szép sorban. 

   Elsőként is a színvilág. Összeillő, nem harsány, csodaszép. Gyönyörű mélykék, visszaadja azt a hangulatot, amelyet a mű olvasása közben éreztem. Hideg, téli, gyönyörűséges.

   A cím betűtípusa kiváló választás, ahogy külön tetszik, hogy Poirot szerepel az elején. Nem teljesen felismerhetően, olyan sejtelmesen. Tökéletes!

   Az írónő nevének leírása minden regényen nagyon tetszik. Gondolom ez az ő kézírása volt, és basszus, annyira szépen írt! Ráadásul ez esetben még dombornyomott is! A borító minden részletével teljesen elégedett vagyok!

Árkategória:

   Eredeti áron 2800 Ft, ami szerintem teljesen megéri. Ha viszont akciósan szeretnétek megkaparintani, több helyen is van 2100 Ft körül, régebbi kiadások pedig ennél is olcsóbban. A moly adatlapján fel vannak tüntetve az akciók, érdemes átböngészni.

Pár fontosabb adat:

Eredeti mű: Murder on the Orient Express

Eredeti megjelenés éve: 1934

Kiadó: Helikon

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 264

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789632279244

Fordította: Katona Tamás

Címkék: detektívtörténet, krimi, rejtély, thriller, vasút, utazás, gyilkosság, klasszikus, angol/brit szerző

Fülszöveg:

   Kevéssel éjfél után hófúvás kényszeríti megállásra az Orient expresszt. Az évnek ebben a szakában meglepő, hogy „telt házzal megy” a híres luxosvonat, mintha mindenki egyszerre akarna utazni rajta. A nem várt akadály türelmetlenséget, nyugtalanságot vált ki az utasokból, köztük a magánúton lévő zseniális detektívből, Hercule Poirot-ból is. Reggelre azonban mindezt egy tragédia tetézi meg. Holtan találják ugyanis a szerelvény egy amerikai utasát, méghozzá nem is akárhogyan – fülkéjében fekve, testén tucatnyi szúrással. Miután az is világossá válik, hogy gyilkosság történt, és az elkövető még nem hagyhatta el a vonatot, az utazóközönségen úrrá lesz a rémület… A segítség ki mástól érkezne, mint a nagy bajszú kis belgától, aki nem tagadja meg magát, beveti felbecsülhetetlen értékű szürkeállományát – és kivételesen két megoldással rukkol elő, így téve pontot e csöppet sem szokványos bűntény végére.

Nos, a kis szürkeállományom segítségével arra az elhatározásra jutottam, hogyha a szimatom nem csal (már pedig nem szokott), helyes következtetésre jutottam. Az esetet felderítettem, és azt hiszem tudom is... egy ötágú csillag eme nyomozás eredménye, amelyet én ünnepélyesen át is nyújtanék ennek a kötetnek.

Könyvértékelő - Rosemarie Eichinger - Esznek-e a halottak epertortát? 🍰

   Mindig is szerettem a különleges témákat, a szélsőségeseket, a megosztókat. Kacérkodni olyan gondolatokkal, amik talán másoknak taszítóak, és határozottan nem e világiak. Ilyen a mi lehet a halál után? Vajon van élet? Vajon létezhetnek-e szellemek? Démonok? A halál alapjáraton egy nagyon érdekes, ugyanakkor fájdalmas téma, amiről beszélni kell. Kellene. Annak ellenére, hogy az emberek nagy része nem szeret. Fáj. Nehéz feldolgozni. Komoly téma. Nagyon nagyon komoly, ami őszintén szólva nem vártam, hogy egy gyermekeknek szánt könyvben legyen ennyire jól kifejtve.

Minden ami belülről fakad:

Írásmód:

   Elsőre nekem furcsa volt. A regény első szám harmadik személyben íródott (ő), de mégis olyan érzetet keltett, mintha Emma és Peter magáról mesélt volna ebben a személyben. Mintha te is, te aki olvasol, úgy nyilatkoznál magadról, hogy XY elment a boltba. Hiszen megismertük az én érzéseit az ő szemén át. Nagyon érdekes megoldás, nem mondom, hogy rossz, inkább más. 

   Ellenben a humora kiváló, és annyi de annyi értékes gondolat és kiváló idézet alapanyag van benne, hogy nincs annyi hely a molyon. Ismét egy példát láthatunk a fejezetcímek kiváló használatára. Ahogy az előző Könyvértékelőben is írtam, rám a jó fejezetcím pozitív hatással van. Ki tudna szó nélkül elmenni például a Szélütés pisilés közben cím mellett? Én biztosan nem!

   

Belső építészet - a minőség is számít:

   Nagyon szuper minősége van (szerencsére mostanában rosszal abszolút nem volt dolgom), vastagabb, nem áttetsző lapok, kissé sárgás tónusban. A betű mérete mintha az átlagnál egy fokkal nagyobb lenne, nem tudom eldönteni, minden esetre kényelmesen olvasható.

A történet az első:

   Nem is tudom, mit gondoljak. Megvan a maga morbiditása, de élvezhető, könnyű hangvételű regény. Megvan a magához való esze, telis tele van olyan információkkal amik érdekfeszítőek, mind a halálról, temetőkről, temetkezési szokásokról. Akit érdekel a téma, annak kiváló kis olvasmány lehet. Helyszínként is rejtélyesen, misztikusan hat, valljuk be megadja az alaphangulatot.

   A cím azonnal megfogott, és addig piszkálta a fantáziám, amíg el nem kezdtem olvasni. Könnyed címbe és borítóba bújtatott nehéz téma ez, amely oly játszi könnyedséggel beszél, nevettet, hogy nem is fogja fel az ember, hogy milyen súlya van. Ez a regény a halál feldolgozásáról szól, és hiszem azt, hogy segíthet benne. Ez, ahogy a legelején is írtam, fájdalmas téma, ám szerintem beszélni kell róla. Ne féljetek ti sem kérdezni róla, érdeklődni. Hiszen akármennyire is szomorú, a halál az élet része, nincs élet halál nélkül. Most még felfoghatatlan, de minden elmúlik. És tényleg, millió klisés és szemforgatós mondatot lehetne írni, de mind igaz. Érdemes lehet elolvasni felnőtt fejjel is, sőt, akkor egészen máshogy látja az ember szerintem. Érettebben, tapasztaltabban. 

   A téma feldolgozása kiválóan sikerült. Érezhető a téma komolysága, szomorúsága, viszont kiválóan ellensúlyozza ezt Emma humorával, az élethelyzetek komikumával. Bevallom, félve álltam neki, ugyanis én nem szeretek sírni. Szeretem, ha meghat egy könyv, vagy könnyeket csal a szemembe, de azt utálom, ha annyira megvisel, hogy taknyom nyálam egybefolyik (elnézést a vizuális típusú emberektől). Persze jó dolog az, ha hat az érzelmekre, és képes egy alkotó pusztán szavak által égnek emelni, vagy porrá zúzni. Őszintén nem vártam, hogy nevetni fogok.

   Érdemes lehet azt hiszem a 12 éves korosztály kezébe adni. Tényleg hiszem, hogy segíthet a veszteségek feldolgozásában, de Emma esetéből tanulva a szülő új párjának elfogadásában is. Illetve ha Peter élethelyzetéhez hasonló áll fent (egyik iker halála, szülők hozzáállása), akkor is ez lesz a te könyved. Lehet, hogy a lurkónak egy letehetetlen, érdekes olvasmány lesz. Természetesen személyiségtípustól függ, érdemes lehet próbálkozni vele. 

   

A karakterekről szakszerűen:

Emma Bloom:

   Nagyon érdekes személyiség, kicsit azt hiszem magamra is ismertem benne. Nagyon aranyos kislány (nem, nem ezt találtam meg magamból 🙄, aki kíváncsi, játékos, és furcsa az érdeklődési köre, ami sosem baj, inkább ilyen legyen. Okos, és nagyszerű barát, lány. Ha kora beli lennék, örülnék, ha a barátom lenne.

Peter Herbst:

   Rajta követhettük végig azt, amit a gyász feldolgozásának folyamatáról írt a könyv. Kiválóan szemléltette az írónő ezt a folyamatot Peter esetén át. Egészen megszerettem.

Severin Bloom:

   Mosolygós, iszonyatosan jófej apuka, akivel bárki jó barátságban lehetne. Az egyik legjobb arc az egész történetben. Imádtam a bölcsességeit. Kiválóan sikerült figura.

A borító:

   Szerintem zseniális. A cím elhelyezése, a betűk játéka, mind szuper, nagyon különleges színvilággal. Nem tudok olyan részt mondani, amit ne imádnék rajta. Csak nézzetek rá! Hát nem elképesztő? Nekem a kedvenceim közé tartozik!

Árkategória:

   Eredeti áron 2700 Ft, annyit szerintem bőven megér, viszont most a Mai-Könyvnél csak 1889 Ft! Szóval mindenképp érdemes lehet lecsapni rá, ha titeket is érdekel a téma!

Pár fontosabb adat:

Eredeti cím: Essen Tote Erdbeerkuchen?

Eredeti megjelenés éve: 2013

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 156

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789634370277

Fordította: Nádori Lídia

Fülszöveg:

   Egy ​különösen szép könyv a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy könyv a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképp pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…

   "Emma vagyok. Az apám sírásó, így sok időt töltök a temetőben, de én nem bánom. Szeretem a temetőt. Itt érzem magam otthon. Még könyvet is vezetek a holtakról. Mint egy krónikás. Megírom, ők hogyan látják a dolgokat. Beszélgetek is velük. „Boldog-e ön most, hogy megboldogult? – kérdezem. – Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?”

   Rosemarie Eichinger 1970-ben született, történelem szakon végzett, és Bécsben él. Az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták. A méltán népszerű osztrák írónőnek ez az első magyarul is olvasható kötete.

Nekem ez a regény 4,5 csillagot ért, én csak ajánlani tudom, körülbelül 12 éves korban.

   Egyébként ne lepődjetek meg, mostanában sokkal több könyvértékelő fog érkezni, mint eddig, ugyanis egy kicsit belendültem, itt a nyár, és most nagyon imádok olvasni. Ezzel csak egy gond van, hogy gyorsabban írok, mint olvasok, és halomba gyűlnek az értékelésre váró kötetek az íróasztalomon. De legalább a takarékos kihívásomra is gyűlik a pénz egy kicsit, és nem mellesleg, tökéletes időtöltés is. Úgyhogy hamarosan érkezem egy új értékeléssel, ezúttal vagy Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszonyával, vagy Ruby Saw Chiarájával! Bármelyik is jön, hamarosan egy új bejegyzésben találkozunk, sziasztok!

Könyvértékelő - Jenn Bennett - Alex, nagyjából... 🛵

   Nagyon vártam, hogy ezt a bejegyzést megírhassam és megoszthassam veletek, ugyanis egy olyan könyvről írni, amit imádsz mindig egy hatalmas pozitív energialöket! Márpedig én most egy olyan könyvről írhatok nektek ebben a bejegyzésben, amibe teljesen beleszerettem! Ez a könyv pedig nem volt más, mint Jenn Bennett könyve, az Alex, nagyjából... 

Minden ami belülről fakad:

Írásmód:

   Nagyon szerettem. A regény Bailey szemszögéből íródott, személyes hangvételben, ami nekem a személyes kedvencem. A fogalmazásmódot nagyon szerettem, fiatalos, lendületes, könnyen befogadható, nagyon gyorsan végezni lehet vele, ha nekiül az ember. Kifejezetten tini és felnőtt korosztálynak ajánlom, ugyanis annak ellenére, hogy mennyire könnyed nyári könyv, mégsem gyerekes az írásmód, nem fél káromkodni és érzéseket is kiválóan közvetít a regény. 

Belső építészet - a minőség is számít:

   Én nagyon meg vagyok elégedve vele. Vastagabb lapok, kiváló minőségűek, nem szakadós darabok. A betűtípus tetszik, és annak mérete is, épp kellemesen olvasható. Nagyon tetszett a tördelés és a fejezetek és a chatszoba elosztása. De a legnagyobb kedvencem ebben a fejezetek "címe" volt. Mint a borítón is látható a regényben fontos szerep jut a filmeknek, és ehhez híven mindegyik fejezet elején egy, az adott részhez köthető idézet szerepel híres filmekből! Szerintem szuper ötlet, nagyon kevésszer találkoztam eddig ezzel a megoldással, pedig tényleg ötletes, kreatív és nagyon sokat tesz az élményhez. Alapból a fejezetcímekkel engem kilóra meg lehet venni, ha ötletesek, vagy egyediek, képes vagyok csak azért elolvasni egy rossz kötetet, mert várom a következő és a következő fejezet címét. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem fontos.

A történet az első:

   Az Alex, nagyjából... személyében egy könnyed nyári regényt köszönthetünk, ami az olvasása alatt olyannyira a szívemhez nőtt, hogy könnyeket csalt a szemembe a befejezése.
   A regény középpontjában Bailey áll, aki egy Alex nevű sráccal chaten keresztül hónapokon át beszélget. Ám Bailey abba a városba költözik, amelyikben Alex is él, és úgy dönt, megkeresi. Időközben megismerkedik Porter Roth-tal, aki szemtelen, bosszantó, bunkó, de ugyanakkor kedves, aranyos, vonzó... Ha érdekel titeket a pontos történet és a fülszöveg, az értékelés alján, a Fülszöveg részben elolvasható!
   A könyv felépítése szuper. Nem tolja a fejedbe azonnal a romantikus részeket (annak ellenére, hogy itt is megjelenik az első látásra szerelem effektus), hanem szép lassan az ember szívébe lopja magát az összes karakter, az összes helyszín, az összes érzés, amit személy szerint én nagyon átéltem. A történet maga egy tipikus nyári regény, amelytől nem kell világmegváltást várni. Igenis kiszámítható, Alex személye szerintem a fülszöveg elolvasásával és a cím tudásával bőven kitalálható, de basszus... annyira jól esett! Mer beszélni az érzésekről és egy csomó fontos dologról; a válásról, a szerelemről, a félelmekről, a halálról, a barátságról, a bizalomról, a hűségről, a munkáról, barátságról. Mindezt gyönyörűen megfogalmazott érzelem dús köntösben! 
   Ha valamire, akkor erre a könyvre mondom azt, hogy éreztem benne a nyarat. Végre egy regény, ami nekem teljesen át tudta adni azt az érzést, amelyet egy nyári regénytől várok. Eddig nem nagyon találkoztam még olyan regénnyel, ami ennyire átadta volna.
   Egy picit azt hiszem a helyszínekről is érdemes beszélni. Az összes helyszín kiválóan el volt találva. Mind a munkahely helyszínéül szolgáló múzeum, mind a part és az összes meglátogatott hely a lakóházaktól kezdve a vidámparkig. Szemléletes, és ez is érzékletes. 
   Összességében úgy éreztem, mintha a legjobb barátomat veszítettem volna el a mű befejezése után... Ha csak egy nyári regényt olvasol ebben a 3 hónapban, ez legyen az!

A karakterekről szakszerűen:

Porter Roth:

   Egy újabb férfiú a könyvmoly pasi hárememben. Imádtam! És Baileyvel együtt szép lassan én is beleszerettem. A bunkóságain jót nevettem, hihetetlen vicces is, szerintem kiváló a humorérzéke. Okos, kifejezetten kedvelem az olyan karaktereket akiknek megvan a magukhoz való eszük, nem csak üresfejű libák. És na! Végre egy srác aki nem milliomos és úgy szeret bele a szegény átlagos szürke lányba! Porter egy teljesen átlagos srác (azt leszámítva, hogy szörfös, de ahonnan ő jön, ott az teljesen átlagos), egy majdnem átlagos élettel, és egy olyan viselkedéssel ami teljes mértékben a korának megfelelő! Az ilyen karakterek a kedvenceim! 

   A családját imádtam. Az édesanyja és a húga nagyon aranyosak, az apukája viselkedését pedig meg tudom érteni. Összességében Porter az a srác, akibe a való életben is bele tudnék szeretni, talán ezért is került hozzám ennyire közel.

Bailey Rydell:

   Jenn Bennett kiválóan alkot karaktereket, és ezért is vagyok olyan hálás neki. Szerintem a világ egyik legnehezebb dolga alkotni egy olyan női karaktert, akitől nem mászom a falra. De tényleg! És Bailey-t kifejezetten megszerettem, az a lány, akivel a való életben a legjobb barátok lehetnénk. Szintén okos, érti a viccet, és a korának megfelelően viselkedik, éretten. 

A borító:

   Vegyesek az érzéseim a borítóval kapcsolatban. Egy részről imádom. Nyárias, tipikusan az a borító, amit a strandon örömmel kapok elő a táskámból. A színek nagyon különlegesek, ez a pirosba hajló neonnarancs szín iszonyú különleges, én még sosem találkoztam hasonlóval. Pedig a szín teljesen a komfortzónámon kívülre esik, rólam tudni kell, hogy az ízléstelen neon színek katyvaszától megveszek. Főleg ha ezt ruhán látom; párosítva a neonzöld póló a hupilila jajveres nadrággal, mellé neonnarancs cipőfűző, és lehetőleg valami ultravilágítós táska és napszemüveg... engem azzal simán ki lehet kergetni a világból. Ennek ellenére itt ezzel a cseppet sem tolakodó kékkel kombinálva vidám és üde, engem nem taszít. Nekem kifejezetten tetszik a különlegessége miatt. Nem mondom, lehet az eredeti fehér szöveg több embernek tetszene.

   A filmszalagos háttér illik a történethez, ahogy a robogó is. A betűtípusok nagyon menők, és igen részletesek, ha közelről nézi az ember. 

   Ráadásul puhaborítós, kartonált kötése ellenére igen jó minőségű, könnyen olvasható, tapintásra nagyon kellemes. Összességében egy különleges, egyedi könyv született, amely annak ellenére, hogy nem én vagyok, úgy tűnik mégis elvarázsolt. Talán ebben is rejlik a vonzódás mágiája. 

Árkategória: 

   Eredeti áron 3700 Ft, de én például egy Coopban találtam 500 Ft-ért, érdemes megnézni! De most legolcsóbban az Új Könyveknél, a Könyvmarketnél és a Mai-Könyvnél tudjátok beszerezni 2774 Ft-os darabáron.

Pár fontosabb adat:

Eredeti cím: Alex, Approximately 

Eredeti megjelenés éve: 2017

Kiadó: Alexandra

Kiadás helye: Pécs

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 370

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789634470922

Fordította: Oroszlán Anikó

Címkék: nyár, Amerikai Egyesült Államok, barátság, énregény, ifjúsági, kortárs, romantikus, női főszereplő 

Fülszöveg:

   „De ​egyetlen embert tudok csak kivenni, ahogy ott áll a jegyárusító fülkével szemben. Porter Roth. Gyönyörű alak. A fején temérdek vadul göndörödő hajfürt. Pimasz mosoly. Ősi ellenségem.”
   Bailey „Mink” Rydell megtalálta élete pasiját. Mindketten imádják a filmeket és minden egyes nap beszélnek – Alex tökéletes. Eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy még soha az életben nem találkoztak és egymás valódi nevét sem ismerik.
   Amikor Bailey ugyanabba a városba költözik, ahol Alex él, a lány úgy dönt, megkeresi. Ám megtalálni valakit a chatelésekre alapozva nehezebb, mint ahogy Bailey elsőre gondolta, főleg úgy, hogy idegesítően magabiztos (és szemtelenül jóképű) munkatársa, Porter Roth minden egyes lépésén jól szórakozik. Vajon nem őrültség ez az egész, és nem lesz csalódás, ha mégis sikerül Alexre rábukkannia?
   Bennett könyve rendkívül finoman árnyalt szerelmes regény, amely egyaránt beszél a felnőtté válás nehézségeiről, és a fiatalság minden problémán felülkerekedő életerejéről. Vigyázat, nem csak lányoknak!

Engem megnyert, és jövő nyáron is szívesen veszem a kezembe, ha egy jó kis kikapcsolódásra vágyom! Nekem megéri ez a regény azt, hogy 5 csillagot kapjon, minden hibája ellenére!