2016. szeptember 25., vasárnap

Könyvértékelő - Jeff Kinney - Régi szép idők (RN 10.) 📱



  Sajnos elkövettem egy kisebb bakit a sorozattal kapcsolatban, mert a könyvtárban elnéztem a dolgokat, és nem vettem ki a 9. részt, amit még nem olvastam (A nagy kiruccanás), így azt később kell bepótolnom. De ennél a sorozatnál szerencsére nem túl nagy baj, hisz mind úgymond egy másik történet. 


  Ez a kis táboros szösszenet szintén hihetetlenül vicces, és bár rendkívül gyorsan lehet az illusztrációk miatt haladni vele, arra a rövid időre is rendkívül jól kikapcsol, és kiszakít a monoton hétköznapokból. Illusztráció? Zseniális! Bántam, hogy Manny nem kapott lényeges szerepet ebben a könyvben, mert ő a kedvenc rajzolt karakterem, az összes kiálló fogával. ♥ 





Greg alapjában véve szerencsétlen, és hála az égnek, hogy az, különben nem lenne ilyen mókás az egész. És az a világ sem, amiben él, bár kissé klisés, és kiszámítható (pl.: a család tagjai teljesen alap személyiségek, akikkel sok könyvben találkozni, de az új karakter, disznócska, valami hihetetlen! Főleg abban a kis naciban.), viszont a szituációk, amikbe Greg kerül korántsem azok, és azt hiszem emiatt nem lesz unalmas ez a könyv, ez a sorozat. 


  De a Régi szép időkben nagyon nagy igazságok is vannak, azon kívül, hogy vicces. Igen, igen, tudom. A technika elterjedésével kapcsolatos nézetek. Bizony. Én fele-fele arányban értek egyet velük. Greg anyukájának igaza van abban, hogy a túlzott mértékű internet és modern kütyü használat káros, viszont modern eszközök nélkül az élet 2016-ban jóformán lehetetlen lenne. Hasznos, nagyban megkönnyíti az életet és zseniális, de néha azért jól esik letenni a telefont, és megragadni a pórázt, aztán a kutya oldalán sétálva szemlélődni. Vagy felvenni egy jó kis könyvet, és kiülni a kertbe olvasni, igaz-e, molyok? ☺



Drawing by Jeff Kinney

A borítót egyben értékelem, hisz szinte semmi különbség nincs a kettő között. 
Ez egy igen szép kivitelű könyv. Eleve imádom a kemény borítós köteteket, a tapintásuk is sokkal jobb, és kevésbé sérülékeny a könyvecske. És ez még touchingolós is! Az a kis cellux effekt teljesen olyan, mintha valódi lenne, egy-két percig el is gondolkoztam rajta, hogy ez vajon a borító része, vagy csak valaki barbár módon megrongálta? 
Tökéletesen illik a sorozatba, de el tudtam volna neki képzelni egy tipikusan "Régi szép idők" stílusú borítót, barna, vagy szépia színben (mint pl.: a 2. vagy az 1. ötletelésem ), annak ellenére, hogy a kedvenc színem a fekete.



Imádom a vonalas lapjait is, szeretem ezt a napló formátumot, és úgy alapjában a napló-könyveket is. Nekem tetszik. ☺



Összességében a könyvnek én most...



5/5
...szíves molyvalamit adok!


2016. szeptember 21., szerda

Könyvértékelő - Leiner Laura - SZJG 5. - Remény 🍂



  Nem szeretném ismételni magam, hogy mennyire de mennyire szeretem ezt a sorozatot (pedig mondhatnám!), de ez a rész számomra nem volt a legkiemelkedőbb, mégsem tudok 4 csillagnál rosszabbat adni neki.

  Ami miatt levontam a 1 csillagot (nagyon kegyetlennek is érzem magam miatta, és még bűntudatom is lenne, de erős vagyok), az az, hogy szerintem az írónő sokat ismételte magát, és Reni "most Cortez megsértődött rám, úúúúúúúristen, nem szól hozzám, de nem mondok neki semmit mert erős vagyok, meg amúgy is én úúúúúúúúgy szeretem" magatartása 2 oldalanként néha már sok volt. Komolyan Cortez annyiszor rágott be Renire sokszor a semmiért, hogy csak pislogni tudtam. És egy idő után az, hogy "kimentem Virággal és Ricsivel megsétáltatni Adam Lambertet (mármint Virág kutyáját)", ráadásul minden alkalommal mellé van írva a zárójelben lévőhöz hasonló egy idő után számomra zavaró. Nem tudom, nekem evidens, hogy szegény Adam-et (az énekest) nem fogja Emó és köti pórázra, hogy aztán bandukoljanak a hideg téli éjszakában, miközben Adam csendesen dúdolgatja az If I had you-t és szagolgatja a kukákat. (Ne kérdezzétek, természetesen elképzeltem. És most ti is láthatjátok a mester (Dave-Macu) szintű Photoshop (Jó, iPiccy és Photoscape) kezelési tudásomnak köszönhetően.)





De ezen kívül rengeteg hiba volt benne. Pl.:



  • Miért nem létezik a 11./b?
  • Miért nem létezik a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium?
  • Miért nem létezik Cortez?
  • És én miért nem élhetek velük?
Hát hallatlan, de komolyan...

  A szokásos ömlengésen kívül (És az új karaktereket is aaaaaaaaaaaaannnnnyira szeretem, egyszerűen zseniálisak!) rengeteg új dolog is kimondottan tetszett. Például a hóesés és a karácsonyi hangulat annyira átitatta a lapokat, hogy kedvem támadt meghallgatni egy pár karácsonyi dalt, és dekorációkat készíteni. Igen, szeptemberben, ugyanúgy ahogy júniusban is ugyanehhez volt kedvem. Problem? I don't think so.


  A Zsolti Kinga, Reni Cortez szerelem is... ahhhhhh. Romantikus könyveket akarok falni, és a lapokkal lélegezni! (Bár most Trónok harcához van kedvem, és hááááááááááááát... majd jön a romantika is. Idővel.) Úgy örültem Cortez és Reni szerelmének... Végre! ♥ (De miért érzem azt, hogy szakítani fognak? Miért?) De bízom bennük, hogy jó páros lesznek. És az az összejövetel... annyira romantikus volt! ♥♥




A borítóban most is a Cicerós mellett tartok ki, de most a színe is kifejezetten tetszik, és illik az őszi hangulathoz, amit annyira szeretek. ☺




Most pedig igazán Reni módon fogom értékelni a könyvet:



Borító: 5/5* - Imádom, és egy nap szeretném a polcomon látni mindet. ♥

Könyv: 5/4 - Imádom a sorozatot, de leírtam az 1* levonás okát. 😞

Karakterek: 5/5***** - szenzációsak!

Írónő: 5/5 - magyar, és igazán tehetséges! Büszke vagyok rá. ☺


Élmény: 5/5****** - megismételhetetlen. Elfelejthetetlen.


Humor: 5/5** - fergeteges!


Valóság: 5/1* - gyűlölök a valóvilágban élni. 😞


2016. szeptember 18., vasárnap

Könyvértékelő - Leiner Laura - SZJG 4. - Barátok 🤝



  Én, és a magyar írók sohasem ápoltunk jó kapcsolatot, valahogy sosem tudtak megfogni. De azt kell mondanom, hogy a mostani magyar írók (pl.: Leiner Laura, Lakatos Levente, Vivien Holloway, John Cure stb... stb...) egyre jobbak és jobbak, mind közül a legnagyobb kedvencem pedig Leiner Laura. Egyszerűen imádom az írásait, mert nem csak ő van benne, hanem mi, rajongói is.

  Egy ilyen könyve a Szent Johanna Gimi is. Igen, én benne érzem magamat ebben a kötetben, hisz tipikus Reni vagyok a való életben. Körülöttem senki sem szeret olvasni (max. 1-2. barátom) és mindenki úgy néz rám az olvasási szenvedélyem miatt, mintha legalább egy UFÓ lennék. Visszahúzódó vagyok, és van egy fiú és egy lány legjobb barátom. Szeretek tanulni, és mindenről tudni (okééééééééééé, a matekot utálom, ez nem Renis, de ez van. Gyűlölöm.), és érdekel a fotózás és az újságírás. És azt is tudom, milyen odalenni valakiért, aki nincs oda értem. (Bááááááááááár, ez Reni esetében nincs így, csak úgy tudja, de az már más piskóta.) Egy kicsit Virág is vagyok. Imádok rajzolni, és folyton változik a stílusom. Rajongok egy csomó tinisztárért is, ami egyezik Virággal, például imádom az Odaátot, de Renivel értek egyet, mert #TeamDean vagyok. ☺


  És ezért is szerettem ezt a könyvet. Viszont számomra ez a rész volt a legeslegszomorúbb rész mind közül. A végén nem türtőztettem magam, és kegyetlenül sírtam Arnoldért (Ciki, nem ciki) (#imádomNeményit), aki az egyik kedvenc karakterem mind közül. Nem csak a gördeszka meg a napszemcsi ultramenő, hanem az ha valaki okos. Legalábbis számomra ha egy srác okos, az bizony szexi. 


De kezdjük az elején!


Imádom a kis közösségi oldalas "bevezetőt"! Itt a "szereplők" önmaguk lehetnek, márpedig Laura karakterei szó szerint életre kelnek. Zseniális karaktereket képes létrehozni. A Szent Johanna Gimi egy tipikusan olyan könyv, ahol ha idegesítő valaki, akkor imádjuk, ha menő valaki, imádjuk, ha csupán létezik akkor pedig azért imádjuk.

Nem tudok kiemelni kedvenc karaktert, mert mindenkiben van valami, amit szerethetek, és nagyon sokáig tartana kiemelni mindenkit. 

Bővelkedett az "állam leesik, ez mégis mi a kürtős kalács volt" jelenetekben.



Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas jelenet jön.
Aki nem olvasta a kötetet, és szeretné ugorja át ezt a részt, mert SPOILER KÖVETKEZIK! Görgetés csak saját felelősségre!

Ha belegörbülök sem jöttem volna rá, hogy Kinga szerelmes Zsoltiba! Bár ha belegondolok, szerintem marha jó páros lennének. És nagyon drukkolok nekik. Szerintem Kinga amúgy is unatkozna egy Olivér típusú srác mellett (mint jelen esetben is), így Zsolti, a humorzsák amúgy is jó választás.

A másik páros... Virág és Ricsi... Hát az állam leesett. Először is azért, mert Laura 2,5 olyan párost tett ebbe a könyvbe, hogy az fenomenális. Ha Zsoltira és Kingára nem gondoltam, akkor Ricsire és Virágra még kevésbé, de annyira passzolnak, hogy én azt elénekelni nem tudom.

Jó, a 0,5. páros annyira egyértelmű volt. Arnold annyira nyilvánvalóan a férfi Reni, hogy ilyen még a Disney mesékben sincs. És az a csók... Hát én fangörcsöt kaptam. Igazából hatalmas Arnold rajongó vagyok, és az a kis (nagy) vitájuk Cortezzel... fenomenális volt, ahogy cukkolták egymást. Ez a féltékenység... nagyon jót szórakoztam! Viszont Arnold és Reni tökéletes barátok, szerintem mint szerelmes pár, nem tudtak volna ennyire jó párost alkotni. 
És Arnold utazása miatt ez a folyamatos szomorú hangulat... Cry me a riveeeeeer :((


Cortez ugyanaz a tipikus rosszfiú, aki számtalan könyvben megjelenik. Reni helyében egy-két nyaklevest azért adtam volna neki, de Reni nem az a lány. (Bár csak egy szavába került volna és Kinga ugrik. Oké, imádom Kingát.) És tényleg tipikusan az a srác, akibe mindenki szerelmes lesz. Mondjuk engem néha kimondottan felidegesített, de azért aranyos. És azt hiszem Renihez is illene. Mindenesetre kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

"(…) nálam jobban senki nem tudja, hogy milyen reménytelenül, kínlódva és fájdalmasan szeretni valakit, aki olykor emberszámba se vesz."


Spoiler végeeeeeeeee!

A borítók közül számomra mindig is a Cicerós lesz a kedvenc. Az L&L-es is szép, ez a halvány sárga szín kimondottan tetszik, de nekem a Cicerós adja igazán vissza ennek a könyvnek a hangulatát, és sokkal figyelemfelkeltőbb. Ha bemegyek egy könyvesboltba a régi borító élénksárga színe garantáltan odavonzza a tekintetet.


Értékelés
5/5





2016. szeptember 8., csütörtök

Könyvértékelő - Neil Gaiman - Felkavaró tartalom 🐶

Ez volt az első könyvem az írótól, és bátran kijelentem: Nem az utolsó! 
   Van valami abban, ahogy ír, és a mondatok hálóját szövi. Megfogja az embert, és ha akarja sem ereszti. És azt hiszem, mondhatom, hogy bölcs is. Hiszen igazán kényes témákat feszeget, és én minden szavával egyetértettem. 
  Aki pedig szereti, ha egy könyvben van felkavaró tartalom, és megzavarják a nyugalmát, bátran olvasson tőle. Nem fogja megbánni. De csak egyedül. A sötétben. Teljes, nyomasztó, néma csendben. Viszont egyet sose feledj. Mindig nézz hátra. 

A könyv 25 történetet tartalmaz, melyek mindegyikét külön vettem, és úgy írom le nektek a véleményem. Vannak benne gyengébb és szenzációsan jó novellák. A közepével nem voltam elégedett. De a végén viszont olyan remekek szerepelnek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Kezdjük is az elsővel!



Bevezetés!

Ez az első olyan könyv aminek élveztem a bevezetőjét! De tényleg. Szinte sosem olvasom el, csak ajánlásokat tartalmaz, és sokszor elvesztem a lendületet, amivel a könyvnek estem.
De ez kivétel. Nagyon bölcs gondolatokat tartalmaz, és egy picike novellát, a Shadder című, ami véleményem szerint sok novelláját lekörözi. Borzasztó rövid, és az utolsó mondat után te sem lehetsz biztos benne, hogy egyedül vagy. 
Hoztam nektek 2 idézetet a Bevezetésből kedvcsinálónak:

"Mindnyájan maszkot viselünk. Ez tesz bennünket érdekessé."


"(...) a múlt nem halt meg. Bizonyos dolgok türelmesen várnak ránk életünk sötét folyosóin. Azt hisszük, hogy továbbléptünk, kizártuk őket a fejünkből, hogy azok elszáradtak, összeasztak, és elfújta őket a szél. De tévedünk. Azóta is a sötétben várakoztak, és közben gyakorolták a legerősebb ütést, a kemény, könyörtelen gyomorszájba vágást. Ezzel múlatták az időt, amíg újra arra nem tévedünk."


Hogyan rakjunk össze egy széket:

Az utolsó versszakkal meg voltam elégedve, a többit nem tudom értékelni, hiszen az, ahogy az író angolul megírta, talán szép rímes, jól csengő, egy fordítás viszont ugyanazt az élményt sohasem fogja ugyanúgy visszaadni. Mégis azt hiszem remek munkát végeztek a fordítók. 

Holdlabirintus:

Egy különleges novella, ami (bár köze sincs hozzá) visszaadta kicsit az útvesztőt. (by James Dashner) (hamarosan folytatnom kell, hiányzik) Nagyon különös eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha létezne egy igazi Holdlabirintus. De a vége az, amiért azt hiszem érdemes elolvasni, kísérteties.

Ami Cassandrát illeti:

Rengeteg kérdés maradt bennem ezzel a novellával kapcsoltban, azt hiszem túl fáradt is lehettem, és nem is értettem igazán. Belegabalyodtam a szálakba, és azt hiszem az nem túl jó. És ami még dühítőbb, hogy a kérdéseimre sosem fogok választ kapni.


Le a komor tengerhez:

Szerintem iszonyú kegyetlen, és egyben szomorú is. 

"Az igazság egy barlang a fekete hegyen":

A kapzsiság bemutatása remekül sikerült, és tényleg jó kis novella. A két főszereplő közti ellentétek (belső és külső egyaránt) nagyon élesek voltak. És a kettejük közötti "harcból" örülök hogy mégis a kisebb került ki győztesként, szinte rögtön sikerült megkedvelnem őt. 

Az utolsó házinénim:

Ez volt az első olyan történet, amivel nem voltam elégedett. Unalmas volt, és vontatott, és bennem nem sikerült maradandó élményt hagynia. 

Kalandos történet:

Az az igazság, hogy elkapkodottnak éreztem, és üres volt. Nagyon jó az alapötlete, és elrontott vele mindent, hogy nem mesélte el igazán a történetet, ami pedig a pláne, hogy hirtelen elharapja a végét. A kis szobor háttértörténetét a helyében jobban kidolgoztam volna, mert nagyon érdekes lehet. 

Narancs:

Fuuuuuuuuuuuri. És iszonyú narancssárga. Meg Földön kívüli. Több élmény nem maradt meg bennem.

Mesenaptár:

Kalendárium könyvmolyoknak! Igazából szívesen elfogadnék egy olyat, ahol a lap hátulján nagyon rövid történetek vannak, a képek pedig csodálatos könyveket ábrázolnak. 
A szösszenetek közül a kedvencem az áprilisi és a júliusi mese.

Halál és a méz esete:

Mindig is imádtam, ahol 2 szál egyé lesz. És Holmes karaktere véleményem szerint a legjobb mesterdetektív, akit valaha alkottak. (Sok jót hallottam már Poirotról is, de Agatha-hoz még nem volt szerencsém.) Nem volt ez a novella rossz, de nem a legjobb.

Aki elfelejtette Ray Bradburryt:

A könyvekkel kapcsolatos gondolataival teljes mértékben egyetértek, de a történetben az volt a legjobb, hogy nem volt hosszú.

"Jobb lángolva elégni a sötétségben, inspirálni másokat, élni, mintsem gubbasztani a sötétben, és szidni azokat, akik elvitték, de nem hozták vissza a gyertyát."


"Mert valakinek emlékeznie kell a könyvekre akkor is, ha mások esetleg elégetik vagy elfelejtik őket. Mi majd az emlékezetünkbe vésünk mindent. Eggyé válunk a könyvekkel. Szerzők leszünk. A szerzők művei leszünk."


 Jeruzsálem:

Kényes témát feszeget, de még ez sem tartozik a kedvenceim közé.

Klikk-klakk, a zörgőszörny:

Ez végre megint mesteri horrortörténet volt, amit én, mint hatalmas horrorrajongó nagyra értékelek, szerintem nagyon jól sikerült. Ami másoknak rémisztő, sokszor akár undorító is, az nekem általában tetszik. 

A közömbösség rásegítő:

Valóban segített, hogy közömbös maradjak ezzel a történettel kapcsolatban. De tulajdonképpen nem volt ez rossz.


"És zokogni, mint Alexandrosz":

Ez a novella megtörte az "unalmas" történetek egész sorát. Kellően vicces volt, abszurd. Igazán jól sikerült darab.

Semmi óra:

Szerintem ez a sci-fi beütés nagyon nagyon jól áll Neilnek, hiszen csodás dolgokat tud kihozni belőle, igazán tehetséges. Nem volt semmi erőltetett benne, ha kellett megnevettetett, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudom itt abbahagyni, tudnom kell mi lesz a vége! Az elején nagyon ritkán éreztem így.

Gyöngyök és gyémántok:

Egy igazi tündérmese, azt hiszem a modern Holle anyó, kissé abszurd, és beteg verzióban. A mese amúgy is brutális szerintem (bár mostanában úgy érzem, szinte mindegyik mese az, főleg a Beatrix Potter mesék némelyike volt véres, nem kicsit.) Adott egy abszurd mese + Neil Gaiman. Abból pedig sok minden jó sül ki. A könyv pedig egyre jobb és jobb!

A sovány, fehér herceg visszatér:

A történettel magával nem volt különösebb baj, maga a karakter az, aki nem tudott megfogni. Tipikus, zsarnok uralkodó. Viszont egy dolog nagyon tetszett, az pedig a kérdésekre adott válaszai, és maga a kérdezz felelek is tetszett. Eszembe juttatta a Harry Potter és a Tűz Serlegét, és a szfinxet. (Csak olvasni kellene valami Pottert, nagyon hiányzik.)

Nőnemű végződések:

Egy olyan novella, ami után némán ülve végiggondolsz mindent, végig kell futni a mondatokon, és enni a szavakat, aztán megrágni őket. Amikor pedig ráérzel az igazi ízükre, minden megváltozik. A világ sötétebb hely lesz, és sokkal komorabbá válik minden. Sosem tudhatod egyedül vagy e.
Beteg és zseniális. Neil Gaiman.

Tekintettel a formaságokra:

Vers. És, mint említettem, angolul szerintem jobban hangzik, viszont a fordító eszméletlenül jól visszaadta Neil szavait.

"A formaság és a modor mindennél többet ér. Ha már az sincsen, nem marad semmi. Nélkülük meg is halhatunk akár."


"Az illem halk, akár a sírhant, dermedt mozdulatlan, tövistelen rózsa."

Az alvó és az orsó:

Egy zseniális összemosása 2 mesének (a Csipkerózsika egyértelmű, de én egy kis Hófehérkét is találtam a királynőben), és kicsit átdolgozva igazi Neil-es verziót kaptunk. 

A boszorka dolga:

Egy olyan vers ami magyarul is egyszerűen mesés. A kedvenc versem volt a kötetben.

Relig Odhráin földjén:

Újabb vallási témájú mű, de igazából nekem ez tetszett, sokkal jobban, mint a Jeruzsálem. Az nem kötött le annyira, mint ez. 

Fekete kutya:

Jobb lezárást a könyvnek álmaimban sem tudtam volna elképzelni. Örültem volna ha ez a történet egy külön kötetet kap, és hosszabban beleélhetem magam, de azt hiszem ez így volt tökéletes. Misztikus karakter az Árnyékvilágból, holtak, élők, legendák. És a Top 1. novella a kötetben számomra a Fekete kutya! Jár neked az aranymancs íróúr! 🐾

A borítóról! 


Számomra az abszolút győztes most az angol borító, hisz misztikus, jól passzol a betűtípus, és azok a madarak csodásak!

Viszont az Agave Kiadó sem végzett rossz munkát, de fekete kutyáról szól egy novella, és senki sem alszik összerámolt léggitár kupacon (na jó, igazából tetszik rajta ez a kis "démoniasság"). A betűtípus és a színek tetszenek.

Értékelés:



5/4