Nem tudom, ti hogy vagytok a hypeolt könyvekkel, én általában nem érzem úgy, hogy azért kellene valamit elolvasnom, mert sokan olvassák, vagy épp ellenkezőleg; én szívesen olvasok olyan könyveket amik "ismeretlenek". Az Éjsötét szerető egy olyan könyv, amiről iszonyatosan sokat hallottam már, és nagyon kíváncsi voltam rá, ugyanis szuper könyvnek tűnt a fülszöveg és a vélemények alapján. Nagyon szeretem a vámpírokat, a romantikus-erotikus könyveket, így ez a mű olyan alkotásnak tűnt, amit nekem írtak. Ellenben most, hogy kiolvastam, hatalmas szomorúsággal konstatáltam, hogy ez a könyv többé-kevésbé egy csalódás volt.
Minden ami belülről fakad:
Írásmód:
Nem első szám első személyben íródott, így nem a közvetlen hangvételű könyvek táborát erősíti, mégis élvezetes, lendületes. Váltott szemszögű, mégis abból a különlegesebb fajta. Egy fejezeten, vagy akár oldalon belül is több szemszög váltása van jelen, amelyek nincsenek feltüntetve, mégis nyilvánvaló kinek a szemszögében vagyunk. És amit imádtam, hogy nem csak a két főszereplő szemével látunk, de akár a gonosz szemszögéből is.
A nevek zseniálisak. Különösen szerettem a Tohrment, a Phury, a Zsadist és a Vishous neveket. Mindnek iszonyú különleges a csengése (annak ellenére, hogy halvány lila dunsztom sincs, hogyan ejtsem hivatalosan).
A minőség is számít:
Én az Ulpiusos, 2009-es kiadásában olvastam, így arról tudok átfogó véleményt alkotni. A lapok minőségével meg vagyok elégedve, kifejezetten jó minőségről beszélünk. A borítóval vannak gondok, ugyanúgy, ahogy minden puha kötéses könyvnél. A fólia könnyedén felpöndörödik, a sarkai a sok használatban tönkremennek. De az a ritka, ha nincs így puhatáblás esetben. Ezért is szeretem azokat a könyveket, amelyeknél belül még van egy kis behajló rész, ami védi a sarkakat a kopástól (többé-kevésbé), és a széle sem tud feljönni. Szuper és nagyon ötletes dolog volt ez a kitalálójától!
A történet az első:
Alapvetően két szálra tudnám bontani a regényt; az egyik szállal elégedett voltam, a másik rettenetesen frusztrált.
Hogy ne a negativitással kezdjük, először beszéljünk a pozitív oldaláról.
Sok vámpíros könyvet olvastam már, és mind más és más volt. Természetesen ez is kicsit más, mint a többi, és ezek a fajta vámpírok kifejezetten tetszenek. Kemények, erősek, férfiasak, olyanok, amilyennek egy vámpírt el tudok képzelni. És, ami a legjobb, nem csillognak a napfényben! Hatalmas pozitívum volt ez nekem. De ha már eszembe jutott a csillogás, azért mégis volt valami ami zavart, az pedig az alantasok. Alapvetően király dolog ez a félig emberi szolga, na de miért kell kiemelni külön, hogy édes babahintőpor illatuk van? Instagramon feltettem egy kérdést ezzel kapcsolatban, hogy a csillogó vámpír vagy a babahintőpor illatú alantas a rosszabb. 50-50% lett az eredmény. Egyetértek. Mindkettőtől ver a víz. Viszont a karakterek színesek, nagyon jó, és változatos a személyiségük, sok karakterben ott a fejlődés lehetősége, főleg Zsadistban. A világuk érdekesre sikerült.
A történet úgy valahol a pozitív és a negatív oldal között van félúton. Szerintem az alantasos részek nem sikerültek a legjobban. Unalmas, sokszor történik ugyanaz, és az izgalmasnak szánt részek is unalmasak. Viszont mikor Mr. X csábítja Billyt és beszélget vele az érdekes. Egyébként meg a történet több szempontból is iszonyatosan klisés, alap karakterekkel. Adott egy lány, aki természetesen csodásan szép, de nem tudja magáról, viszont minden férfi bomlik érte. A lány akinek unalmas volt az élete, de hirtelen minden megváltozik. És még kőgazdag is lesz.
A cselekmények folyása úgy, ahogy van, nagyon gyors. majd nagyon lassú, és néhol egyszerűen csak sok. De erről bővebben a negatív résznél.
És furcsa mód a negativitása szerintem a romantikus vonalban rejlett. Az elején szerintem már sikerült elcseszni, ugyanis ha bemászik egy két méter magas 2 mázsás izomkolosszus az ablakomon nem teszem szét a lábamat abban a szent minutumban. Először is sikítok, és megpróbálok elrohanni, de minimum hívom a rendőrséget. Az első kötetben már megjelenik a házasság, és a vámpírrá változás, és ebben jelenik meg a történet gyors folyása is. Azt csodálom, hogy a gyerek nem fogant meg még. A romantikus jelenetek annyira nyálasak voltak, hogy elcsöppen az olvasó nyála is. Egy túl hamar kialakuló szerelem, amely rettenetesen sok, és már már nekem volt rossz olvasni. Már a szemem forgott valahányszor megcsókolták egymást. Tipikus klisé, amikor nem tud élni nélküle, és már háborog a gyomra az embernek a sok cukormáztól. Viszont az én ízlésemnek az erotikus jelenetek nem voltak túlzásba véve, nem ment a történet rovására.
A karakterekről szakszerűen:
Elizabeth Randall (Beth):
Az igazság az, hogy engem nagyon irritált. Az akaratossága negatívba ment át, a makacssága frusztráló, olyan szélsőséges reakciókkal, amik nem normálisak. Az egyetlen épp ésszel felfogható reakciója a vámpírok létezésére adott reakciója volt. De persze mikor Wrath bemászott az ablakán egyből szerelmes lett és széttette a lábát. Ellenben a vámpíroktól kiakadt. Meg mindentől kiakadt. Nem értem a reakciók mögött rejlő logikát.
Ahogy fent is említettem, a karakter csupa klisé. Klisé személyiséggel, alap élettel, semmi extra nincs benne, semmi amitől más lenne (persze azon kívül, hogy ki ő és kinek a rokona), egy olyan karakter, akit meg fogok találni minden második regényben.
Wrath:
Furcsa mód és kivételesen a férfi karakter sem nyűgözött le. Annyira nyálas volt, hogy azt már leírni nem lehet. Szép dolog a szerelem, de egy új könyv is szép. És féltem, hogy nyálas lesz. Csak óvatosan az olvasásával.
Viszont, mint vámpír szuper. A vaksága extra különleges, még sosem olvastam vak karakterről, vak vámpírról pedig pláne nem. A kinézete sem átlagos, de a fejemben teljesen máshogy él, mint a borítón szereplő úriember. A király mivolta is zseniális, ritkán lehet olvasni vámpírkirályokról. Összességében Wrath-szal kapcsolatban is vegyes érzéseim vannak, úgy ahogy az egész Éjsötét szeretővel kapcsolatban.
Mr. X:
Azon kívül, hogy a jelenetei alapvetően unalmasak voltak, maga a karakter nagyon izgatja a fantáziám a maga rejtélyességével, érdekességével. Kíváncsi leszek a sorsára a további kötetekben.
Marissa:
Mondhatnánk, hogy gyakorlatilag egy kaptafára megy Beth-szel, de azért mégsem. Klisés, hogy ismét egy szép lány, akiért bomlanának a férfiak, de ő nem tudja magáról. Viszont az életkörülmény megint más, neki jóval több oka van erre, mint Beth-nek, így nem is zavart annyira, sokkal elviselhetőbb volt. Viszont a naivitása, túlzott szendesége zavaró.
Butch:
Kissé minden lében kanál, de legalább megvan rá zsaruként az oka. Néha azért ő is irritált.
Zsadist, Rhage, Phury, Tohrment és Vishous:
Nagyon szerettem őket, így egy csapatban. Kifejezetten tetszett az az összetartás, amit az ő kis csapatukban megtapasztaltunk. Persze Zsadist szolgáltatott okot arra, hogy ne szeresse az ember, de egyébként nekem Beth-szel sokkal nagyobb problémáim voltak, mint Zsadist-tal. Zsadist is egy egyéni, egész színes karakter, aki gondolom fog majd még bőven szerephez jutni, és akkor megtudunk mindent. A fejlődés ígérete ott van benne.
A borító:
Én alapvetően sem az új borítóért nem vagyok oda különösen. Az új borító csak azoknak a borítóknak a táborát erősíti, amelyen férfiak szerepelnek félpucéran, indokolatlanul. Ráadásul valahányszor meglátom azt a mellbimbót kitör belőlem a nevetés. Viszont a színek nagyon tetszenek. A betűtípus egyáltalán nem tetszik. Önmagában nem lenne rossz, de a fehér körvonal nem az ízlésem. A célját értem, de akkor már szebb lenne egy domború fehér vagy narancs.
A régi borító egyszerű, de nagyszerű. A betűtípus nagyon jól illik a képhez, ami sejtelmes, és illik a történethez. A vörös szín nagyon tetszik, a fekete csík a cím alatt remek dinamikát visz az összképbe. Összességében sokkal jobban tetszik, mint az új.
Árkategória:
A régi kiadás eredeti áron 3000 Ft, az új kiadás 4000. De akciókat is találhattok az új kötetre, a régi ritkán található meg antikvárban (sokszor eszméletlen drágán), az új viszont kapható sok helyen. Az új és a régi kiadás között 10 év telt el. Mindenki döntse el magának, hogy megér e ennyit, én személy szerint örülök, hogy kölcsönbe kaptam.
Pár fontosabb adat:
Eredeti cím: Dark Lover
Eredeti megjelenés éve: 2005
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2008/2009
Oldalszám: 528
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9789632541051
Fordította: Lukács Lászlóné
Címkék: Amerika, erotikus, fantasy, harcosok, kortárs, paranormális, romantikus, vámpír, urban fantasy, váltott szemszög
Fülszöveg:
Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…
Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.
Kíváncsivá tett, eléggé, hogy valamikor folytassam majd a történetet, én is látom benne a potenciált. Viszont erősen bevezetés szagú volt, és sokkal de sokkal többet vártam annál, mint amennyit kaptam.
