Egy moly.hu-s kihívás miatt olvastam el (szükségem volt egy R betűvel kezdődő könyvre/mangára), így teljesen véletlenül találkoztam vele, de azt hiszem, ez volt a legszomorúbb manga, amit életemben eddig olvastam.
A két fő karakter... a srácban tetszett, hogy nem volt beképzelt, holott sok filmes sikert ért el. A lány főként azért volt szimpatikus, mert hatalmas karakterfejlődésen ment át 142 oldal alatt. Ráadásul teljesen igaza van. Rengeteg ember alaptalanul ítél, és bántó szándékkal "közeledik" a másik felé. Nem csodálom, hogy gyűlölte őket. Én is ezt tettem volna a helyében.
Tetszett, annak ellenére, hogy annyira szomorú, hogy gondolkoztam: vagy az esőbe fulladok bele, vagy a könnyeimbe. Mégis... képes volt a történet ilyen röviden is teljes egésszé kiteljesedni. Reménykedtem egy másfajta befejezésben. Őszintén. És a szívemet darabokra is törte.
Végtelenül megható, remek grafika, csodás borító, és azt hiszem, bár angolul nem adja úgy vissza, mint japánul (feltételezem. Nem beszélek japánul, csak pár szót és mondatot... Meg kell tanulnom. Imádom Japánt.), még is... kimondottan tetszik, ahogy Makino Aoi ír.
Összesen én ennek a mangának...
5/5
...adok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése