Újabb olyan író, akivel 2016-ban ismerkedtem meg, és egy olyan író, akitől valószínűleg nem ez lesz az utolsó olvasott könyvem.
A LOL könyvek nagyon régóta a kedvenceim, hisz szinte mind vicces, hihetetlenül romantikus, és azt is szeretem bennük, hogy remekül olvastatják magukat, és a kisebb lányoktól kezdve a felnőttekig mindenki számára élvezhetőek.
A Rocksztárt kaptam karácsonyra ezennel a 2. helyre lépett elő a kedvenc olvasott LOL könyveim listáján. (az első hely természetesen a Szívzűrterápia strébereknek-é, ami hatalmas kedvenc. Bátran ajánlom minden lánynak, hisz mindenkinek szüksége van egy Grayson-ra.)
A humora nem mellékes, és az írásmódja sem, hisz Marni remekül ír, de amit a legjobban szerettem ebben a történetben, az a két főszereplő és a történet egésze.
Holly-t is szerettem, amin meg is lepődtem, hisz, mint mondtam, én és a főhősnők olyanok vagyunk, mint Magyarország és az Antarktisz. Ő hideg, és jó messze állunk egymástól, de jobb így mindkettőnknek. De Holly vicces, és a pimasz dumáján nagyon jókat mosolyogtam. Szerettem, de az igazi kedvencem...
*Dobpergés*
Erre most nem számítotok, eskü... de... jó, oké, Dominic Wyatt volt. Menthetetlen főhős, - és mellékszereplő pasifaló vagyok.
A jelenet pedig, amivel a szívembe lopta magát, ez volt:
" Hogy nem jöttem eddig rá? A csaj egyfolytában a hasát fogja, fájdalmai vannak, semmi élet az arcában, és reszket, mint a nyárfalevél. Ha ehhez még a vécéöblítést is hozzáveszem, magától adódik a magyarázat. Ez a csaj terhes. Szentséges úristen! Árt a magzatnak a paprikaspray? Használni biztos nem használ. Rohadtul nem szeretném, ha én lennék az oka, hogy összenőtt lábujjakkal vagy agykárosultan születik a baba. Lehet, hogy a hajóorvoshoz kéne vinnem, hogy nézze meg ultrahanggal, minden rendben-e odabent? Vagy majd otthonról küldjek neki egy ReadySet-feliratú rugdalózót? Szép ajándék lenne... "Bocs, hogy paprikaspray-vel támadtam a magzatodra!"
- És mióta...? - kérdeztem bénán, és próbáltam leleplezni, mennyire megijedtem.
- Mit tudom én? Most hánytam először - sóhajtott fel. - Nem olyan nagy ügy.
(...)
- A reggeli rosszullétek ellen nem tudnak adni valamit?
- Mi van? Mi köze ennek a reggelhez? - A hangja vészesen elhalkult - Te azt hiszed, terhes vagyok?
- Öööö... - Hát ez gáz.
- Jó ég, csak nem attól féltél, hogy ide, a fürdőszobádba szülök neked egy zombiivadékot? "
De már az megnyert magának, mikor Holly-t zombinak nézte... szó szerint sírtam a nevetéstől.
Külön külön is ütősek, de a párosuktól leszakad az ég, és jön a Titanic-effektus. Annyira mások, és mégis olyan tökéletesek együtt. Tudom, elcsépelt, de igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Holly-t viszont sajnáltam is. Együtt élni a tudattal, hogy a nagypapáját elvesztheti, és egy ilyen nagynénivel, akit már én is legszívesebben elküldtem volna melegebb vidékekre, és ilyen unokatesókkal, akikhez minden tiszteletem, hogy kibírta őket... Hölgyeim, és uraim, nem Superman az igazi hős, hanem Holly Dayton.
A vége teljesen kiszámítható, de ezért is tökéletes kikapcsolódás, és egyáltalán nem bántam a klisés végét. ☺
A borítóról! Nos, én úgy alapból nem vagyok oda a LOL könyvek borítóiért, talán 1-2 van, ami tetszik. Ez sajna nincs köztük. Viszont a formátumuk nagyon szép, jó érzés megfogni és tapintani őket. Kellemes színeik vannak (még ez a finomfoszöld - jobb szó híján - szín sem rossz a hátsó borítón), a betűtípus, a hópelyhek és a fa sokkal jobban tetszik az eredetin, de egy egészen más, gyönyörű télies borító, vagy épp egy megtévesztően nyárias, tengerparton sétálós jobb döntés lett volna szerintem.
Ennek ellenére nem tudok...
5/5
... szívecskés molyvalaminél kevesebbet adni.
Szerettétek ezt a butus, de imádnivaló párost, és bánjátok, hogy nem tudtok meg többet róluk? Vagy csak hiányoznak? Itt el tudtok olvasni egy extra fejezetet, ami egyszerűen zseniális, és annyira édes, mint egy bébi unikornis!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése