Ezúttal még sorrendet sem tudtam köztük felállítani, hisz mind annyira gyönyörű, hogy lehetetlen különbséget tenni!
Még vegyük azt is figyelembe, hogy a történeteket nem ismerem, így lehet, hogy baromi jó a könyv, de, mint a címben is írtam, most csakis a borító alapján fogok ítélkezni.
Figyelem! A szöveg helyenként iróniát és glutént és szénhidrátot tartalmazhat.
_____________________________________________________
A hal pikkelyének csillogása tökéletesen kiemeli a magassarkú színét. A kék cím pedig a hal színéhez illik tökéletesen! Mi ez, ha nem harmónia és a stílus maga?! Ilyenkor csak egy dolog jár a fejemben: Vajon mire gondolt a költő?
Azt, hogy miről is szól a könyv, ezen a linken találjátok. A fülszöveg egyébként tetszik, olyan könyv, amit szerintem nyáron szívesen elolvasnék, annak ellenére, hogy az értékelések... nos, nem túl biztatóak.
___________________________________________________________
Nos, nem is tudom mi félelmetesebb: a nyuszi maga, vagy a tudat, hogy ez egy gyermek és ifjúsági kategóriás könyv. Nem tudom, én ha gyerek lennék, és meglátnám ezt a Nyuszka Lenkét, nem egy jó történetet várnék, hanem 3 hétig tartó intenzív rémálmokat éjszakánként.
A betűtípus és a színek egyáltalán nem illenek ide, semmi harmónia nincs benne. Ha kedvetek lenne beleolvasni a fülszövegbe, a molyos link itt lesz. Még senki sem jelölte olvasottnak, így, hogy a tartalma milyen, sosem derül ki.
_____________________________________________________
Imádom az erotikus könyvek műfaját, ezért viszonylag sok ilyen témájú könyvet olvasok. Találkoztam már olyan borítókkal, amik láttán tátva maradt a szám. Hogy úgy mondjam, ez alól a Pornó sem kivétel. Még mindig nem fogtam fel teljesen mit látok. Igazi retro hangulatú könyvborító igazán élénk színekkel. Az a baba pedig a rémes és a borzalmas között ingadozik valahol. Pedig a könyv megjelent egy nem is rossz borítóval, de e mellett... egyszerűen nem lehet elmenni.
Ami pozitívum, ahogy olvasom az értékeléseket, a könyvnek nagyon sok a pozitív felhangja, és nagyon ritka a negatív vélemény, szóval aki szereti a műfajt, annak még akár egy olvasást is megér. Az új borítóval. Nem ezzel. No. No. No.
___________________________________________________
Néha egészen jó dolgok is kisülhetnek az illusztráció és egy valós kép találkozásából. És néha pont úgy sikerül, mint Az őr borítója.
Itt is szörnyű a betű, kiugró, figyelemfelkeltő, de nem esztétikus, semmi szépség vagy jóság nincs benne. De van valami misztikus abban, ahogy a mennyezeti lámpa elválasztja az író nevét. Az a fűszer. Az még kellett, hogy kiemelje az arctalan őrillusztrációt és a valós (és pont annyira csúnya és unalmas) hátteret.
És a legjobb, hogy az értékelések szintén arra utalnak, hogy maga a könyv nem rossz. És sokan azért nem olvassák el ezeket a könyveket, mert ilyen borítót kapnak, mint ez is. Körülbelül 5 perc sem kell ahhoz, hogy egy ilyet összecsapjak egy szerkesztőben. Szerintem nem csak a belsőre kell sok időt fordítani, ha már könyvet ír az ember, de kívül is nézzen ki pazarul már akkor.
___________________________________________________
Ha azt mondtam, hogy Nyuszka Lenke ijesztő, akkor ő nem tudom mi. A borítón szereplő hölgy minden bizonnyal Voldemort - a Sötét Nagyúr, Edward Cullen és Perselus Piton rokona lehet, hisz orra nincs, a bőrszíne egy hulláéval vetekszik, hajat meg 2 hónapja mosott. A szeme olyan lenézően vizslat, mintha tudná, hogy most éppen róla írok nem túl kedveseket. Ismét azok a kiugróan színes, figyelemfelhívó címek. Vajon a figyelmet próbálják elvonni a borító többi részétől? Ha ez a cél, a próbálkozás gyenge. Ha kíváncsiak lettetek a történetre, itt beleolvashattok a fülszövegbe is.
______________________________________________________
Ebben a könyvben egy igazi klasszikust tisztelhetünk, egy olyan kötet, amiről valószínűleg nagyon sokan hallottak már. Ahhoz képest, milyen jó a könyv, egyetlen egy olyan borítót nem leltem, ami kiemelkedően tetszett volna. Talán a képen szereplő a legrosszabb (a kép rossz érzést kelt az emberben).
__________________________________________________________
Ez a fehér alapon színes borító a Nirvana Nevermind albumborítójának cuki gyerekével, egy zöld gitárral, egy ijesztő szempárral, valami azonosítatlan katyvasszal a sarokban és a csodás rikító betűivel tökéletesen megérdemli a helyet ezen a nem túl pozitív listán. Nem is igazán tudok róla mit mondani, érdekes montázs lett. Linket a könyvhöz itt találtok. Az érdeklődésemet egyébként sikerült felkeltenie a fülszövegnek, úgyhogy lehet, hogy egyszer érkezem egy értékeléssel is a műről.
_______________________________________________________
Itt végre a színek nem ütnek el teljesen egymástól, mégis egy laza karnevál színvilága bújik meg rajta. Ez a legós megoldás nem is lenne rossz, de a hihetetlen retro hatása miatt egyáltalán nem tetszik. Azt hiszem ő is kiérdemel egy helyet magának a ronda borítós listámon. Több információt a könyvről ezen a linken találtok.
____________________________________________________
Az a száj szerintem életem hátralevő részében kísérteni fog. Ez a borító egyenesen a Pokolból mászott elő.
A drog rossz, értem?
A drog rossz, értem?
___________________________________________________
Nem szeretnék mostanában olyan emberrel összefutni, mint a képen szereplő elmebetegen vigyorgó doktorunk - egy olyan emberrel, akinek nagyobb a lába, mint a fejem, ráadásul egy pedikűr sem ártana. Micsoda szerencse, hogy bekeretezték ezt az idilli jelenetet, különben az a pisisárga folyadék, ami a nyomtatóba folyt szkennelés előtt még eláztatta volna a képet. De ha már így alakult, legyen ez a borító! Rádobunk egy kis szöveget és kész.
Nope.
De, hogy ne csak a negativitás legyen ennek a bejegyzésnek a fő eleme, egy jó hír: hamarosan érkezem egy olyan blogbejegyzéssel, amiben 10 gyönyörű külföldi borítót mutatok be nektek! Addig is csodaszép napot nektek, olvassatok sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése