Könyvértékelő - Leiner Laura - Maradj velem 💑

   Én hatalmas Laura rajongónak vallom magam, majdnem minden megjelent könyvét olvastam már. Tűkön ülve vártam, hogy elolvashassam, hiszen az Ég veledet nagyon szerettem (értékelést róla itt találhattok), de be kell valljam, nagyon vegyesek az érzéseim ezúttal.

Minden ami belülről fakad:

Írásmód:

   Én szeretem, ahogy Laura ír. Lendületes, vicces, nagyon jó a történetvezetése, és az egyik olyan írónő, aki képes az ágyhoz szögezni, és olyan szinten lekötni, hogy fel se álljak akár egész nap. Ám az egyik hibája a regénynek szerintem most épp ebben lapult. Gyakoriak az ismétlések, amit már több regényében is észrevettem. Sok vicc nagyon sokszor jelen van a regényben. Ami elsőre vicces, én nem biztos, hogy kétszázadik alkalommal is nevetek rajta. Lóri az egyik kedvencem, és az első kötetben rommá nevettem az agyam a párnaplábnap beszólásain, de még egy kötet eltelt... és Lóri változatlanul a vádlijával van elfoglalva, ami az elején vicces, ám a végén unalmassá válik, ráadásul többször húztam el a számat rajta, mint nevettem. Lóri hihetetlen aranyos srác, több értékkel, mint amit kapott. Én nem csak a vádlijára vagyok kíváncsi! Ahogy a Csenge feje méretű szarvasbogarak is kezdenek hidegen hagyni, bár talán az annyira nem volt durva a regényben.

   A gyakori visszaemlékezések igazából nem tudom, hogy jót tettek-e a regénynek, vagy csak rosszabb lett tőle. Egy hatalmas érzelmi hullámvasúttá vált, és gyakorlatilag végig bömböltem. Nagyon érzékenyen érintett a téma, nem akarom az életemet elképzelni édesanyám nélkül, aki édesapámmal együtt a mindenem. Iszonyatosan rossz érzés fogott el folyamatosan, ráadásul folyamatosan megakasztott az olvasásban, hogy egyszer nagyon jól érzem magam, izgulok, majd két oldal elteltével nem látok a könnyektől. Viszont imádom, hogy ennyire tud hatni az olvasókra, pusztán szavak által. Mint láthatjátok, tényleg nagyon vegyes leszek ma.

Belső építészet - a minőség is számít:

   Szerintem szuper, ugyancsak azt tudom elmondani amit az Ég veled kapcsán is emlegettem. Az L&L kiadónál Laura könyvei nagyon jó minőségben tudnak megjelenni, kellemesen olvasható, ugyanis nem akar az ember kezei között szétroppanni. Jól olvasható, jó minőségű.

A történet az első:

   Furcsa ez a helyzet most, ugyanis nagyon ritkán értékelem blogon a sorozatok második kötetét, ám most célom, hogy MINDEN elolvasott könyvemet értékeljem, legyen az akár harmincadik, akár első rész. Így a történetet gondolom nem kell bemutatnom, hiszen valószínűleg nagyon sokan olvastátok már. De aki nem, annak tartok spoiler mentesen egy kis összefoglalót az Ég veled történetéből. 
   A főszerepben egy iskolai versenysorozat áll, amelyet röviden csak IOV-nek nevezünk. Ez egy nagyon különleges verseny, amely során különböző iskolákból érkezett csapatok mérik össze erejüket ravaszabbnál ravaszabb párbajokban. A verseny persze nem csak fizikailag és szellemileg embert próbáló, de érzelmek terén is. Feltűnik a szerelem, a gyász, a barátság, az összefogás, és még nagyon sok minden. Rendkívül jól át lehet a regénnyel élni minden érzelmet, élethelyzetet. Nem csak a fiatalabb korosztálynak ajánlom, talán ez Laura egyik, ha nem a legkomolyabb regénye. Sőt! A káromkodások miatt még talán 15 fölött ajánlom inkább!
   És ez most sem változott. A helyzet komolyodott az előző kötet óta, a feladatok nehezedtek, az érzelmek még mélyebbé váltak. Imádtam. Iszonyú izgalmas volt, a lapok szinte pörögtek az ujjaim között, és nagyon gyorsan sikerült is kiolvasnom. Egy tipikusan olyan regény, ami nem számít, hogy hány oldal, mindig ugyanolyan gyorsan olvasom ki. Letehetetlen. Amit pedig különösen szeretek benne, hogy annyira emberközeli. Mintha én magam lennék Hanna. Egyszerűen lapok és szavak által képes vagyok beleszeretni Kornélba, és mikor olvasom, kikapcsol a világ körülöttem. Én is ott vagyok a csapatokkal a kis faházakban, és ugyanakkora izgalommal várom a következő feladatot. Képes vagyok elgondolkozni, hogy hogyan döntenék, és én magam is képes vagyok szidni Zsombit a naivitásáért és Mátét a patkánykodásáért. Fizikailag érzem az erdőt, a medencét, a levegőt, Kornélt. És azt hiszem, ez a varázslat. Beleszerettem ebbe a regénybe, és cseppet sem bántam meg. Minden hibája ellenére még 21 évesen is képes elvarázsolni, és teljesen a magáénak tudni. Nem véletlenül lesz örökös helye Leiner Laurának a kedvenc íróim polcon.
   A végéről nem is tudom merjek-e beszélni. Aki olvasott már legalább egy részt bármelyik sorozatából, biztosan észrevette már, hogy képes akkora csavart tenni a végére, hogy az nem is emberi. Ez a Maradj velem esetében sem volt másképp. Mikor befejeztem kihordtam lábon 5 szívrohamot, 9 agyvérzést és háromszor kellett újraéleszteni! A befejezés ellenére nagyon de nagyon reménykedem egy olyan folytatásban, amelyet a fejemben elképzeltem és logikusnak is tartok, de majd meglátjuk. Addig is néha meghalok kicsit belé. Soká van az a szeptember! Ugyanis a folytatás szeptember 6.-án jelenik meg Emlékezz rám címmel! És már most érzem, hogy végig fogom bömbölni. 

A karakterekről szakszerűen:

Kornél: 

   Igen, képes vagyok beleszeretni Hanna által, a Hanna iránt tanúsított viselkedésébe, a személyiségébe, de még mindig keveset tudunk róla, annak ellenére, hogy egyre több minden derül ki róla. Jó, jó, de még mindig keveslem, a következő kötetnek ki kell elégítenie a Kornélos vágyaimat! Mindent tudni akarok róla! Mindent is.

Hanna:

   Változatlan véleménnyel vagyok róla. Intelligensnek látom, és egy női szereplő, aki láttán nem akarom agyonverni magam. Szimpatikus, érett, de a rengeteg visszaemlékezés általa nagyon szomorúvá tette a regényt, annak ellenére, hogy nagyon együtt érzek, és teljesen megértem, hogy így érez. Szerintem sikerül majd elengednie a harmadik kötetben, Kornél hatalmas segítség lesz neki. De már most is jó nyomon jár az egész család a béke felé. Érzem, hogy minden rendben lesz. ❤

Máté:

   Gyerekek, én teljes szívemből utálom. Megértem, hogy egy verseny, meg azt is, hogy egymás ellen vannak, de basszus, a patkányságnak is van egy szintje! Amit a végén tett, az nem megbocsátható, sportszerűtlen és undorító. Remélem utoléri az igazság és a büntetés is. Nagyon ráférne.

Lóri:

   A legjobb vádlijú karakter az egész regényben, a humora tette könnyebbé az első regényt is. De most már nagyon sok volt. Látom az értékeit, egy nagyon jó szívű srác, aki barátságos, hűséges és nem csak a gyúrásból és a feszes és kemény vádlikból áll. Párnaplábnap srácról is kellene még pár infó. Úgy minden.

Zsombi:

   Voltak nagyon nagy hülyeségei. De örülök neki, hogy sokat változott, és jó irányba. Egyre jobban kedvelem.

Bernadett:

   A másik kedvencem, nagyon szimpatikus, ahogy a barátaival bánik. Kemény, de érzékeny. Tökéletes kombináció, tökéletes barát.

Kocsis:

   Iszonyatosan édes, amit az iskoláért tesz, de nem reális szerintem. Ilyen igazgatót elképzelni nem tudok. És sajnos a folyamatos live is ismétlődő, monoton. Itt is el tudom mondani, hogy ami egyszer vicces, sokadjára már nem az.

Titanilla: 

   Ez a nő annyira fájdalmas, hogy arra szavak nincsenek. Változatlanul egy felszínes díszmadár, akinek 2 kötet óta egy értelmes pillanata volt. Én már rég kirúgtam volna a tanári teljesítménye miatt. A folyamatos libasága és magamutogatása szintén nagyon sokszor visszatérő elem.

A borító:

   Változatlanul imádom. Csodaszép a színe, nekem pedig a sziluettek hatalmas szerelmeim, erre pedig itt egy nagyon jó példát láthatunk. Élmény ránézni. Már a ferde szöveggel is egészen megbékéltem (OCD-woman). A betű típusát nagyon megszerettem, mintha filctollal lenne írva.

Árkategória:

   Eredeti áron 3500 Ft, ami szerintem elfogadható egy ilyen vastagságú és minőségű könyvért. De ha akciósan keresitek, a TKK-nál most nagyon jó áron, 2170 Ft-ért érhető el.

Pár fontosabb adat:

Eredeti megjelenés éve: 2018

Kiadó: L&L

Kiadás helye: Budakalász

Oldalszám: 462

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155653438

Címkék: barátság, család, énregény, gyász, humoros, ifjúsági, játék, kortárs, kamasz főszereplő, középiskola, magyar szerző, nyár, romantikus, Magyarország, női főszereplő

Fülszöveg:

   Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 
   A Maradj velem az Iskolák versenye-trilógia második része.

Akármennyire is szerettem, ennek a regénynek most csak 4 csillagot tudok adni, mert akadtak benne hibák, de attól még nagyon szerettem, és izgatottan várom a befejező részt is!