2016. augusztus 8., hétfő

Most Olvasós Book-tag - James Dashner - Halálkúra. Értékelő Book-tag - Az útvesztő, Tűzpróba 🔥

"Mi értelme beszélgetni, ha már nem lehet megbízni a szavakban?"


Hihetetlenül izgatott vagyok, hiszen az első két rész fantasztikus volt, és most sem szeretnék csalódni az íróban. Remek kis világot alkotott, meglepő és idegtépő fordulatokkal, zseniális karakterekkel, és ami a könyvben fontos, millió érzelemmel.

Az útvesztő - értékelés

   Nagyon erős kezdés volt ez. Annyira más volt. Annyira egyedi. És szinte mindenkit sikerült megszeretnem. Kivéve Teresát és Gally-t. Ebben a kötetben nem volt kimondottan bajom Teresával, de ellenszenves volt, és azt hiszem kiismerve az írót, biztos voltam az árulásában. (És igazam volt.) A megváltozott Gally pedig undok, és elviselhetetlen karakter. Még a Siratókat is jobban szerettem náluk. Na, jó. A Siratók szenzációsan voltak megalkotva! A külsejük és a tetteik teszik őket visszataszítóvá és brutálissá, igazi monstrumok. Nem szeretnék velük összefutni egy sötét sikátorban. Mégis... Érdekesek! 
   A tisztársak kedvelhetőek, és mind közül Newt és Minho áll a legközelebb hozzám. Newt egyszerűen a szilárd nyugalom és az ész a csapatban, Minho pedig a vezető, akit a humora és a bátorsága szerettetett meg velem. És persze Chuck. Az ő elvesztése fájt a legjobban. Annyira aranyos volt.
   És persze nem felejthetem ki Thomast sem. Nekem néha kicsit idegesítő volt, mégis elviselhető. Igazi bökött. Számomra mégis a Newt-Minho-Thomas csapatban teljesedett ki igazán. Verhetetlen triót alkotnak.
   És nagyon tetszik ahogy James ír. Az új szavak immár beépültek az én szótáramba is. Bökött. Plotty. Vacadék. Okéság. Zöldfül.
   A filmes borító a kedvenc (Annak ellenére, hogy a filmre nagyon dühös vagyok. HOL MARADT A KÖNYVHŰSÉG??????). Annyira részletgazdag, és hé... Dylan O'Brien van rajta. Sose lehet rossz borító, amin ő van. Soha. A kedvenceim a magyar és a francia borítók. De a német... nekem ez nem.


Értkelés:
5/5





Tűzpróba - értékelés 

   Egy igen erős kezdés után annyi minden történt ebben a kötetben, hogy néha úgy éreztem - sok. Nagyon. Mégis... szerettem. És tudom, hogy akármennyire is félek a Halálkúrától és a Halálparancstól, elfogult vagyok, és imádni fogok mindent. Mindenkit és mindent, akit/amit Dashner alkot. 
   Amennyi kérdésemre megkaptam a bökött választ körülbelül annyi kérdés is merült fel bennem. És elsősorban ezért félek a következő kötetektől. Félek, hogy nem lesz válasz a kérdéseimre. 
   Na, de a könyvről bővebben! ☺
   Először is, és ez a legfontosabb; utálom Teresa Agnest. Nem érdekel az sem, hogy őt a "VESZETT irányította." És az sem, hogy "ő nem tehet semmiről" (ami persze nem igaz, és hálás vagyok, hogy erre Tommy is rájött). Mélyen csalódtam benne.
   Dashner behozott egy jó pár új karaktert, akikben (spoiler nélkül) csalódtam. Egy kivételével, és az Jorge. Mert Jorge jó arcnak tűnik.
   Newt, Minho. Még mindig nagy arcok vagytok. 
   Igazi forró nyárra való regény - és lehetőleg udvaron olvasós. Hidd el, bele fogod élni magad Thomas helyzetébe.
   Mindkét magyar borítót imádom, de a francia borítón a betűtípus valahogy jobban tetszik. A német borító ebben az esetben sem tetszik. Az amerikai borítók között vannak tetszetősek, de túl egyszerű, nem kimondottan izgalmas.


Értékelés:
5/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése