2017. augusztus 2., szerda

Könyvértékelő - Colleen Hoover - Hopeless - Reménytelen ⚓

   Azt hiszem, ez a könyv most reménytelenül megvett magának.




   Az elejétől nagyjából a közepéig kellemesen elszórakoztam rajta, tetszett amit olvastam, már ott is szerettem a könyvet. Végre találtam magamnak olyan női főszereplőt, akit nemhogy elviseltem, de megkedveltem. Holderről pedig ne is beszéljünk, elég ha azt mondhatom, újabb taggal bővült molyos pasiháremem. 

   A második fele felemelt, majd ledobott a mélybe, hadd törjek össze teljesen. Most nagyon is igazak a borítón szereplő mondatok. "Előre szólok: legyen nálad zsebkendő, mert a Reménytelen olvasása közben sírni fogsz." Nálam nem volt zsebkendő, de kellett volna hozni egy csomaggal. Tényleg kegyetlenül zongorázik az ember érzelmein. Hála Istennek. Szeretem, ha egy könyv nagy hatást tud gyakorolni az olvasóra.

   A karakterek egytől egyig remekül ki vannak dolgozva, szomorú, de kerek egész hátteret kaptak. Nem mondhatom, hogy szerethetőek, mert például Sky apját gyűlöltem. Teljes szívemből. Ezt viszont nem tervezem bespoilerezni, úgy, ahogy a könyvvel kapcsolatban most semmit sem. Mindenképpen olvassátok el, ha tehetitek. 
   Egy nap alatt kiolvastam ezt is, úgyszint letehetetlen regény. Az írónő stílusa remek, élvezhető. Mikor elkezdtem, féltem, hogy egy túlértékelt klisés regény lesz, de bátran mondhatom, semmi klisé nincs benne. Még a megismerkedés és az első találkozás pillanatai sem voltak hagyományosak, és szerintem kimondottan aranyos volt. Szerettem a humorát a történetnek. Nem csak keserédesen fájdalmas, de a szellemes riposztok borzasztó viccesek is. Szinte tűkön ülve várom, hogy a mancsaim között tarthassam a Reményvesztettet, mert Dean Holder szemszögére legalább olyan kíváncsi vagyok, mint a Helló, Hamupipőké!-re. 

   Egyszerűen annyi minden történik a regényben, hogy szinte elmesélni sem lehet. Pedig egyszer megpróbáltam édesanyámnak felvázolni, miért is sírok, de nem igazán sikerült. Nem hagyja, hogy unatkozzunk. És végre egészséges vastagságú könyv (406. oldal), nem a rövid, és nem a hosszú kategória. Kellemes. De mégis sokkal rövidebbnek éreztem. Pörögtek a lapok az ujjaim között. (Nem úgy, mint Josef Dürr Démonmágiája, amit még mindig nem sikerült befejeznem, de ha sikerül, értékelés tuti lesz.)


Kinek ajánlom?



  • aki szereti, ha egy könyv leveszi a lábáról
  • aki szeret teljes átéléssel olvasni
  • aki szereti a remekül megírt könyveket
  • aki szereti, a csodálatos könyveket
  • mindenkinek
  • korosztály szempontjából 15+-osoknak
A borítót kellemes színek jellemzik. Nagyon tetszik, hogy az angol szöveg így van kiemelve, tökéletesen illik a regényhez. A lány is ide passzol. Nem zsúfolt a borító, és nem is üres. A rubin pöttyös logó pedig mindent feldob. A magyar jobban tetszik, mint az eredeti borítók bármelyike.

Egyértelműen:


5/5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése