Egy 70 oldalas könyvet majdnem egy hónapig olvasni? Megtettem. Megígértem, hogy bejegyzést írok róla? Íme. De ha valaki valaha újraolvasásra kényszerítene, inkább sült tarantulát ennék minden nap, mint ezt a kötetet még egyszer az életben elolvassam. (Csak szegény pókokat sajnálnám.)
Én aztán hatalmas "démonrajongó" vagyok, és hiszem, hogy azért csak akad valami odaát is. A démonidézés pedig az egyik számomra legérdekesebb dolog. Ezért is kedvelem annyira a horror műfaját. Még saját Ouija-táblát is készítettem egyszer. Még szellemet is akartam idézni (persze nem jelent meg nekem Napóleon szelleme. De nézzétek el nekem, fiatal voltam és másnap töri érettségi volt. Más tanul, én szellemet idézek. Sose voltam normális. 🤔).
De ez a könyv szégyent hozott az összes létező és nem létező démonra. Hihetetlen UNALMAS. Márpedig egy ilyen könyvnek egyszerűen nem szabadna annak lennie. De az a lényeg, hogy csak háromszor aludtam el az olvasása közben. A másik... én soha de soha nem szoktam átlapozni a könyvekben oldalakat (még filmekben sem görgetek, félek, hogy a szereplők csinálnak valamit nélkülem.), de ebben nem egy részt ugrottam át.
Már az írásmódja is szörnyűséges. Szájbarágós. Az egész úgy ostobaság ahogy van.
Kinek ajánlom?
- röviden, tömören: senkinek.
A borítót sem ajánlom nézegetésre. (Ezzzzmégismiacsuda???)
És ezzel megszületett az első...
5/0,5
...csillagos értékelés a blogon.
Még egy könyvvel próbálkozom meg a témában, ami pedig nem más, mint a Lemegeton - Salamon kis kulcsai G. S. Frater P. A. X.-tól, aminek már a címe is érdekes, de ha a könyv csalódást okoz, hagyom a témát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése